Futó szülinap

                                   Bizony-bizony .... most ünneplem a 2. futó szülinapomat :D
Január közepén kezdtem el a futópados  futást immár 2 éve. Télen , hidegben . Nem merészkedtem ki ( hiszen én akinek a hideg amúgy is az ellensége) , sosem vágytam a téli sportokra ;)
(kezdetekről  itt olvashatsz )

Azóta sok minden történt .. A 2014-es évet 700 km -futással zártam , volt 128 km gyaloglás , és 89 km bringa...
Volt két 10 km -es versenyem, majd az UB-n kb 23 km ,és ősszel sikerült kicsikarni magamból egy szenvedős Félmaratont .
Fény derült két gerincsérvre és egy gyöki cisztára. Az évem tartogatott 3 idegbecsípődést , ami legalább 4 hónapnyi kényszerpihenőre ítélt.
Na, de innen szép nyerni :D

Az idei évben lassítani szeretnék, nem készülni versenyekre . Nem hajtani . Egészséges maradni és sérülésmentesen futni.
Bár egy álmot megtartottam és ez az Ultrabalaton versenye...

6 fős csapatban teljesítjük idén  a 220 km -t ,   mi  a --MiCsodaNős és a MiCsodanők  csapata
Miért pont ez a verseny az álom ??
Ez egy leírhatatlan érzést okozó megmérettetés . Embert nem kímélő , mentálisan és fizikálisan is hatalmas megpróbáltatást igénylő futam .
Mindez idén 220 km -es Kör keretein belül.
Természetesen ez egy Ultra verseny, ahol az igazi Hősök az egyéniben -párosban indulók ...
Na,de Ők számomra az UFÓ kategóriába tartoznak és minden tiszteletem az övék .



Karácsonykor történt egy számomra megmagyarázhatatlan dolog .
A futó csoport, aminek tagja vagyok ,olyan emberségről tett tanúbizonyságot , hogy az a mai napig hihetetlen számomra.
Egy kedves ismerősömnek összedobtak egy új futócipőt és kapott pluszban egy alig használt cipőt is , sőt annyi pénzt dobtak össze pár nap alatt ezek a remek emberek , hogy még két másik társunknak is tudtunk meglepetés  Spuri ajándékutalvánnyal kedveskedni.
Önzetlenül adtak , pont úgy, ahogy önzetlenül segítenek minden társuknak , akik a csoport tagjai .
Ők a kilométergyűjtők csapata .
Büszke vagyok , hogy közéjük tartozhatok !

 Decemberben kezdtem ismét futni , kicsiket , rövideket, lassan . Majd az időjárás beszorított ismét a futópadra . Próbáltam lassan futni, alacsony pulzussal. A padon sikerült is , de terepen képtelen vagyok tartani. Futok , lassan ..emelkedőnek felfele, de a pulzusom csak vihog rajtam és vígan az egekben táncol :D
Na, de majd ezt is megoldom ...
A futás mentes napok bringázással és nyújtással telnek , no és néha pihenek is.




                                    Légy üdvözölve 2015... legyünk barátok , rendben?

Fannim Győztes Vasárnapja .........

........... Van egy fiatal lány--hölgy ( talán még gyerek ? ) ......... Ő Fanni ........CsodaNő !
22 éves .
Vesebeteg...
Dialízisre szorul már egy jó ideje ...
Hetente 3x 4 órát ül/ fekszik és várakozik. Közben beszélget a veséjével és biztatja, hogy működjön együtt a  testével, lelkével.


Fannit  ez év elején  ismertem meg. Azóta napi szinten beszélgetünk.
Mindenről...
Pont úgy , mint egy anya és lánya.
Igen voltak veszekedések is .. pont úgy, mint ahogy egy anya-lánya kapcsolatban is van.
Volt amikor haragudtam rá, volt amikor kételkedtem benne ...miért is ? ..
Mert Fanni pont úgy viselkedett-viselkedik , mint egy sértett kamasz -kis felnőtt...
Hiszen az emberek nem hittek neki, minden döntését megkérdőjelezték -meghazudtolták  .
Mit csinál ilyen helyzetben egy olyan ember , aki messze él a családjától, rokonaitól, barátaitól ?
Aki egyedül van a félelmeivel , a fájdalmaival, aki csak azt szeretné, ha elfogadnák az ő állapotát és nem kérdőjeleznék meg a döntéseit.
Fanni egyetemre jár, gyakornokként dolgozik, angolt tanít és SPORTOL...
Minden téren helyt áll, fejlődik, sikereket ér el. Még is küzdenie kell ,hiszen nem akarja elfogadni, hogy Ő BETEG...
Mert Ő nem betegségként tekint a veseelégtelenségére, hanem egy állapotként. Nagyon bízik abban, hogy sikerül megküzdeni ezzel az állapottal és nem adja fel a küzdelmeit.


Az év folyamán mindketten bekerültünk egy közösségbe, ahol olyan emberek alkották a csoportot ,akik  különféle betegségekkel küszködnek, de még is sportolnak. Ebben a csoportban sokáig elismerésre és támogatásra találtunk mind a ketten. Sajnos egy idő után itt is megkérdőjelezték Fanni döntéseit.
Az ember , amikor felnőttként már megállja a helyét a világban, amikor már dolgozik, eltartja magát, amikor a saját útját járja- nehezen viseli, ha még mindig igazolni kell és bizonygatnia a döntéseit.
Fanni is így járt ...ismét...
Makacs lány révén nem is kívánta  igazolni -bizonygatni folyamatosan  az életét.
Ezért kizárták a csoportból. Mondván HITELTELEN...
Próbáltam nyugtatni , támogatni és megígértem neki, hogy segítek tisztára mosni a nevét a csoport tagjai előtt...
Meg is tettük mindezt - már a kizárását követő nap ...
Sokáig nem jutott a projektünk , mert engem is töröltek a csoportból.
Meg sem hallgatva a mi nézőpontunkat, egyszerűen töröltek.
Így jártunk ketten Fannival..
Mind a ketten küzdünk valamivel, mind a ketten igyekszünk teljes életet élni a betegségünk mellett és közben sportolni ,és ezzel akár példát mutatni másoknak.
Még sem fogadott be a csoport vezetője , hiszen személyes ellentétként kezelt bennünket ,ezért önhatalmúlag távolított el a közösségéből.

Fannit ez nagyon megviselte, de élte tovább a megszokott életét. Suli, munka, dialízis, sport...otthon, család, barátok ... újból és újból.

