Téli alapozás

Pár szösszenetet elmentettem , de nem lett belőlük bejegyzés... :(
Most megosztom itt a blogban, csak, hogy meg legyen a folytonosság :D


Januárban jött a hideg....nem mertem kimerészkedni , vigyáztam a testi épségemre.
Futópadra szorultam. Eddig szerettem ..
Ma már nem ..

Pulzuskontrollos edzést próbálgattam, hátha nekem is összejön a csigalassúsággal való fejlődés
Olyan lassan kellett  csoszogjak , hogy 145-148 körül tudjam tartani a pulzust, hogy bizony az 6km/h jelentett a padon ..
Sírtam ...
Összeszorítottam a fogam és már fejből tudom, hogy hány barázda is van a lambéria csíkjain ...
De toltam a padon a km-eket...
Csoszogtam..
Vesztemre..
Megváltozott a futómozgásom és a jobb talpamban egy ín úgy meghúzódott ,hogy alig tudtam menni ..majd kicsit tompult a fájdalom, de aztán megnyertem a sarkamra .
Mindenki aggódott és félt, nehogy sarokcsont kinövésem legyen .
Nem futottam 2-3 hétig .
Viszont rengeteget tekertem a spinning bringán , így meg volt az edzés is .
A derekam is xarakodott ismét..
Aztán mikor már mindenki kilábalt az influenzából, én csak megnyertem addigra a vírus végét.

Március 15-én kedvenc futó csajsziaiammal futottunk Vácrátóton rendezett terepfutóversenyen . Örömfutásnak szántuk, így csak 4 km-t terveztünk, de a helyszínen átneveztünk a 12,5 km-re..
Persze előtte nem futottam hetekig . Köhögve, prüszkölve és természetesen @nyázva  róttam a km-eket :D
Utolsóként rajtoltunk , mert mi még fotózkodtunk, amikor az eleje már az első kilométerét is megtette ;)  és bizony  utolsóként is értünk be. A csapat tagjai vigyáztak egymásra és visszafutottak értünk..együtt futottunk be a célba ;)

Kihevertem az izomlázat és már is az I. Veresi futófeszten találtuk magunkat . Az idei  első forró nyári nap volt a verseny napján . Ismét a sárga pólósok lepték el a futópályát. Ugyan csak 10,5 km-t vállaltam be , de így is lógott a belem, hiszen jól befűtöttek és sajna a frissítés kevésnek bizonyult a forróságban .

Sajnos a Vivicittára nem tudtam elmenni, mert a derekam úgy döntött, hogy a mosogatás nem neki való . Jó egy hétre megint kényszerpihenőre kerültem. Megfogadtam, hogy nem nyírom ki magam  az UB - előtt. Nem lesz több verseny, nem lesz több megmérettetés..

Coca Cola  női futógála előtt 1 héttel megfűztek, hogy még is induljak mind a három távon. Jó edzés lesz az Ultrabalatonra.
Betapeltettem a derekamat és rajthoz álltunk 2+5+10 km-en is . Remek kis futások voltak , nem törődtünk az idővel, csak az volt a cél  , hogy a távokat kényelmesen tudjuk lefutni .
A nap ismét ránk mosolygott és ontotta melegét, de mi azért is végig csináltuk a ránk szabott penzumot :D


És már is május közepe van ... már csak 2 hét- és itt az UB...

Megyünk és körbefutjuk a Balatont  ...csak azért , mert OTT VAN !!!

Futó szülinap

                                   Bizony-bizony .... most ünneplem a 2. futó szülinapomat :D
Január közepén kezdtem el a futópados  futást immár 2 éve. Télen , hidegben . Nem merészkedtem ki ( hiszen én akinek a hideg amúgy is az ellensége) , sosem vágytam a téli sportokra ;)
(kezdetekről  itt olvashatsz )

Azóta sok minden történt .. A 2014-es évet 700 km -futással zártam , volt 128 km gyaloglás , és 89 km bringa...
Volt két 10 km -es versenyem, majd az UB-n kb 23 km ,és ősszel sikerült kicsikarni magamból egy szenvedős Félmaratont .
Fény derült két gerincsérvre és egy gyöki cisztára. Az évem tartogatott 3 idegbecsípődést , ami legalább 4 hónapnyi kényszerpihenőre ítélt.
Na, de innen szép nyerni :D

Az idei évben lassítani szeretnék, nem készülni versenyekre . Nem hajtani . Egészséges maradni és sérülésmentesen futni.
Bár egy álmot megtartottam és ez az Ultrabalaton versenye...

