Rendesen leckéztet az élet, de nem hagyom magam :D

Persze mindenki tudja, hogy idén nyáron nagyon meleg volt. Mindenki próbálta tartani az edzéstervét és készülni, fejlődni.

Egy ideig én is küzdöttem , főleg májusban , mert az Ultrabalaton verseny lebegett a szemem előtt.
Óriási élmény volt ismét, de aztán valami elmúlt.
Elfáradtam ..
Majd jött a nagy meleg, nem volt kedvem futni .
Jött az úszás , a trx, a pilates, a jóga...és IMÁDTAM ..a futásra gondolni sem mertem- akartam .
Szegény cipőim csak sírtak a sarokban .
Tudtam, hogy így nem lesz szeptemberben félamaraton .. No nem baj, majd futjuk párban ...
Augusztusban az allergiám sem kínzott annyira, így volt időm , kedvem újra futni.
Augusztus 19-én életem legjobb 10-km-ét futottam meg.
Tiszta happy volt. Végig mosolyogtam, suhantam, szárnyaltam ...Nagyon élveztem . Tudtam, hogy szeptemberben egy tökéletes váltófutásunk lehet így.

Majd megint közbe szólt a sors, az égiek , a testem ....Vigyázok rá, óvom, védem . Erősítem , karban tartom, kényeztetem, de Ő mindig okoz meglepetéseket .

Augusztus 20-án éjjel begörcsölt a bal vádlim, majd minden nappal egyre rosszabb lett a fájás.
Augusztus 23-án vasárnap délután megnézte a háziorvosom . Rögtön kórházba küldött ,trombózis gyanúval. Ott 3 órát vártunk, majd egy Uh vizsgálat után hazaküldtek, hogy nincs semmi bajom :(

Kedden ismét látott a háziorvos, aki nem hagyta annyiban a dolgot és s.o.s-ben intézett egy Uh-.t nekem. Ott kiderült, hogy nincs keringés a vádlimba. Majd másnap a vérteszt is igazolta ezt a tényt.
Rohanás a kórházba... nehogy valami gond legyen !!!
Nagy duzzogva újra csinálták bent a vizsgálatokat, és már este 6-ra a kardiológia osztályra is kerültem.
6 nap után kezdték el a heparin injekciókat, majd a vérhígító gyógyszeres kezelést .
Diagnózis : Mélyvénás trombózis

Mitől lehet ?? Nekem , aki mások szerint is egészségesen élek, sportolok , nem dohányzom .... igen ám, de fogamzásgátló tablettát viszont szedek. 1,5 hónapja váltottam másik gyógyszerre, az orvosommal jól átrágtuk a témát , aki megnyugtatott, hogy nem lesz semmi gond.

Hát még is lett...


Most 2 héttel a kórház után ismét engedélyt kaptam a mozgásra. Szépen óvatosan elkezdhetem megint felépíteni magam.
Természetesen rögtön izomvesztés volt, majd jött a plusz súly is.. és búcsút intett a kondim is :(
Állandóan éhes vagyok ( ez jó jel ? )
Már egy hete sétálgatok, spinning bringán óvatosan tekerek és a hétvégétől előkerültek a botok . Megint Nordic Walking lett a kedvenc sport :D

Bár hihetetlenül kifáraszt és egekben a pulzusom.
Mit nekem a hónapokig tartó pulzuskontrollos edzés ? Olyan, mintha soha sem mozogtam volna :(
Na, de innen szép nyerni  ....bár ezt már sokszor hangoztattam.
Máskor is fel tudtam állni és újra tudtam kezdeni. Most is megteszem .
Lassan, de biztosan fogok haladni.
Vannak célok és tervek . Nem elérhetetlen álmok, de nagyon vágyom rájuk.
Idén le kellett mondanom  már az összes versenyemet . Jövőre pedig nem nevezek előre , majd az uccsó pillanatban ;)
Bár az örök szerelem megmarad. Idén decemberben nevezzük a csapatunkat a 2016-os UB-ra ....<3
Ahová már teljesen egészségesen és totál felkészülve fogok érkezni :D

MiCsodaNős és a MiCsodaNők

A MiCsodaNők csapata  bővült egy Nős fickóval is :D  és idén is újra rajthoz álltunk az Ultrabalaton versenyén , ahol már 220,9 km -t kellett teljesíteni .