Régóta álmodozik a félmaraton teljesítéséről. Nagyon szerette volna 21 évesen megfutni a 21 km -et.
Viszont vészesen közeledett a 22 . születésnapja . Egyre távolabbnak érezte  ennek az álomnak a megvalósulását.
Megbeszéltük, hogy együtt fogjuk lefutni az első félmaratonját. Nekem az első a wizz airen volt. Azután sajna lerobbantam . Hetekig nem tudtam futni, a testem nem bírta a terhelést.
Kényszerpihenő.
Ezért nem tudtam Fanni vágyát teljesíteni, hogy vele fussak az első félmaratonján . :(

Fanni új híreket , fájdalmakat, veszteségeket kellett, hogy átéljen . Ezek nagyon fájtak neki , nagyon szeretett volna valami sikert elérni . Tudta-tudja, hogy lassan már nem sportolhat kedve szerint , de a félmaraton teljesítése akkor is ott lebegett a szeme előtt..
Egyik nap jött, hogy megy novemberben Siófokra futni ...
Aztán pár nap után, hogy nem is Siófokon fogja teljesíteni az álmát, hanem Budapesten  , az egyetemi futáson ...a Tudás útján ...ez pont neki való verseny :D

Aggódtam érte minden nap , minden percében . Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és igyekeztem tartani benne a lelket, mert ismét mindenki ellene fordult.
Néha ellenem is harcba száll...
Néha nem látja a fától az erdőt...
Néha a tiszta szeretetet, az önzetlen támogatást is félreérti , félreismeri...
De  Ő Jó ember... Makacs .. De nagyon JÓ EMBER....

Eljött a verseny ideje ...
Volt segítője is . Egy másik angyal ...aki segített neki, aki Fanni állapotát figyelembe véve kísérte, segítette végig a 21 km-en.
Hálás is vagyok Kisgyörgy Mónikának , hogy a társa volt Fanninak ezen a versenyen.

Fanni megküzdött minden méterért. Futott magáért, az életéért , a lelkéért és a veséjéért ...
Futott a családért , az összes beteg társáért akivel hetente 3x 4 órát tölt el a dialízisen.
és futott mindazokért az emberekért , akik kételkedtek benne, akik bántották , akik sértették ...
Azért, hogy megértsék, hogy Ő nem dacból teszi mindezt, hanem azért , mert Ő TELJES ÉLETET SZERETNE ÉLNI .
Ő is pont ugyanazt szeretné mint az összes többi lány...
Szerelemet,
Családot ,
Egészséget
Boldogságot

Kedves emberek !
Ne ítélkezzetek , ne bántsatok ...hiszen nem tudjuk egymás életébe beleélni magunkat. Mindig csak a saját értékrendünk szerint ítélkezünk , döntünk . Hiszen a saját tapasztalataink visznek előre...
Nem tudhatjuk, hogy Fanni mi mindenen megy keresztül ..mit érez ..
Fogadjuk el őt ..
Szeressük ...
Támogassuk...
Mert Fanni egy HŐS ..
Egy ERŐS NŐ
Egy CsodaNŐ

Majka dala pont róla szól ...

Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!

BLR:
Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!

Felismertem már, és meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!

Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!

https://www.youtube.com/watch?v=UylZ_e2mAFk

Az idei Spar maraton-maratonnyi élmény nekem

Jaj, de vártam ezt a napot....

No nem azért mert én futottam, hanem mert kedvenc barátnőm Timi , aki HŐSként futott velem a Wizz Air-on ép első maratoni távját teljesítette sokadmagával.
Több futóismerősöm is ezen a versenyen lett első maratonista ,  vagy ép váltóban teljesítették ezt a távot. Értük is izgultam nagyon.
Az önkormányzati választások miatt megkavart és elnapolt  verseny miatt volt egy kis fennakadás, mert ezen a napon számunkra még egy esküvő is fel volt véve a listára.
Nehezen , de odaértünk az esküvőre, ami a belvárosban volt. Persze lezárva minden ,és a menekülő útvonalakon  hihetetlen forgalom volt.
Ugyanez visszafele a ligethez vezető út , majdnem tripla annyi ideig tartott.....na, de végül csak odaértünk időben :D
Ha már a rajtnál nem tudtunk ott lenni, akkor a befutónál már csak tiszteletünket tesszük !!!

Sajnos lemaradtam Kata és Csongor Ub.-s ismerőseinkről. Ők már óriásit futottak és útban voltak hazafelé--hiszen Magyar-Román meccs lesz az este ---ÉÉÉS , azt látni kell :D

Sikerült a tömegen átverekedni magunkat. Látva a sok boldog arcot, akik a földön feküdtek éremmel a nyakukban , fáradtan ,de büszkén-- felemelő érzés volt. Olyan büszke voltam rájuk !!!
Találtunk némi helyet a befutónál a sok szurkoló között és csak vártunk és vártunk. És annyi, de annyi befutó arcán láthattam a mérhetetlen kínt, fájdalmat, de óriási büszkeséget , hogy elfacsarodott a szívem.
Iszonyatosan izgultam minden ismerősért, Főleg Timimért.
Meleg volt....
Őrült meleg....
És tudtam, hogy a futó ellensége az bizony a tűző nap.
Nagyon lassan teltek a percek ... a futók csak jöttek és jöttek .
Ismerős arcok, ismerős nevek ....
42 éves 42 km -e befutók
 Követtem őket a facebookon  és értük is drukkoltam .
Aztán már csak azt vettem észre, hogy a gyomoridegem felkúszik a torkomba és a szememből folyik a könny....
Sírtam ....
Kérdeztem is a páromat, hogy Ő is ennyire szokott értem izgulni amikor futok ?
Erre az volt a válasza : Jobban ;)
Most értettem meg milyen a másik oldalon állni . Milyen átélni innen a kordon másik oldaláról azt az élményt , amit ha futok sosem érzek. Sosem látom a futó társaim arcát olyannak akkor , mint most innen kívülről.
Sosem érzem azt a feszültséget, amit most éreztem szurkolóként.
Majd azt éreztem , hogy én is szeretnék befutni ...én is szeretném ezt újból és újból átélni. Én is szeretnék 42 évesen első maratonista lenni ...
Persze tudom, hogy vannak korlátaim dögivel, de igyekszem ezeket a korlátokat megoldani, átugrani ...
Észrevettem Végh Andi barátnőmet, hogy egy futótársukat karolják fel, akinek sikerült teljesíteni a távot., de láttam, szegény nagyon oda van . Ugrottam, hogy kell e segítség, mert ha igen, akkor annak a fele sem tréfa, de hála az égnek "csak " kimerült a lányka és el sem hitte, hogy neki sikerült a Maratoni távot megfutni .
Rengetegszer fordult a mentő , és bizony nem volt alaptalan a félelmem, hiszen sokan lettek rosszul ezen a távon.

