Felállok ! Újra és újra ;)

......semmi nem tántoríthat el a céljaimtól ! Hiába a sok nyavalya. Kibekkelem, és ha újból és újból előröl kell kezdenem, akkor is csinálni fogom :D

Szeptember 18-án futottam utoljára. Majd ismét a derekam és a fájdalom  uralta a testemet . Fejben végig futottam . Láttam magam a megszokott útszakaszaimon futni . Edzésterveket állítottam magamban össze a jövőt illetően .
Közben pedig gyógytorna ezerrel .
Majd jóga és pilates.
Aztán már Nordic Walking is ismét bekerült az életembe, ha már nem futhatok ...legalább gyalogolhassak a szeretett terepemen ..:D

Aztán eljött az ÉN IDŐM !! Zöld utat kaptam a dokitól a futásra , bár még az ülőideg gyulladásom kicsit hátráltatott,de hamar hatott az a gyulladáscsökkentő , amit kaptam rá.
Hej , csak ülni ne kéne ;)

Októbert szépen elbúcsúztattam futás nélkül , de a Novembert már futással köszöntöttem .
Minden újrakezdés nagyon nehéz . Hihetetlenül le tud romlani az ember ( legalábbis a saját magam  ) kondija.
Fejben felállított edzéstervemet előkaptam és novemberre tervezett etapjaim egyikével  5,5 km -rel kezdtem .
Csigatempós , még így is magas pulzussal róttam a km-eket...

Ma már a harmadik 5,5 km -emet róttam . Őrült nehéz volt . Ólom lábaim vitték a kicsit túlöltözött testemet. Győzködtem magam, hogy hiába nem esik jól, attól még csinálni kell. Szépen , lassan...
Lesz ez majd jobb is ..érzem ám . Néha kételkedem abban, hogy valaha megfutottam én azt a félmaratont is  és lesz még rá alkalom, hogy ismételten megtegyem ...
Na, de hát innen szép nyerni :D

Hetente járok masszázsra és csontkovácsolásra. Drága párom jött velem párszor és mutatta neki a csontkovács mit csináljunk otthon .( házi feladat )  Hogyan segítsen nekem .
Annyira kedvet kapott emberem, hogy már masszázst is tanulja , hogy itthon is kényeztethessen .
Rendes ember ....
Mindent megtesz azért, hogy jó formában lehessek :D

Ismét felálltam .
Újból...
És vigyázat ! Jövök !!!

A nehézségek legyőzésre várnak !

Bizony ez az év nekem a nehézségek legyőzésével kezdődött ,és úgy néz ki folytatódik is.
Az álmaim megvalósítását nem adják olcsón , keményen kell megdolgoznom értük.

Folyamatos derékfájdalommal küzdöttem már október óta. Februárban végre rászántam magam egy MR vizsgálatra, ahol kiderült, hogy két gerincsérvem van az L4-L5 között és az L5 -S1 között. Ugyan csak mérsékelten nyomja a durát, de az is elég nagy fájdalmat okoz.
Az S3-5 között pedig van egy ciszta , ami nyomja az ideggyököt.

Most már legalább tudom a fájdalom okát. A futásról le kellett mondjak mindaddig, amíg nem leszek teljesen tünetmentes , és még utána is egy darabig igen komolyan kell vegyem a fokozatosságot . Csak rövid távokat futhatok, és azt is csak terepen.
Komoly gerinctornát csinálok . Járok Tb-s gyógytornára is, de az annyira komolytalan .Nagyon negatívan álltak hozzám a gyógytornászok. Közölték : -Normális ember- ilyen lelettel nem FUT.-
Teljesen lelombozódtam az első pár alkalommal. Viszont otthon kemény tornát végzek , napi 2-3 alkalommal.

Közben pedig visszatértem a Nordic Walkingoz ... Hiszen azt engedélyezték. Természetesen szigorúan csak gyaloglás van , bár néha annyira neki lódulnék a futásnak..



Már lemondtam a tavaszi versenyekre való jelentkezésemet és minden időmet és energiámat a gyógyulásnak szentelem !
Nagyon szeretnék felépülni az UB-re . Az még 81 nap ... Addig megteszek mindent , hogy tökéletesen felépüljek és ott tudjak futni.
Tudom, hogy ott betonon visz az út, de nagyon reménykedem abban, hogy nem lesz gondom .