A pénteki napunk csupa nevetéssel telt . Kaptunk egy édesfinomságos meglepetést Katánktól. Örök emlék lesz

Szombaton nagyon későn rajtoltunk 12:40-kor . Tűkön ültünk...futottunk volna ....
 Anno nem kapkodtuk el a szervezést. Neveztünk, szállást foglaltunk, majd pénteken a rajt előtti napon beosztottuk a szakaszokat. és VÁRTUNK ...

Ráértünk ... nézelődtünk...pihentünk ... és már mentünk volna nagyon ...
Aztán eljött a mi időnk :D

És elindult a mandula ..
Elindultunk a 220,9 km-re ...
Tudtuk, hogy nehéz lesz, hogy kemény egy nap áll előttünk és bíztunk magunkban és egymásban .
Első szakasz Timinké volt... Azé a Tímeáé ,aki tavaly Vászolynál lefutott mindenkit hegynek felfelé .. Azé a Timié , aki végig nyulazott nekem a wiz airen félmaratoni távon  tavaly ősszel, aki fogta a kezem, aki biztatott és nem engedte, hogy feladjam a csípőfájdalmaim ellenére.
Most ő volt sérült , most neki fájt a csípője. Nem kicsit..alig tudott menni és bizony a futás is nehezére esett, de Ő jött a csapattal és FUTOTT.

Igyekeztünk a fájdalmait enyhíteni ... kapott nyújtást , csontkovácsolást az első 10,7 km-e után, hogy bírja tovább a megpróbáltatásokat. Megcsinálta hősiesen , hiszen tudta, hogy a csapat álma múlik rajta is .

Kingánk volt a második futónk. Most is pont olyan megszállottan teljesítette a szakaszait , mint eddig. Odaállt és olyat futott, hogy öröm volt nézni .
Mit neki meleg ? Tűző nap ?? Csak tolta ..

Majd jöttem én 2 rövid szakasszal ... pont úgy mint tavaly, de sokkal jobb idővel..
Péterem lenyújtott a szakaszom végén, mert bizony a pörgést már megérezte a csípőm
...hálás voltam érte. Timink addig aludt egy jót ;)
Azért az ember egy jó futás után vágyna egy zuhanyra, ami tudtuk, hogy nem mostanában lesz.
Irdatlan szaga tud lenni az embernek egy jó nyári futás után :D
A nedves törlőkendő, ha nem is csodákra képes, de egy kis felüdülést tud nyújtani az izzadt futó számára :D
Cicamosdás és új szerkó átvétele után,  elindultunk étkezni, mert már a reggeli régen volt.
Megálltunk Akalin egy jó kis halászlére és pihentünk a strandon egy kicsit.

Csongorunk, a mi Hős -Nősünk :D kicsit ráncba szedte a csapat idejét ..mint, ahogy a továbbiakban minden alkalommal .
Katánk a HősNőnk.... mit neki hegymenet ?
Szókimondóan és csodás idővel érkezett a hegy tetejére :D

Nikánk a hosszútávok szerelmese :P  Nem aprózza el , azt mondta nem szereti a rövid etapokat. így rögtön egy 20-s sal kezdett...
Neki is kijutott a melegből , de már estébe hajlott mire befutott a váltópontjára. Útközben elromlott a fülhallgatója... megkerestük... újat kapott, hogy ne csüggedjen ;)
Új emelkedőt Kata kapta , aki már alig tudta a lovait kordában tartani és az este 9 óra sem vette kedvét - vágtázott keményen a korom sötét felé...
Ezen a váltóponton  Nika kapott egy kis kényeztetést, hogy bírja a következő hosszúját az éjszaka . Péterem ..a csapat masszőrre gyúrta a vak sötétben

Kinga váltotta Katánkat, aki ismét megmutatta milyen fegyelmezetten képes futni szélviharban , dombnak felfelé a Varga pincészethez .
A Vargapincében már ismét én futottam ... Nagy élmény volt keresztül vágtatni a pincén . Miért is ? Nem is tudnám megmondani, de fura érzés fogott el, hogy ott az ódon és vadonatúj hordók között trappolhatok .