Négyszer voltam teljesen biztos , hogy Timi barátnőm érkezik. :D
Az Ultrabalatonos pólónkban futott és fehér sapkában... És bizony mind a három delikvens is kék pólóban és fehér sapiban robbant be a célba ...De hát még sem az én Timim volt az egyik sem ..
Viszont a negyedikként megérkezett ... Olyan messziről észrevettem, hogy még csak a sziluettjét láthattam, de tudtam, hogy Ő az ...
Akkora kő gördült le a szívemről, hogy szerintem a körülöttem lévők is látták-hallották :D

Láttam beérni Timi barátnőmet, aki az érem osztás után a korlátnak dőlt.. Mennem kellett....Oda hozzá, hogy tudjam minden rendben van e vele..
Rohantam be ..a szervező srácoknak odakiabáltam, hogy ott a barátnőm, muszáj menjek ... Csak legyintettek :D
Odafutottam hozzá , de akkor láttam már, hogy nincs nagy baj ... csak piheg...
Bár kicsit eltört a mécses nála, de gyorsan összekapta magát ....hiszen a haja nem kuszálódhatott össze :D

Hihetetlen élmény volt  más örömének , sikerének örülni és átélni velük együtt a befutás örömét.
Jó volt találkozni a többiekkel , akik hősiesen teljesítették a maratoni távot.
Orsival -aki Angliából utazott haza az első maratonjára...
Ginával-aki szintén MCSN csapatunkban futott az UB.-n
Andiékkal és a sok -sok ismerős arccal , akinek sokszor a neve sem jut rögtön az eszembe ( sajna )

Alig várom, hogy újból futhassak , bár az elmúlt 1 hónapban a fájdalom vissza -vissza tér , és bizony már kevés az az infó , hogy a gyógytorna majd segít ...
Azért bizakodom, hogy megoldódik ez a kérdés , mert a jövőt illetően ÓRIÁSI terveim vannak
:D

A nehézségek legyőzésre várnak !

Bizony ez az év nekem a nehézségek legyőzésével kezdődött ,és úgy néz ki folytatódik is.
Az álmaim megvalósítását nem adják olcsón , keményen kell megdolgoznom értük.

Folyamatos derékfájdalommal küzdöttem már október óta. Februárban végre rászántam magam egy MR vizsgálatra, ahol kiderült, hogy két gerincsérvem van az L4-L5 között és az L5 -S1 között. Ugyan csak mérsékelten nyomja a durát, de az is elég nagy fájdalmat okoz.
Az S3-5 között pedig van egy ciszta , ami nyomja az ideggyököt.

Most már legalább tudom a fájdalom okát. A futásról le kellett mondjak mindaddig, amíg nem leszek teljesen tünetmentes , és még utána is egy darabig igen komolyan kell vegyem a fokozatosságot . Csak rövid távokat futhatok, és azt is csak terepen.
Komoly gerinctornát csinálok . Járok Tb-s gyógytornára is, de az annyira komolytalan .Nagyon negatívan álltak hozzám a gyógytornászok. Közölték : -Normális ember- ilyen lelettel nem FUT.-
Teljesen lelombozódtam az első pár alkalommal. Viszont otthon kemény tornát végzek , napi 2-3 alkalommal.

Közben pedig visszatértem a Nordic Walkingoz ... Hiszen azt engedélyezték. Természetesen szigorúan csak gyaloglás van , bár néha annyira neki lódulnék a futásnak..



Már lemondtam a tavaszi versenyekre való jelentkezésemet és minden időmet és energiámat a gyógyulásnak szentelem !
Nagyon szeretnék felépülni az UB-re . Az még 81 nap ... Addig megteszek mindent , hogy tökéletesen felépüljek és ott tudjak futni.
Tudom, hogy ott betonon visz az út, de nagyon reménykedem abban, hogy nem lesz gondom .

Mert az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket....és én most keményen küzdök érte :D

Sajnos a félmaratonról le kellett mondjak, talán sikerül ősszel teljesítenem ...talán...Nagyon bízom benne!

Tudom, hogy a mozgásra szüksége van az embernek -mind lelkileg-mind testileg !
Ezért nem adom fel ! Azért sem !
Nagy lelki teher van rajtam , de tudom, hogy muszáj figyelnem a testem jelzéseire, mert még sokáig szükségem van rá. Nem tudom, hogy tényleg működik e a karma azon része, ha rossz úton haladunk, akkor megkapjuk a jelzést az élettől.
Volt már egy komoly autóbalesetem, amiből sikerült felállni , sikerült újból megtalálni a boldogságot az életben és a mozgásban . Most új jelzés következett.... és én nem értem miért akar eltántorítani az élet a mozgástól , hiszen nélküle nem kapja meg az ember azt a pluszt, amivel kisimulhatnak a lelki -testi ráncok.!

Rengeteg támogatást kapok futótársaimtól, a facebookon a kilométergyűjtő csoport és a szív bajnokai csoport tartja bennem a lelket .
No és a csodás idő is kedvemre van, mert végre mehetek a szabadba....bár nem futni...csak gyalogolni , de legalább mozoghatok !

Hope-...............

                                  ..............A remény hal meg utoljára.......................

Nem tudok pozitív hírekkel szolgálni, bár mondjuk ez sem igaz ebben a formában , mert bizony minden egyes lépés amit sportként tesz az ember, az az egészsége megőrzése illetve az edzésben maradás nagy nagy lépése......

Viszont én még messze állok bármiféle bajnoki címtől ... ezért talán túl  sokat foglalkozom az akadályokkal .



Szeptembertől folytonos kényszerpihenőn vagyok. 5 nap kemény fájdalmak között, kúszok mászok..majd a következő 5 nap a rehab ideje... amikor még fáj-fáj, de már virgoncabb vagyok :)
Aztán kapok 3-4 nap fájdalom mentes időszakot ....akkor kezdek fellélegezni , de akkor ismét kezdődik minden előröl...Belefáradtam már..
Elszoktam már ettől.. Ez az év már olyan jó volt, már nem kellett mindig óvatoskodnom, már nem kellett arra figyelnem, hogy kelek fel reggelente ....és ez olyan észrevétlenül jött és olyan gyorsan megszoktam... sajna egy ideje ismét emlékeztetnek ezekre a kiváltságokra a napok....