Mert az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket....és én most keményen küzdök érte :D

Sajnos a félmaratonról le kellett mondjak, talán sikerül ősszel teljesítenem ...talán...Nagyon bízom benne!

Tudom, hogy a mozgásra szüksége van az embernek -mind lelkileg-mind testileg !
Ezért nem adom fel ! Azért sem !
Nagy lelki teher van rajtam , de tudom, hogy muszáj figyelnem a testem jelzéseire, mert még sokáig szükségem van rá. Nem tudom, hogy tényleg működik e a karma azon része, ha rossz úton haladunk, akkor megkapjuk a jelzést az élettől.
Volt már egy komoly autóbalesetem, amiből sikerült felállni , sikerült újból megtalálni a boldogságot az életben és a mozgásban . Most új jelzés következett.... és én nem értem miért akar eltántorítani az élet a mozgástól , hiszen nélküle nem kapja meg az ember azt a pluszt, amivel kisimulhatnak a lelki -testi ráncok.!

Rengeteg támogatást kapok futótársaimtól, a facebookon a kilométergyűjtő csoport és a szív bajnokai csoport tartja bennem a lelket .
No és a csodás idő is kedvemre van, mert végre mehetek a szabadba....bár nem futni...csak gyalogolni , de legalább mozoghatok !

Hope-...............

                                  ..............A remény hal meg utoljára.......................

Nem tudok pozitív hírekkel szolgálni, bár mondjuk ez sem igaz ebben a formában , mert bizony minden egyes lépés amit sportként tesz az ember, az az egészsége megőrzése illetve az edzésben maradás nagy nagy lépése......

Viszont én még messze állok bármiféle bajnoki címtől ... ezért talán túl  sokat foglalkozom az akadályokkal .



Szeptembertől folytonos kényszerpihenőn vagyok. 5 nap kemény fájdalmak között, kúszok mászok..majd a következő 5 nap a rehab ideje... amikor még fáj-fáj, de már virgoncabb vagyok :)
Aztán kapok 3-4 nap fájdalom mentes időszakot ....akkor kezdek fellélegezni , de akkor ismét kezdődik minden előröl...Belefáradtam már..
Elszoktam már ettől.. Ez az év már olyan jó volt, már nem kellett mindig óvatoskodnom, már nem kellett arra figyelnem, hogy kelek fel reggelente ....és ez olyan észrevétlenül jött és olyan gyorsan megszoktam... sajna egy ideje ismét emlékeztetnek ezekre a kiváltságokra a napok....

Próbálok motivált lenni, próbálok csak a céljaimra koncentrálni, de nagyon nehezen megy.

Nemrég betöltöttem a 40. évet. Imádok 40 lenni :) Érett nő lettem, boldog és kiegyensúlyozott..

 Imádom a munkáimat és a szabadidős tevékenységeimet is. Nagyok a gyerekeim , próbálgatják a szárnyaikat, így már egyre kevesebb időmre tartanak igényt. Így több jut nekem az időmből :)
Jó lenne sportra használni... csak ezt a testemnek is akarnia kéne ...

Egy ideje csak Nordic Walking-ni mertem kimenni... Évekig botoztam, hóban-sárban , napsütésben . Nagyon szerettem . Most is élvezem, de amit nem értek, az az , hogy miért emelkedik már a pulzusom a NW-nál is...

Ma is kimerészkedtem, pedig a földön aludtam az éjjel , mert a derekam megint nem szerette a szuper ágyunkat -sem- .
Az első km-en..fáztam, fájt a derekam, majd a csípőm is is nekikezdett ... Vonszoltam magam és közben viaskodtam magamban, mert nem tudtam, hogy jót teszek e ezzel magamnak... Aztán mentem tovább... Muszáj volt.
Elértem egy homokos részre ... Ott összefogtam a botokat és elkezdtem kocogni , mert ugye , ha gyalogolni nem megy ...akkor próbáljuk meg a futást :)
Nagyon jól esett, de borzasztó hamar az egekben volt a pulzusom és iszonyú hamar kifáradtam ...
ismét gyaloglásra adtam a fejemet. Próbáltam többször nekiveselkedni a futásnak ...
Fülemben zenével  futottam ...karácsonyi dalok szóltak a rádióban , közben a nap is kisütött és csodásan megvilágította a tájat és -és -és ÉN FUTOTTAM .... elsírtam magam ...
MERT TUDTAM .... NEKEM EZ AZ UTAM , ÉN EZT AKAROM CSINÁLNI ...
.MERT VANNAK VÁGYAIM, ÁLMAIM ... és még , ha nehezen is ,de el fogom érni őket.
MERT ÉN ÍGY AKAROM ...