Majd a zenével voltam elfoglalva , amit nem tudtam az istenért sem kicsikarni a telefonomból. Így csak fel-fel pillantottam, hogy kövessem a többieket. Egyszer csak eltűnt a lábam alól a beton . Mondom magamban , az jó, hogy én terephez vagyok szokva, de nem hinném , hogy az UB- útvonala a vasúti töltésen vezetne. Előttem futottak, bringáztak a többiek .. hát mondom baj nem lehet, hiszen nem egyedül vagyok. Majd pár  méter után már biztos voltam, hogy eltévedtünk a vak sötétben . Hangos felkiáltással adtam tudtára a többieknek is, hogy biza rossz úton haladunk és próbáljunk kiverekedni a dzsindzsából. Hamar rátaláltunk a bringa útra és ott folytattuk felfelé az utunkat.
A többieknek nem volt gond gyorsabbra váltaniuk, de nekem még hátra volt majd 9 km ..így nem igyekeztem sehova....
El is tűntek gyorsan a szemem elől... Futottam egymagam a bringa úton, reménykedtem benne, hogy hamarosan megpillantok előttem-mögöttem valakit, aki igazolja jó fele futok, de nem jött senki :( 
Jobbról egy kis utcából jött egy autós, aki megkérdezte, hogy UB-.s  futó vagyok e... Hát mondom , ha jól emlékszem még igen :D

Így megkaptam az útbaigazítást , hogy 2 utcával  feljebb fussak, mert ott van a kijelölt út :D
Végre megtaláltam a hadak útját,és rögtön el is kezdtem vetkőzni, mert az orkán erejű szél mellett még is vert a víz rendesen .
Jött az északi part jellegzetessége....a dombok ..mit dombok ? "hegyek " :D
Fel futottam ..majd leee...majd megint fel...majd megint leee...majd fel.-.-.majd leee..stb
Hullámvasút effektus . Gyönyörű házak, majd szőlős kertek ... valahol főznek -...grilleznek ...
rohadt éhes vagyok ....
Jönnek a futók -bringások . Mindnek van egy -egy kedves szava aki megelőz...
Majd mikor visszaelőzöm őket a következő emelkedőn hálásan tovább biztatom őket.
Korom sötét van ,  ...
Hol az a rohadt váltópont ?  Fáj a hasam az izótól ...
Sűrűsödnek az autók az út mellett.... akkor már lassan elérem a chekpointot.
Keresem a saját autónkat... egyszer csak feltűnik a férjem és mosolyogva üdvözöl .
- Jó voltál szívem ...Jót futottál !!
Ki váltott ?? Már azt sem tudom !!!

De aztán rájöttem, hogy Timinknek kell a következő 10 kilivel megküzdeni
Nagyon bizakodunk, hogy menni fog neki .
Nyomás a következő pontra. Letoltam 2 kekszet, ittam egy kis kólát ..és vártunk. és vártunk.
Csongink már útra készen Iron Maiden-nek a fülében várta, hogy mehessen . Lovacskáit kordában tartotta , de Timink csak nem jött..
Ellenben a szél őrjöngve tépte rólunk a kabátot..
Vak sötétben ...mit vak sötétben ?? HÓT NEM LÁTUNK  SEMMIT sötétben futottak embereink. Körülöttünk mindenki kérdezte a fejlámpával érkezőtől kit is tisztelhetünk a személyében, mert bizony csak a mozgásáról, és a fényöltözetükről  ismerhettük fel az érkezőket .
Végre megérkezett...azaz besántikált Tímeánk is ..