Próbálok motivált lenni, próbálok csak a céljaimra koncentrálni, de nagyon nehezen megy.

Nemrég betöltöttem a 40. évet. Imádok 40 lenni :) Érett nő lettem, boldog és kiegyensúlyozott..

 Imádom a munkáimat és a szabadidős tevékenységeimet is. Nagyok a gyerekeim , próbálgatják a szárnyaikat, így már egyre kevesebb időmre tartanak igényt. Így több jut nekem az időmből :)
Jó lenne sportra használni... csak ezt a testemnek is akarnia kéne ...

Egy ideje csak Nordic Walking-ni mertem kimenni... Évekig botoztam, hóban-sárban , napsütésben . Nagyon szerettem . Most is élvezem, de amit nem értek, az az , hogy miért emelkedik már a pulzusom a NW-nál is...

Ma is kimerészkedtem, pedig a földön aludtam az éjjel , mert a derekam megint nem szerette a szuper ágyunkat -sem- .
Az első km-en..fáztam, fájt a derekam, majd a csípőm is is nekikezdett ... Vonszoltam magam és közben viaskodtam magamban, mert nem tudtam, hogy jót teszek e ezzel magamnak... Aztán mentem tovább... Muszáj volt.
Elértem egy homokos részre ... Ott összefogtam a botokat és elkezdtem kocogni , mert ugye , ha gyalogolni nem megy ...akkor próbáljuk meg a futást :)
Nagyon jól esett, de borzasztó hamar az egekben volt a pulzusom és iszonyú hamar kifáradtam ...
ismét gyaloglásra adtam a fejemet. Próbáltam többször nekiveselkedni a futásnak ...
Fülemben zenével  futottam ...karácsonyi dalok szóltak a rádióban , közben a nap is kisütött és csodásan megvilágította a tájat és -és -és ÉN FUTOTTAM .... elsírtam magam ...
MERT TUDTAM .... NEKEM EZ AZ UTAM , ÉN EZT AKAROM CSINÁLNI ...
.MERT VANNAK VÁGYAIM, ÁLMAIM ... és még , ha nehezen is ,de el fogom érni őket.
MERT ÉN ÍGY AKAROM ...

Bevállalom ................van..

...................bizony az.....
Remélem nem lesz olyan kusza a bejegyzésem, mint ahogy a fejemben a gondolatok cikáznak.

Gondoltam, arra is, hogy azt a címet kéne adni, hogy a
                         HP. korszak -....remélem a menopauza még  messze van :)

Most így délutánra már megvilágosodtam, de azért lekörmölöm a mai gondolatmenetemet.

Semmi sem jó ...

Mindig , mindenben találok hibát -valami mérgelődni valót , annak ellenére, hogy megfogadtam..  

Csak a CÉL lebeg a szemeim előtt.

  Vasárnap a futópadon szenvedtem ..
-melegem volt, pedig nem is ment a fűtés.
-unalmas volt, pedig igen rövid időt töltöttem rajta.
Arra figyeltem
--fáj e valahol , valami ( FÁJT  :) )
--mennyi a pulzus...
--mennyi az idő ...
Nem pedig a futás örömére.




Ma kimerészkedtem terepre.
Kihagytam egy napot..pihentem .
Hordom a mágneses térdpántot, Bandázsban futok,
mint ahogy a nagyok szoktak ...

Kínszenvedés volt a dolog. Barátságtalan időjárás volt. Bár néha a napocska azért rám mosolygott. :)
Felöltöztem , mert nagyon,de nagyon fázós vagyok.
15 fok alatt már begubózom és hagymahéjként halmozom magamra az öltözetet :)

Ma 2.5 fokban indultam neki .
Sokat olvastam róla, hogy nem szabad túlöltözni.
Ezért volt egy dry trikó, egy vastagabb alá öltözetes pulcsi ( természetesen a megfelelő helyeken lukacsos betétekkel :P )
Plusz egy szélkabátka....
Az első km--n szétfagytam ... Annyira, de annyira fáztam, hogy azon gondolkoztam , hogy tényleg NORMÁLIS vagyok -.e ...
Muszáj e ezt nekem csinálnom ?
Tuti, hogy más emberi lény nem tesz ilyet. Mindenki csak henceg, hogy ők ilyen időben is képesek futni :D

Majd kezdtem átmelegedni ,de a pulcsi lukacsos részén fújt be a metsző hideg szél ...
 Olyan igazi jó érzésű, pengehasogató jellegű szél .
Nem vittem magammal fejpántot, így csak a fülemben lévő füldugaszos zene segített megvédeni a füllefagyásos opciótól, viszont a baseball sapi simlédere legalább felfogta a szelet, ha lefelé fordítottam a fejem ... ( apró örömök ;)

Amíg emígy agyaltam, a normalitásomat kétségbe vonva, már azt vettem észre, hogy bőszen hazafelé tartok .
Eszem ágában sem volt a surranó pályán eliszkolni. Kerestem a legrövidebb utat hazáig ....

Szépen csúfos kudarcot vallva , haza kocogtam .....

Kérdezte is drága párom... Na , mi történt, hogy ilyen gyorsan hazaértem ??? ...
Elmeséltem a kudarcomat, mire Ő támogatását adván közölte : Ugye megmondtam, hogy nem fogod bírni a hidegben való futást ...
Hiába... ISMER :)

Most itt lehet azt is mondani, hogy rosszindulatú, vagy ép ellenezné a sporttal töltött időm...de nem ez van .
Egyszerűen tudja, hogy én novembertől -márciusig, bizony a szabadban való tartózkodásomat a lehető legrövidebb időre korlátoztam már...
Néha belefér egy-egy séta. Még pár km- Nordic Walking is .. Természetesen hagymahéj szerű öltözékben :)
Na, de hogy FUTNI ???

Hazaérve, alig vártam, hogy egy jó meleg fürdőt vegyek. Ott jól kielemeztem ezt az egész szélmalomharcot.
És úgy döntöttem, hogy majd azért megpróbálom én ezt még ...hátha sikerülni fog :)

Délután böngészgettem és találtam egy érdekes cikket, ahol ép azt taglalták, hogy az embernek a sportossági önleértékelése is okozhat akár térdfájdalmat. Hiszen saját magát húzza le, hiszen saját maga kételkedik a teljesítményében. Így saját maga képes okozni testi fájdalmat pszichésen is...