6 fős csapatban teljesítjük idén  a 220 km -t ,   mi  a --MiCsodaNős és a MiCsodanők  csapata
Miért pont ez a verseny az álom ??
Ez egy leírhatatlan érzést okozó megmérettetés . Embert nem kímélő , mentálisan és fizikálisan is hatalmas megpróbáltatást igénylő futam .
Mindez idén 220 km -es Kör keretein belül.
Természetesen ez egy Ultra verseny, ahol az igazi Hősök az egyéniben -párosban indulók ...
Na,de Ők számomra az UFÓ kategóriába tartoznak és minden tiszteletem az övék .



Karácsonykor történt egy számomra megmagyarázhatatlan dolog .
A futó csoport, aminek tagja vagyok ,olyan emberségről tett tanúbizonyságot , hogy az a mai napig hihetetlen számomra.
Egy kedves ismerősömnek összedobtak egy új futócipőt és kapott pluszban egy alig használt cipőt is , sőt annyi pénzt dobtak össze pár nap alatt ezek a remek emberek , hogy még két másik társunknak is tudtunk meglepetés  Spuri ajándékutalvánnyal kedveskedni.
Önzetlenül adtak , pont úgy, ahogy önzetlenül segítenek minden társuknak , akik a csoport tagjai .
Ők a kilométergyűjtők csapata .
Büszke vagyok , hogy közéjük tartozhatok !

 Decemberben kezdtem ismét futni , kicsiket , rövideket, lassan . Majd az időjárás beszorított ismét a futópadra . Próbáltam lassan futni, alacsony pulzussal. A padon sikerült is , de terepen képtelen vagyok tartani. Futok , lassan ..emelkedőnek felfele, de a pulzusom csak vihog rajtam és vígan az egekben táncol :D
Na, de majd ezt is megoldom ...
A futás mentes napok bringázással és nyújtással telnek , no és néha pihenek is.




                                    Légy üdvözölve 2015... legyünk barátok , rendben?

Őszi szösszenet

Jó régen írtunk már a blogunkba. Folyamatosan történnek az események- nem unatkozunk ám ;)

Ugyan ez a blog a 2014-es Ultrabalatoni felkészülésünket hívatott dokumentálni . Azt az utat, amit addig bejártunk ,de ha már egyszer elkezdtük, írjuk tovább, hiszen jövőre is lesz Ultrabalaton :D

A nyár az én részemről elég hektikusra sikeredett edzés terén. Az idei nyarunk meleg, párás--sőt mondhatni esőerdei klíma érvényesült a meleg hónapokban. Kevés futás volt benne, de az legalább lelkes  volt . Sikerült egy 18 km-.es edzést is összehozni, ami megerősített abban, hogy nekem ott a helyem a Wizz Air  félmaratonján.

Az augusztus ismét hozta a formáját , parlagfű allergiám az egekben . Hiába van a rengeteg tiltás, küzdelem ,az a fránya pollentartalom valahogy nem tud csökkenni a levegőben ebben a kritikus időszakban .
Nem is igen volt jó futásom kint a szabadban . Maradt a futópad . És az esős idő után való terepfutás.

Eljött a szeptember . Már a csípőm és a térdem  jelezte, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet ismételten . Bizony a testem és a lelkem nem volt összhangban ..

Szeptember 14. Wizz Air félmaraton 
Nagyon sok támogatást kaptam . Sokan ajánlották fel a segítségüket, hogy nem hagynak magamra ezen a hosszú úton. .
 Végh Andi barátnőm rengeteget segített lelkiekben felkészülni. Biztatott , támogatott.

A nagy kavalkádban egy -egyetlen  egy legény--ööö leány maradt mellettem . Tímea  barátnőm , aki a társam volt az UB-n is.
Hihetetlen csajszi. Feláldozta értem a versenyét. Jött velem végig .

Az elején nevetgélve, beszélgetve futottunk . Akkor nem vágytam másra, csak teljesíteni szint időn belül, és nem kihullani ,és nem buszra kényszerülni.

A rakparton instrukcióként megkaptam, hogy tessék nyomni a szőlőcukrot, ha már más csodaszert nem használtam eddig.
Frissítettem is becsületesen minden ponton , volt ahol még a fejemre is jutott a vízből ;)
Jelezte a térdem , majd lassan a csípőm is, hogy nekik ma nem igazán öröm az a futás, amit a lelkem úgy élt meg.
16 km-nél azt mondta a csípőm, neki mára elég volt és köszöni szépen ,de bizony ő nem hajlandó a lábamat rendesen terelgetni ... fogta magát és beállt...
Nem bírtam rálépni a lábamra.
Már addig is néha -néha bele kellett sétálnom , mert nem nagyon ment a futás,de most aztán végkép feladni látszott a futam .
Kicsit tekergettem , kicsit csavargattam a lábamat, közben meg összeszorított foggal szidtam magamat, hogy mi a francot keresek én itt ? Kellett ez nekem ? Tuti nem vagyok normális !
Timi pedig csak beszélt hozzám. Pont úgy , mint a szülőszobán a férj , aki biztatja a felségét , hogy már nincs sok hátra ,és bírja ki azt a fájdalmat a közös gyermekükért, akit nagyon nagy szeretetben várnak .
Valahogy elindultam , sántikálva, sziszegve ..