Csongi  is kiengedte a lovait a karámból (hiába...Katával egy párt alkotnak )  és elvágtatott :D
Nekünk eljött az éjszakai pihenés ideje próbáltunk aludni, de hát ez nem igazán kivitelezhető ebben a forgatagban ;) Most a másik autóban ülők futnak egy ideig .
Csongit Nika váltja...aki megint hosszút futott. Kemény menet volt számára, hiszen alig pihenhetett az előző húszaska után,  aztán Kinga jött ....szegény esőben rótta a kilométereket, de ismét megállíthatatlan volt . A napfelkeltében ő gyönyörködhetett, bár csak világos lett, mert bizony a nap az csak a felhők mögött ébredezett.
Csongi ismét húzott egy nagyot az időnkön, pedig még egy szemhunyásnyit sem aludt.
Kata következett, majd Csongi ,majd Kata ... Még mindig jó formában voltak és keményen tolták a kilométereket , pihenés nélkül.
Az utolsó 21 km- már ismét a mi autónké volt.. Timink küzdött. Péterem futott vele, hogy tudja tartani a lelket benne. Én addig készültem a következő távra.
Jött az unalmas egyenes Balatonszéplak-Siófok között... rémes útviszonyokkal . Már rossz volt kerülgetni a felgyűrődésekét - lukakat. Egy kereszteződésben megint elbambultam (elaludtam ?) , de már nem mentem vissza, vártam, hogy a többiek kanyarodnak e ,vagy jönnek egyenesen .. Hála az égnek nem tévedtem el ismét :P
Timi már lógó nyelvvel , lábát húzva vágott neki az utolsó etapnak, Péterem társaságában .
Péteremmel, aki már szintén a 28. óra ébrenlét , vezetés, támogatás után volt, teljesen felkészületlenül állt oda futni egy sérült társunk mellé.. Tavaly szeptemberben futott utoljára , térdfájdalmai parkoló pályára állították...
És mentek ..és megcsinálták..!!!!!

Elérkezett az utolsó váltópont ...
Már csak 3,2 km van hátra..
Számoltuk az időt...
--------talán meg tudjuk csinálni ---------.
Talán beleférünk a 24 órába.
Megkaptam az órát és FUTÁS...
Nyomtam ami a csövön kifért, már szúrt az oldalam, már hányingerem volt...
Már nem tudtam válaszolni a hajrázásra, már csak V -betűt tudtam formázni ...és már csak azt vártam, hogy feltűnjön a chekpoint.
ÉÉÉSSS megláttam a férjem ....elöntött a forróság.... Ott lesz a vége !!!
És akkor elindult futva az én emberem ....ment előre ...futott... Azt hittem ott megállok, hogy nem megy tovább.... Már csak azt hajtogattam magamban ...hol az a rohadt chekpoint ???
Oldalról hatalmas ováció fogadott ... Pont úgy mint a fociban a "B" közép
- BEFUTÓ JÖN ! TOLD NEKI! HAJRÁÁÁÁÁÁ-
 Sosem tudtam sírni befutás után , Most könnybe lábadt a szemem és a lábaim vittek ... a testem meg repült utána , a lelkem ujjongott , de a bensőm ép haldoklott , levegő után kiabált és egy kis vízért ...
És megláttam a CSAPATOMAT ... a MiCSodaNős és MiCsodaNők csapatát.
Ott álltak és vártak.
Rám..
Arra, hogy beteljesítsem az álmunkat.
A közös álmunkat.
Arra, hogy együtt futhassunk be !!!

Hátizsákkal kezükben rohantak velem ...majd mindenki eldobta  ( és a férjem összeszedte ;) )
és csak rohantunk ..összevissza.... mert tudtuk, hogy már megcsináltuk

6 ember... akik így- csak egyszer találkoznak egy évben .. MEGCSINÁLTUK ...
220,9km 24:06'
Büszke vagyok a csapatomra !! Jó kis buli volt !

Jövőre is jövünk ...de már férjem is a csapatunk tagja lesz ... Mert Ő is megérdemli , hogy a 10. UB érem a nyakában lógjon, hiszen Ő is a csapatunk oszlopos  tagja már 2 éve...
Imádom és ezerszeres hálával tartozom neki, hogy ismét örök élményt élhettünk át ketten együtt.
Köszönöm a bizalmát, azt, hogy a kishitűségem ellenére Ő hitt bennem és tudta, hogy képes vagyok megcsinálni amit idén elterveztem !
<3

Minden elismerésem az egyedül indulóké . ŐK IGAZI HŐSÖK!
Minden indulónak külön gratulációm és ezer hála és köszönet a SEGÍTŐKNEK !
Nélkülük ez a verseny nem jöhetett volna létre !  <3

Téli alapozás

Pár szösszenetet elmentettem , de nem lett belőlük bejegyzés... :(
Most megosztom itt a blogban, csak, hogy meg legyen a folytonosság :D


Januárban jött a hideg....nem mertem kimerészkedni , vigyáztam a testi épségemre.
Futópadra szorultam. Eddig szerettem ..
Ma már nem ..