Rögtön párhuzamot vontam .... hiszen sem a pihenés, sem kencék, sem gyógyszer nem segít az én fájdalmamon .
Ráadásul nem is találtak semmi szervi problémát, max a tartásbeli gondjaimra lehetne fogni a dolgot.
Na, de nyáron nem volt bajom ....:)


Tudom, hogy sok a rizsa és a nyafogás...de ezek nekem most sok-sok fejtőrést okoznak a napjaimban, miközben pedig szeretném megváltani a világot-a világomat.
Szeretnék felkészülni áprilisra, de közben meg nem érzem magam 100%-ban biztosnak...

Hiába ..az a fránya önbizalomhiány mindig learatja a nyamvadt babérjait...

És a mai motiváló , inspiráló mondat :  Mindenki annyi, amennyinek érzi magát   !

De nem felejtettem el a héten talált motiváló képet...
Csak még keveset virtualizáltam :)  

Van amikor csak agyban működnek a dolgok ....

............mert nincs hozzá sem erő, sem idő ... Így marad az agyalás ...a fejben futás :) 

 

Nagyon lassan gyógyulok . Még mindig hamar kifáradok, még mindig rám jön néha egy -egy köhögő roham. Persze munka van bőven -- és egy napra simán 2 napnyi feladat jut. Kinek van ereje ezek után futni ?
Reggel ugye nekem nem megy ...Akkor még össze kell kanalaznom magam és bejáratnom a tagjaimat.
Napközben meg ott a meló, amikor az ember agya szépen azon járhat , hogy miként tudna legalább fél órát elcsenni és elmenni futni egy kicsit.
Persze egész héten halasztódott ez a terv...Egy jógát beiktattam azért , de az édeskevés volt

Pénteken már kezdtem érezni, hogy elvonási tüneteim 

vannak.. Már rám sötétedett , így futni nem mertem elmenni, de a barátnőmmel elmentünk a kertek alatt egy kicsit Nordic Walking-ni.
Nagyon szerettem , szeretem még mindig. Totál a zsírégető tartományban van a pulzusunk. Simán több kalóriát égetek el így, mint futva . Ki érti ezt ??
Sötétben , néha működő közvilágításban botoztunk, Persze megtaláltuk az összes ingoványt, pocsolyát és gödröt. Hazaérve olyanok voltunk, mint akik sárban dagonyáztunk :)

Másnapra mindenem fájt...:)

De jó érzés volt... VÉGRE... VÉGRE ...éreztem, hogy élek, hogy van izomláz az azt jelenti,
hogy JÓL DOLGOZTAM ...                        

Tudom, hogy kéne több edzés -- más edzés,
de most valahogy Pause üzemmódra kapcsoltam...

Olvasom a Fb-on, hogy a lányok is ..csapattársaim is szenvedtek ezen a héten. Ki időhiányban , ki inspirációban , ki meg csak úgy...
De valahogy senkinek nem ment a futás.
Remélem most már kipihentük magunkat és a jövőhét majd új kedvet, erőt és kitartást hoz mindannyiunk számára.
Bár elég hideg időt jósolnak , beköszönt a tél....- jön a hó ..
De mit nekünk hóesés, mit nekünk mínuszok ???

Vasárnap délután , mikor ismét végeztem az egész napos teendőkkel , rájöttem, hogy most vagy SOHA...
Így felpattantam a futópadra és nagyon, de nagyon lassan elkezdtem futni. Majd szépen lassan emeltem a sebességet, kicsit intervalloztam is ... 4 km -t hoztam össze-..
Elfáradtam ...
De nagyon jól esett...
Most azért sem hagyom magam elbizonytalanodni ! Most ennyit bírtam ... majd holnap -holnapután Több lesz a táv....

A héten találtam egy jó motivációt : 

 És most igyekszem megfogadni ezt a Jó Tanácsot... Mert bizony a célra kell összpontosítani , nem pedig a fájdalomra, nem pedig a teendőkre, nem pedig a kifogásokra...
Mert menni fog... Mert Nagyon ,de nagyon SZERETNÉM :)

Az én 10 hónapom ...

............. tudom, hogy ez olyan semmilyen forduló , de nekem most valahogy bekattant, hogy összegzést csináljak . Majd 2 hónap múlva ismét megteszem.
Ép dögrováson vagyok ismét. A hét elején torokfájósan indult a nap , majd megkaptam az égiektől azt ,amire mindenki vágyik ... ( na, persze pont nem azt, de ez egy másik történet )
.
Kedden elmentem egy kicsit futni, hogy könnyítsek a lelkem viharain... Könnyebb lett....de megkoronáztam a nyamvadtságom. Azóta fejgörcsben telnek a napjaim, pluszban köhögök mint egy kehes ló ...

Hát akkor összegezzünk egy kicsit

Januárban kezdtem el futni ...Január 15 -én álltam fel a padra.
J: 15,5 km
F: 30 km
M: 61 km
Á: 84,5 km
M: 72,4 km 
J: 61 km
J: 65,5 km 
A: 47 km
Sz: 67 km
O: 85 km 
N: 16.5 km

Eddig összesen : 606 km 


Most november 15 van . így pont 10 hónapja futok ...Igen ...futónak nevezem magamat,még, ha ez nagyképűen is hangzik. Hiszen neki indulok minden alkalommal. Még akkor is, ha fáj ... de megyek , mert tudom, hogy a végén CSAK JÓ LEHET ! ( most is azon jár az eszem, így betegen, hogy menni kéne ,de nagyon :) )
Két versenyen is megmérettettem magamat és Magamhoz képest  nagyon jó eredményt értem el.
Nagy álmaim és vágyaim vannak a következő évre, de leginkább azt szeretném, ha én is futhatnék még nagyiként :)

Nehézségek évszaka van most....

............ szomorúan konstatáltam, hogy az idei ősz bizony nehézségeket okoz nekem is és a családomnak is.
A srácaim már nem kicsi gyerkőcök , de még is folyton beteg valamelyik. Ha nem ők, akkor mi felnőttek ....
Gondoltam hamar kiheverem ezeket a nyavalyákat, mert amíg jó idő van, addig menni kell ( kellene) futni és élvezni a lehetőségeket...