Bevállalom ................van..

...................bizony az.....
Remélem nem lesz olyan kusza a bejegyzésem, mint ahogy a fejemben a gondolatok cikáznak.

Gondoltam, arra is, hogy azt a címet kéne adni, hogy a
                         HP. korszak -....remélem a menopauza még  messze van :)

Most így délutánra már megvilágosodtam, de azért lekörmölöm a mai gondolatmenetemet.

Semmi sem jó ...

Mindig , mindenben találok hibát -valami mérgelődni valót , annak ellenére, hogy megfogadtam..  

Csak a CÉL lebeg a szemeim előtt.

  Vasárnap a futópadon szenvedtem ..
-melegem volt, pedig nem is ment a fűtés.
-unalmas volt, pedig igen rövid időt töltöttem rajta.
Arra figyeltem
--fáj e valahol , valami ( FÁJT  :) )
--mennyi a pulzus...
--mennyi az idő ...
Nem pedig a futás örömére.




Ma kimerészkedtem terepre.
Kihagytam egy napot..pihentem .
Hordom a mágneses térdpántot, Bandázsban futok,
mint ahogy a nagyok szoktak ...

Kínszenvedés volt a dolog. Barátságtalan időjárás volt. Bár néha a napocska azért rám mosolygott. :)
Felöltöztem , mert nagyon,de nagyon fázós vagyok.
15 fok alatt már begubózom és hagymahéjként halmozom magamra az öltözetet :)

Ma 2.5 fokban indultam neki .
Sokat olvastam róla, hogy nem szabad túlöltözni.
Ezért volt egy dry trikó, egy vastagabb alá öltözetes pulcsi ( természetesen a megfelelő helyeken lukacsos betétekkel :P )
Plusz egy szélkabátka....
Az első km--n szétfagytam ... Annyira, de annyira fáztam, hogy azon gondolkoztam , hogy tényleg NORMÁLIS vagyok -.e ...
Muszáj e ezt nekem csinálnom ?
Tuti, hogy más emberi lény nem tesz ilyet. Mindenki csak henceg, hogy ők ilyen időben is képesek futni :D

Majd kezdtem átmelegedni ,de a pulcsi lukacsos részén fújt be a metsző hideg szél ...
 Olyan igazi jó érzésű, pengehasogató jellegű szél .
Nem vittem magammal fejpántot, így csak a fülemben lévő füldugaszos zene segített megvédeni a füllefagyásos opciótól, viszont a baseball sapi simlédere legalább felfogta a szelet, ha lefelé fordítottam a fejem ... ( apró örömök ;)

Amíg emígy agyaltam, a normalitásomat kétségbe vonva, már azt vettem észre, hogy bőszen hazafelé tartok .
Eszem ágában sem volt a surranó pályán eliszkolni. Kerestem a legrövidebb utat hazáig ....

Szépen csúfos kudarcot vallva , haza kocogtam .....

Kérdezte is drága párom... Na , mi történt, hogy ilyen gyorsan hazaértem ??? ...
Elmeséltem a kudarcomat, mire Ő támogatását adván közölte : Ugye megmondtam, hogy nem fogod bírni a hidegben való futást ...
Hiába... ISMER :)

Most itt lehet azt is mondani, hogy rosszindulatú, vagy ép ellenezné a sporttal töltött időm...de nem ez van .
Egyszerűen tudja, hogy én novembertől -márciusig, bizony a szabadban való tartózkodásomat a lehető legrövidebb időre korlátoztam már...
Néha belefér egy-egy séta. Még pár km- Nordic Walking is .. Természetesen hagymahéj szerű öltözékben :)
Na, de hogy FUTNI ???

Hazaérve, alig vártam, hogy egy jó meleg fürdőt vegyek. Ott jól kielemeztem ezt az egész szélmalomharcot.
És úgy döntöttem, hogy majd azért megpróbálom én ezt még ...hátha sikerülni fog :)

Délután böngészgettem és találtam egy érdekes cikket, ahol ép azt taglalták, hogy az embernek a sportossági önleértékelése is okozhat akár térdfájdalmat. Hiszen saját magát húzza le, hiszen saját maga kételkedik a teljesítményében. Így saját maga képes okozni testi fájdalmat pszichésen is...