Közben pedig szebbnél szebb gondolatsorokat osztott meg velem kedvenc barátnőm...
A legszebb , amit sosem fogok elfelejteni :
- Szültél két gyereket ! Fájt  b*meg ? Akkor is meg kellett szülni. Akkor most is meg tudod csinálni -

Persze kicsit vulgáris, de néha már az ember csak ebből ért .

Mentünk, haladtunk. Nekem már csak az járt a fejemben, hogy jó lenne, ha valakinél lenne egy kis fájdalomcsillapító, hogy ne minden egyes lépést késszúrásként érezzek.
Jött a Nyugati felüljáró , ahova felfutottunk , mert természetesen az ember nem gyalogolhat fel :D
Ott pacsiztam Monspart Saroltával...Az dobott a lelkemen.

Nagyon lassúnak tűnt a további pár km-er. Hallottam valahol messziről Timi hangját. Folyamatosan kántálta, hogy mennyire büszke rám, hogy milyen szuper dolog lesz , ha ezt megcsinálom, mekkora teljesítmény ez tőlem rokkantként ( köszi ;) ) ....
Persze én már csak a végét szerettem volna.
A Hősök terénél , már valahogy azt éreztem -meg lesz ez tényleg !!

Jött a liget, jöttek a zászlók, futottak körülöttem az emberek. Talán még gyorsítani is tudtam ...
Aztán egyszer csak vége lett... 2h:31p

Vártam valami euforikus élményre , egy könnycseppre, egy megkönnyebbülésre ...bármire..
De nem volt semmi.
Csak beértem ...
Vége..
Nincs tovább...
Megkaptuk az érmet..
Pár méterrel arrébb vadul mosolygott Péterem , kezében a cuccainkkal .És mérhetetlen büszkeséggel fotózgatott bennünket.

Timi barátnőm ép a szokásos -Jól áll a hajam ? - szövegével nevettetett meg minket ...
Lenyújtottunk, persze csak módjával ( újabb hibapont) majd irány haza.
Hazafelé rosszul lettem a kocsiban . Elkapott a hányinger. Rengeteg izot és szőlőcukrot ettem, amit ugye máskor nem igen szoktam. Legalábbis ilyen mennyiségben nem alkalmaztam még soha..
Hazaérve forró fürdőre vágytam.
Felmértem a sérüléseimet, nyalogattam a sebeimet. Pár körmöm ismét odalett, de ez már megszokott a betonos futásaimkor.
Próbáltam végig gondolni a félmaratoni teljesítményemet, de még mindig hihetetlennek éreztem az egészet. Aztán egyszer csak eltört a mécses...kicsit pityeregtem a kádban,és csak a HÁLA lebegett a szemem előtt. Hála Timinek, hogy végig csinálta velem, hála az égieknek, hogy engedték ,hogy véghezvigyem .
Majd szundikáltam egy keveset .....

És ment minden tovább a megszokott módon.

Másnap ugyanúgy felkelt a nap , ugyanúgy történt minden ... az izomlázat leszámítva ;)

A gyógymasszőr és csontkovács Böbém átgyúrta a testem , megtekergetett és új formába rántott...
Igaz a vádlim iszonyatosan fájt és a lépcsőjárás sem okozott eget verő örömöt, de hát még is csak 21.5 km-et futottam (annyit mért az órám )
Nem fájt semmim , teljesen elmúlt minden fájdalmam.

Felfogni még mindig nem tudtam, hogy félmaratonista lettem ...talán majd idővel ez is megérkezik .

Két nap pihenő után már alig vártam, hogy cipőt húzhassak.
Olyan erőt éreztem magamban , hogy a világot is meg tudtam volna váltani .
Egy gyors 4,5 km volt .. Majd még letekertem 20 km bringán is...
Aztán egy reggel nyusziitatás közben belenyilallt a derekamba a fájdalom . Alig bírtam felállni.
Üdv becsípődés...

Bevállalom ................van..

...................bizony az.....
Remélem nem lesz olyan kusza a bejegyzésem, mint ahogy a fejemben a gondolatok cikáznak.

Gondoltam, arra is, hogy azt a címet kéne adni, hogy a
                         HP. korszak -....remélem a menopauza még  messze van :)

Most így délutánra már megvilágosodtam, de azért lekörmölöm a mai gondolatmenetemet.