Az előző hónap tök jól alakult mindezek ellenére, most meg csak 2x voltam futni és már 12-e van.
Most is tiszta takony vagyok, fáj a torkom és a fejem is. De elmentem ma egy rövidre. 6.1 km volt terepen. Szenvedtem , mint a kutya , de legalább futottam...
A térdem nyikorog, fáj-- most már a bal térdem is érzékeny..
Mi lesz ebből ???
Most még az sem tud teljesen felvillanyozni, hogy ismét Fortuna kegyeit élvezhettem .
Nyertem egy Iron Man órát a futócipok.com-tól  egy játék keretén belül.

Csodás narancssárga... Nagyon szeretem a színét :)
Nem pulzusmérős, "csak" köröket mér, stopper idős és még mindenféle kütyüs ... 200 m-ig vízálló ..szóval egyszer búvárkodáshoz is jó lehet.
Persze sokan vannak , akik szerint -Már megint Te nyerted az órát ?  Minek az neked ? -véleményen vannak ..
Pedig én sem tettem többet érte, mint bármelyikük.
Kitöltöttem a kérdőívet, ezáltal jelentkeztem --és kész ..
Vártam a sorsolást.
És életem második nyereménye került a kezembe.
Eddig az évig még soha nem nyertem semmit.
Na jó , tombolán néha, de ott is elenyésző dolgokat.
Most idén meg ez a második sport órám :)

Játszom még cipőért is ....hónapok óta .. Még sem nyertem :P
Pedig milyen szuper volna, ha minden ilyet bevonzhatna az ember lánya :D

Na viccet félre téve ... Azt még szeretném elmondani, hogy nagyon motivál egy kedves hölgytársam kitartása. Néha kételkedem magamban . Néha azt érzem, hogy az az áprilisi 21 km túl nagy falat számomra , de minden alkalommal, amikor olvasom  B.Monikát , rá kell jöjjek, hogy bizony semmi más nem hiányzik belőlem --csak a kitartás :)

Monika a maga betegségével együtt fut..... Tudja, hogy vigyáznia kell magára, de szépen lassan halad az útján. Ezért CSODÁLOM   érte...
Nekem meg most az jutott osztályrészül, hogy minden nap fáj valami , minden nap van valami nyavalyogni valóm ...ezáltal csökken a bizodalmam is önmagamban. De talán egyszer nálam is véget ér ez a sorozat és megrázhatom magam . Na akkor már tudatosan tudok készülni a megmérettetésekre. Viszont addig sem hagyom magam ! Nem lehet....
Kicsit nyalogatom a sebeimet, legyen az testi vagy lelki --aztán már indulok is futni :)
Hiszen  már csak 152 nap van a vivicittáig

Helló November ................

ÓÓÓ Szia -Helló :)

Ma gyorsban kellett futni .
Későn keltek fel a srácok ,ép reggeliztek amikor kitalálták, hogy akkor menjünk be a Papához, mert a telefonálás után kiderült, hogy átvitték az intenzívről az őrzőbe. Ott meg már a gyerekeink is meglátogathatják.
Jaj, de akkor mikor érünk vissza ? Mikor tudok elmenni futni ? 
Gyorsan magamra kaptam a gönceimet és elindultam .......
Gondoltam , mire összeszedi magát a család, addigra én is lefutom az adagomat. Hip-hop tekertem-csavartam magamon -ez volt a bemelegítés -. És már indultam is ...
Lobogott a hajam :)
Majd nézem az órám .... persze egekben a pulzusom ...és olyan tempót diktáltam magamnak, hogy még én is megijedtem az adatok láttán.
Lassítás..majd ismét galoppozás...
Egy idő után éreztem, hogy ég a mellkasom is...
Bele kellett gyalogoljak ....
Hova ez a rohanás ? Nem is értem én ezt.....


Ugyanazt a km-t próbáltam belepréselni sokkal kevesebb időbe , mint amit eddig megszoktam . Hiszen nem értem rá ..mert sietni kellett... Na, de a távot meg meg akartam futni ;)

A vége 4.7 km lett. 32.54 alatt... terepen dombnak-völgynek fel-le... bele kellett gyalogolnom , ezért lett hosszabb az idő ...
Nem volt őszinte a mosolyom , de azért túléltem a dolgot. Az órám gratulált, hogy ismét sokat tettem ezzel az edzéssel az állóképességemért , mert most maximum pulzuson toltam végig az edzést..

Hát én így üdvözöltem a novembert :)
Holnap majd lassabb leszek ...vasárnapra esőt mondanak ....azt nem szeretem ...

Viszlát októberi meleg ősz .......

...............csodás napjaink voltak. Imádom ezeket a szép napokat, a finom illatokat, a gyönyörű színeket.
Napról napra megmelengetik az ember szívét.
A napnak még van ereje, de már az árnyékban fázunk , ha nincs nálunk egy pulcsi...Na,de sajna októberrel ez is bevégeztetett.. November veszi kezdetét és jön az ősz szomorúbb időjárása...

Nagyon jó volt  futni ebben az  októberi időben.
Már nincs melege az embernek, bár rólam még ilyenkor is folyik a víz rendesen .
Simán lehet még capri naciban és pólóban futni , még nem kell felöltözni nagyon .
Napközben indulok neki futni, én ezeket még élvezhetem így ...ilyen szerkóban ;)

Volt ebben a hónapban minden ...gödör, lelki összeomlás, ízületi fájdalmak , teljesítmény és távcsökkenés .Kétségbeesés a köbön ...Na ,de volt saját rekord megdöntés is ...mind távban , mind össz km-ben .
Ezért a végére egész jól zártam a hónapot.  :)
Nem volt szokásom soha statisztikát készíteni, de amióta futok ez valahogy mániámmá vált :) Folyton dokumentálok és folyton összehasonlítok ..természetesen a saját teljesítményeimet.
Mert csak magamhoz tudom viszonyítani az elért eredményeimet. Ebben a szép októberben  megleptem magam a hónap elején egy új terep cipővel....Már nagy szükségem volt egy jó cipőre. Bár nem panaszkodhatom a Pegasusomra sem, de az még sem terep cipő. Sikerült bemérettetni a lábam, majd szakember segítségével kiválasztani egy számomra megfelelő szuper csukát. 

Ebben a szép októberben 13 alkalommal voltam futni  és 85.5 km raktam a cipőmbe. Statisztikailag ez a legjobb hónapom :) Bár sokat nyavalyogtam , és sok volt a kényszerpihenő is ,de valahogy a végén még is ilyen jól sikerült. Ma is szerettem volna kimenni futni, bár ma pihenő nap lenne.... de gondoltam egy nagyot , és még egy 4,5-5 km ..lenyomtam volna, hogy kerek szám legyen  a végén ,de hamar lehűlt a levegő és meggyőztem maga, hogy elég volt mára a jóga...Majd a következő hónapban megint versenghetek magammal.