Rögtön párhuzamot vontam .... hiszen sem a pihenés, sem kencék, sem gyógyszer nem segít az én fájdalmamon .
Ráadásul nem is találtak semmi szervi problémát, max a tartásbeli gondjaimra lehetne fogni a dolgot.
Na, de nyáron nem volt bajom ....:)


Tudom, hogy sok a rizsa és a nyafogás...de ezek nekem most sok-sok fejtőrést okoznak a napjaimban, miközben pedig szeretném megváltani a világot-a világomat.
Szeretnék felkészülni áprilisra, de közben meg nem érzem magam 100%-ban biztosnak...

Hiába ..az a fránya önbizalomhiány mindig learatja a nyamvadt babérjait...

És a mai motiváló , inspiráló mondat :  Mindenki annyi, amennyinek érzi magát   !

De nem felejtettem el a héten talált motiváló képet...
Csak még keveset virtualizáltam :)  

Van amikor csak agyban működnek a dolgok ....

............mert nincs hozzá sem erő, sem idő ... Így marad az agyalás ...a fejben futás :) 

 

Nagyon lassan gyógyulok . Még mindig hamar kifáradok, még mindig rám jön néha egy -egy köhögő roham. Persze munka van bőven -- és egy napra simán 2 napnyi feladat jut. Kinek van ereje ezek után futni ?
Reggel ugye nekem nem megy ...Akkor még össze kell kanalaznom magam és bejáratnom a tagjaimat.
Napközben meg ott a meló, amikor az ember agya szépen azon járhat , hogy miként tudna legalább fél órát elcsenni és elmenni futni egy kicsit.
Persze egész héten halasztódott ez a terv...Egy jógát beiktattam azért , de az édeskevés volt

Pénteken már kezdtem érezni, hogy elvonási tüneteim 

vannak.. Már rám sötétedett , így futni nem mertem elmenni, de a barátnőmmel elmentünk a kertek alatt egy kicsit Nordic Walking-ni.
Nagyon szerettem , szeretem még mindig. Totál a zsírégető tartományban van a pulzusunk. Simán több kalóriát égetek el így, mint futva . Ki érti ezt ??
Sötétben , néha működő közvilágításban botoztunk, Persze megtaláltuk az összes ingoványt, pocsolyát és gödröt. Hazaérve olyanok voltunk, mint akik sárban dagonyáztunk :)

Másnapra mindenem fájt...:)

De jó érzés volt... VÉGRE... VÉGRE ...éreztem, hogy élek, hogy van izomláz az azt jelenti,
hogy JÓL DOLGOZTAM ...                        

Tudom, hogy kéne több edzés -- más edzés,
de most valahogy Pause üzemmódra kapcsoltam...

Olvasom a Fb-on, hogy a lányok is ..csapattársaim is szenvedtek ezen a héten. Ki időhiányban , ki inspirációban , ki meg csak úgy...
De valahogy senkinek nem ment a futás.
Remélem most már kipihentük magunkat és a jövőhét majd új kedvet, erőt és kitartást hoz mindannyiunk számára.
Bár elég hideg időt jósolnak , beköszönt a tél....- jön a hó ..
De mit nekünk hóesés, mit nekünk mínuszok ???

Vasárnap délután , mikor ismét végeztem az egész napos teendőkkel , rájöttem, hogy most vagy SOHA...
Így felpattantam a futópadra és nagyon, de nagyon lassan elkezdtem futni. Majd szépen lassan emeltem a sebességet, kicsit intervalloztam is ... 4 km -t hoztam össze-..
Elfáradtam ...
De nagyon jól esett...
Most azért sem hagyom magam elbizonytalanodni ! Most ennyit bírtam ... majd holnap -holnapután Több lesz a táv....

A héten találtam egy jó motivációt : 

 És most igyekszem megfogadni ezt a Jó Tanácsot... Mert bizony a célra kell összpontosítani , nem pedig a fájdalomra, nem pedig a teendőkre, nem pedig a kifogásokra...
Mert menni fog... Mert Nagyon ,de nagyon SZERETNÉM :)