Semmi sem jó ...

Mindig , mindenben találok hibát -valami mérgelődni valót , annak ellenére, hogy megfogadtam..  

Csak a CÉL lebeg a szemeim előtt.

  Vasárnap a futópadon szenvedtem ..
-melegem volt, pedig nem is ment a fűtés.
-unalmas volt, pedig igen rövid időt töltöttem rajta.
Arra figyeltem
--fáj e valahol , valami ( FÁJT  :) )
--mennyi a pulzus...
--mennyi az idő ...
Nem pedig a futás örömére.




Ma kimerészkedtem terepre.
Kihagytam egy napot..pihentem .
Hordom a mágneses térdpántot, Bandázsban futok,
mint ahogy a nagyok szoktak ...

Kínszenvedés volt a dolog. Barátságtalan időjárás volt. Bár néha a napocska azért rám mosolygott. :)
Felöltöztem , mert nagyon,de nagyon fázós vagyok.
15 fok alatt már begubózom és hagymahéjként halmozom magamra az öltözetet :)

Ma 2.5 fokban indultam neki .
Sokat olvastam róla, hogy nem szabad túlöltözni.
Ezért volt egy dry trikó, egy vastagabb alá öltözetes pulcsi ( természetesen a megfelelő helyeken lukacsos betétekkel :P )
Plusz egy szélkabátka....
Az első km--n szétfagytam ... Annyira, de annyira fáztam, hogy azon gondolkoztam , hogy tényleg NORMÁLIS vagyok -.e ...
Muszáj e ezt nekem csinálnom ?
Tuti, hogy más emberi lény nem tesz ilyet. Mindenki csak henceg, hogy ők ilyen időben is képesek futni :D

Majd kezdtem átmelegedni ,de a pulcsi lukacsos részén fújt be a metsző hideg szél ...
 Olyan igazi jó érzésű, pengehasogató jellegű szél .
Nem vittem magammal fejpántot, így csak a fülemben lévő füldugaszos zene segített megvédeni a füllefagyásos opciótól, viszont a baseball sapi simlédere legalább felfogta a szelet, ha lefelé fordítottam a fejem ... ( apró örömök ;)

Amíg emígy agyaltam, a normalitásomat kétségbe vonva, már azt vettem észre, hogy bőszen hazafelé tartok .
Eszem ágában sem volt a surranó pályán eliszkolni. Kerestem a legrövidebb utat hazáig ....

Szépen csúfos kudarcot vallva , haza kocogtam .....

Kérdezte is drága párom... Na , mi történt, hogy ilyen gyorsan hazaértem ??? ...
Elmeséltem a kudarcomat, mire Ő támogatását adván közölte : Ugye megmondtam, hogy nem fogod bírni a hidegben való futást ...
Hiába... ISMER :)

Most itt lehet azt is mondani, hogy rosszindulatú, vagy ép ellenezné a sporttal töltött időm...de nem ez van .
Egyszerűen tudja, hogy én novembertől -márciusig, bizony a szabadban való tartózkodásomat a lehető legrövidebb időre korlátoztam már...
Néha belefér egy-egy séta. Még pár km- Nordic Walking is .. Természetesen hagymahéj szerű öltözékben :)
Na, de hogy FUTNI ???

Hazaérve, alig vártam, hogy egy jó meleg fürdőt vegyek. Ott jól kielemeztem ezt az egész szélmalomharcot.
És úgy döntöttem, hogy majd azért megpróbálom én ezt még ...hátha sikerülni fog :)

Délután böngészgettem és találtam egy érdekes cikket, ahol ép azt taglalták, hogy az embernek a sportossági önleértékelése is okozhat akár térdfájdalmat. Hiszen saját magát húzza le, hiszen saját maga kételkedik a teljesítményében. Így saját maga képes okozni testi fájdalmat pszichésen is...

Rögtön párhuzamot vontam .... hiszen sem a pihenés, sem kencék, sem gyógyszer nem segít az én fájdalmamon .
Ráadásul nem is találtak semmi szervi problémát, max a tartásbeli gondjaimra lehetne fogni a dolgot.
Na, de nyáron nem volt bajom ....:)


Tudom, hogy sok a rizsa és a nyafogás...de ezek nekem most sok-sok fejtőrést okoznak a napjaimban, miközben pedig szeretném megváltani a világot-a világomat.
Szeretnék felkészülni áprilisra, de közben meg nem érzem magam 100%-ban biztosnak...

Hiába ..az a fránya önbizalomhiány mindig learatja a nyamvadt babérjait...

És a mai motiváló , inspiráló mondat :  Mindenki annyi, amennyinek érzi magát   !

De nem felejtettem el a héten talált motiváló képet...
Csak még keveset virtualizáltam :)