Egyre nagyobb elégedettséggel szemlélem ezt a hónapot ...Bár eléggé megviselt az átállás, de amint látom még sem olyan rossz ez az ősz, mint ahogy én azt eleinte éreztem ...

Most győzködöm magam, hogy jó lesz nekem a hidegben is futni ...
Tegnap fázott a fejem .... Nagyon megizzadtam és fújt a szél. Féltem is, hogy meg fogok fázni, de hála az égnek nem így lett...
Ki kell még tapasztalnom, hogyan is kell öltözködni a hűvösebb napokban.Tavasszal amikor kimerészkedtem már terepre szépen benne jártunk a márciusban. Akkor már nem volt olyan metsző hideg.

Holnap már November ... új hónap ...új kihívás ... ( új statisztika :P )

Szelek szárnyán

........... A múlt hét a pihenésé volt-.. Ez valahogy mostanában így megy. Egy hét hajtás, egy hét pihi..

Mivel én a fokozatosság híve vagyok , ezért csapjunk bele a lecsóba filling indult be ma. :)
A mai nap amúgy is a feszültség jegyében telik el. Ma műtik apósomat 78 évesen szívbillentyű cserével. Bár az elmúlt hetekben már megjárta a hadak útját és  pár napja  a szívklinikán csodájára jártak a medikusok ...hiszen olyan szívzöreje van -volt, hogy bizony elvileg ilyet élő ember ( mondjuk holt sem ) produkált még eddig...
Szóval a család összes tagja feszülten mászkál a házban . Próbálunk egymásra tekintettel lenni és nem szétmarni egymást.. Eddig ez egész jól sikerült.
De ez egy futó blog .---így inkább térjünk az edzésre, a többi feszültség meg majd csak alábbhagy.

Elindultam dél környékén . Gondoltam futok egy rövidet-közepeset--na jó egy hosszút !
És szorgalmasan szedtem a lábamat. Többször megfutottam a tó partján lévő utat ...

Szeretek itt futni . Jó a talaj, jó a levegő és a kilátásról ugye nem is kell szót ejteni.
Imádom a kacsákat, a nádasban neszező állatkákat. A halászni-vadászni járó macskákat.
Tavasszal óriási béka koncert van .Néha pár horgászt is találni a parton .
Ma ismét sokan köszöntek és hajráztak.
Gondolom a sokadik kör után már vakargatták a fejüket, hogy bizony nem vagyok normális, hogy ennyit futkosok :)
Kétszer meg is kellett álljak, mert kavicsot kaptam a cipőmbe , sajna nem akart arrább menni, így szúrta a lábam minden lépésnél . Ezért megállás...cipő le..kiráz , felvétel...kicsi nyújtás ..aztán indulás tovább.

Frissítésnek egy almasűrítményt és 2-3 gyümölcscukor volt. Indulás előtt egy Kalcium-magnzium-cink tablettát nyomtam be.(Futás után pedig egy adag izotóniás ital volt a jutalmam )
Mint feljebb írtam első körben rövid távra gondoltam, mondván, hogy majd holnap ismét rövid távot tudok futni. Mostanában zenével futok.
Azaz rádióval. Ép hírek következtek,
Ahol azt mondták melegfronti hatás és ingerlékenység, feszültség hat az emberekre. Legjobb oldás a SPORT...
Na akkor amúgy is extrém feszültség van bennem . Néha sírhatnék is...
Hát akkor oldjuk egy kicsit és fussunk többet.
Aztán még többet ...
És még többet....
Ez a nap 13.1 km lett... 1h 35p 09mp
Még soha nem futottam ennyit egyszerre..Pláne nem terepen . Dombnak fel, le ... Kavicsokat, gödröket kerülgetve.Ma kuka nap van . Mind a két faluban ( ahol én futok az pont az a terület, ami a két falut összeköti ) . Majd minden utcában kerülgettük egymást. Hol a kukás autó tolatott és figyelt merről jövök, hol én kerültem ki őket, ahogy a szemeteskukákat összehúzva emelgették be a kocsiba.
Amikor hazaértem pont a mi utcánkban voltak. A sofőr tisztelgett, ahogy beléptem a kapunkon :)
Gondolom ez volt az elismerés tőle, hiszen 1.5 órán keresztül végig kísérték az utamat ...
Hihetetlen élmény volt ennyit megfutni . Hiszen 10 hónapja még fogalmam sem volt, hogy én egyáltalán futni is tudok . Aztán az elmúlt hetek ízületi kínlódásai után egy ilyen távot megfutni , ez maga volt a léleksimogatás. Bár a feszültség még mindig tart , még mindig pattanásig vagyok feszülve... De közben meg ott a jóleső fáradtság és a büszkeség.... MERT ez MA JÓL SIKERÜLT!

Remélem ez már a gödör széle...és sikerül lassan kiérnem belőle. Bár még nagy út van a családunk előtt , hiszen még hátra van a hír..... a bármilyen hír....amitől félünk, rettegünk és közben bizakodunk....

Hiszen a szelek szárnyán suhan az ember az élete minden pillanatában. Hol lebeg, hol suhan, hol orkán erejű tempóban utazik .... hol szélcsendben stagnál...

Helyzetjelentés a gödör aljáról ...........

..............igen onnan , mert most ép ott leledzek éppen. Nem tudom, hogy melyik fázisnál tartok--ép ások -e még lefele, vagy már csak gubbasztok és gyűjtöm az erőt a kimászáshoz,de majd holnapra kiderül .......

 

Próbálok nem negatív lenni, de valami minden napra jut, ami egy kicsit taszajt rajtam , így stabil gödörlakóvá váltam az elmúlt hetekben. Talán még magamnak sem mertem bevallani.
Természetesen nem kizárólag a futásaim kudarca lökött le a mélybe. Válságként élem meg az anyai szerepemet is , hiszen nem tudok segíteni a gyerekeim problémáján.
Már túl nőttek rajtam .(mind a gyerekeim -mind a problémáik ) Persze tudom, hogy nem az én dolgom megoldani mindent, de sajna rá kellett ébredjek, hogy azon túl, hogy ez már nem az én dolgom ...sajnos már erőm és hozzáértésem sincs...
A fiam kész felnőtt , és nem igazán érdekli már ,hogy mi mit beszélünk. Csak az a baj, hogy a mai világhoz kevés az Ő gondolatmenete ..én már ennyi idősen ép őt hordtam a szívem alatt és bizony baromira önálló voltam, hiszen felelősségteljesen döntöttem az anyaság mellett ( ja... terhes lettem és kész :P --na jó , azért nem ép így volt, de ha lesarkítjuk a dolgokat, akár így is értelmezhető )
Lányom is az egyik válságból a másikba lép . Keresi az útját és közben szenved és minden lépése fájdalommal jár .( mind neki -mind nekünk ) 

Szóval kemény menet ez a leválás. Amikor kicsik voltak jöttek azzal az ismert dumával
 "Kis gyerek-kis gond, Nagy gyerek -nagy gond !"
Na akkor azt hittem, hogy csak azért mondják ezt, mert már elfelejtették, hogy milyen is volt a kicsi gyerekekkel... Ezért felnagyítják a kamaszos problémákat...
Most van itt ,a TAPASZTALÁS ideje .
Nem panaszkodhatom , mert jó fej srácaim vannak. Rendes gyerkőcök ... csak az anyjuknak nehéz elfogadni a tehetetlenséget.

Közben vannak más stresszhelyzetek is , de kinek nincs ? Munka, család ... mindig van valami , ami miatt az ember feszült ,ideges.
A futás is nyögvenyelős. Nem tudom sem a tempót , sem a távot tartani úgy, ahogy régen . Szeretnék jót futni , rákészülök testben és lélekben . Még sem megy. Jön a lábgörcs, jön a zihálás -magas pulzus, majd a térdfájdalom. Pedig ugyanaz az útvonal, ismert a terep ...
Ismét előkerültek a régi mozgásszervi bajaim . Hol a térdem, hogy a csípőm ...most ép a derekam van soron . Minden napra jut valami . Persze ez kizárja a futás lehetőségét. Közben meg sóvárgok utána, és fejben lefutom az útvonalat , számolgatom a kilométereket .
Elfáradtam a harcokban már...
Szeretnék csak úgy futni .... futni ...futni ... nem foglalkozni a pulzussal, az idővel és a távval sem .
Csak úgy a magam örömére.
Persze könnyen mondjátok ...na és mi tart vissza ???
Hát minden ... de majd ezen is túllendülök, mint minden máson ....és meg lesz az a spontán futás is ...
Csak ki kell bekkelni ...



Itt is szeretném megköszönni Györgyi mai napi blogbejegyzését . Jól jött az ázott lelkemnek...
http://futasvelem.blogspot.hu/2013/10/a-rozsaszin-kod-es-ami-mogotte-van.html

Egyszer fent -egyszer lent .....

............mert az élet ilyen . Hullámzó .
Nagyon megviselte a testemet a 32 km-s hét. Azt hittem, hogy milyen jól fogom majd bírni , hiszen , ha nem is simán ment az a 32 km...de MEG TUDTAM CSINÁLNI ! ..

Aztán jött a következő hét... nincs kihívás. Nincs lefektetett edzésterv. Csak fejben... viszont az örökké változtatom . Természetesen mindig átlépve a szépen kitervelt dolgaimat.
Mert én már csak ilyen vagyok .
Gyerekként is mindig többet akartam , mint amit lehetett.. Akkor most miért változott volna  ez meg  ? Hiszen csak idősebb lettem , de belül ugyanaz maradtam :)

Gondoltam adok magamnak egy kis pihenőt , hiszen a térdem is jelezte, hogy bizony már a járás is fájdalmas a számára, nem hogy a futás..
Ezért egészen csütörtökig pihentem
,( bár jógáztam addig, már amit a térdem engedett).
Akkor a futópadon próbáltam meg futni, mert kint nemszeretem idő volt. Lassan , de biztosan ..... és így sem volt jó ... Fájt a térdem. 
2 km-nél már sajgott rendesen , aztán még elvonszoltam magam 3 km-ig , de utána muszáj volt leállni. Mindenem fájt. Úgy mint régen . Pedig már , hogy elfelejtettem azt a fájdalmat. És mindezt a futásnak köszönhetem ( már a feledést ). Lásd ..most meg visszatért , na de MIÉRT ?
Sajnáltam magam ...és közben dühös is voltam mindenkire és mindenre . Mert mi az, hogy NEM MEGY ? ..
Pihentem, nem ??? akkor most meg MI VAN ?

Hamar odébb dobtam a hisztim  és tudatosítottam magamban , hogy nincs mese... Lassítani kell !
Persze ezt már éreztem a Nike után is. Tudtam, hogy lassítani kell a futásaimon, mert túl magas a pulzusom . Mondjuk ez is csak nézőpont kérdése. Már nem halok bele egy -egy edzésbe , de még nem tudok 160 alá menni átlagpulzusban , ha terepen futok . Padon már sikerült, de ott meg már gyaloglási sebességen futok akkor :)

Nehéz nekem ez a "téli" átállás . Érzem, hogy el vagyok macskásodva, érzem, hogy nem bírom a terhelést úgy , mint eddig.
Mondjuk ez sem igaz, hiszen kihajtottam magamból 32 km -t .
Egy szónak is száz a vége ... vasárnapig lébecolás volt. Viszont vasárnap sikerült Vácról lefutni Sződligetig.. 5.9 km ... kényelmesen , magas pulzussal :) ...de jól esett. Bokáig jártam az avarban , bicajosok kerülgettek , bogárcsapattal ütköztem folyton . Köpködnöm kellett :)
 Viszont nem fájt a térdem !!!

Tegnap pihenőnappal kezdődött a hét... Viszont Dórim benevezett minket a
2014-es Vivicitta félmaratonjára, a 198-as rajtszám az enyém :)
. Most megint teljes a láz. Van mire készülni, várni . 
Most kipróbálom magam, hogy bírom e már a felkészülés első hetét . Ha megy ...akkor duplázva csinálom a felkészülési heteket. Ha nem, hát akkor óvatosan készülgetek , de most már nincs lazsálás !! Most már meló van ezerrel ...

Hiába --egyszer fent--egyszer lent :)

Bár ez a kép még az idei 2013-as félmaraton képe...
de inspirálásnak nagyon jó :)

Mindenkinek JÓ FUTÁST és
JÓ FELKÉSZÜLÉST !

még megfőzöm az ebédet és indulok is ....

nagyon várom már ;)