Pulzuskontrollos edzést próbálgattam, hátha nekem is összejön a csigalassúsággal való fejlődés
Olyan lassan kellett  csoszogjak , hogy 145-148 körül tudjam tartani a pulzust, hogy bizony az 6km/h jelentett a padon ..
Sírtam ...
Összeszorítottam a fogam és már fejből tudom, hogy hány barázda is van a lambéria csíkjain ...
De toltam a padon a km-eket...
Csoszogtam..
Vesztemre..
Megváltozott a futómozgásom és a jobb talpamban egy ín úgy meghúzódott ,hogy alig tudtam menni ..majd kicsit tompult a fájdalom, de aztán megnyertem a sarkamra .
Mindenki aggódott és félt, nehogy sarokcsont kinövésem legyen .
Nem futottam 2-3 hétig .
Viszont rengeteget tekertem a spinning bringán , így meg volt az edzés is .
A derekam is xarakodott ismét..
Aztán mikor már mindenki kilábalt az influenzából, én csak megnyertem addigra a vírus végét.

Március 15-én kedvenc futó csajsziaiammal futottunk Vácrátóton rendezett terepfutóversenyen . Örömfutásnak szántuk, így csak 4 km-t terveztünk, de a helyszínen átneveztünk a 12,5 km-re..
Persze előtte nem futottam hetekig . Köhögve, prüszkölve és természetesen @nyázva  róttam a km-eket :D
Utolsóként rajtoltunk , mert mi még fotózkodtunk, amikor az eleje már az első kilométerét is megtette ;)  és bizony  utolsóként is értünk be. A csapat tagjai vigyáztak egymásra és visszafutottak értünk..együtt futottunk be a célba ;)

Kihevertem az izomlázat és már is az I. Veresi futófeszten találtuk magunkat . Az idei  első forró nyári nap volt a verseny napján . Ismét a sárga pólósok lepték el a futópályát. Ugyan csak 10,5 km-t vállaltam be , de így is lógott a belem, hiszen jól befűtöttek és sajna a frissítés kevésnek bizonyult a forróságban .

Sajnos a Vivicittára nem tudtam elmenni, mert a derekam úgy döntött, hogy a mosogatás nem neki való . Jó egy hétre megint kényszerpihenőre kerültem. Megfogadtam, hogy nem nyírom ki magam  az UB - előtt. Nem lesz több verseny, nem lesz több megmérettetés..

Coca Cola  női futógála előtt 1 héttel megfűztek, hogy még is induljak mind a három távon. Jó edzés lesz az Ultrabalatonra.
Betapeltettem a derekamat és rajthoz álltunk 2+5+10 km-en is . Remek kis futások voltak , nem törődtünk az idővel, csak az volt a cél  , hogy a távokat kényelmesen tudjuk lefutni .
A nap ismét ránk mosolygott és ontotta melegét, de mi azért is végig csináltuk a ránk szabott penzumot :D


És már is május közepe van ... már csak 2 hét- és itt az UB...

Megyünk és körbefutjuk a Balatont  ...csak azért , mert OTT VAN !!!

Futó szülinap

                                   Bizony-bizony .... most ünneplem a 2. futó szülinapomat :D
Január közepén kezdtem el a futópados  futást immár 2 éve. Télen , hidegben . Nem merészkedtem ki ( hiszen én akinek a hideg amúgy is az ellensége) , sosem vágytam a téli sportokra ;)
(kezdetekről  itt olvashatsz )

Azóta sok minden történt .. A 2014-es évet 700 km -futással zártam , volt 128 km gyaloglás , és 89 km bringa...
Volt két 10 km -es versenyem, majd az UB-n kb 23 km ,és ősszel sikerült kicsikarni magamból egy szenvedős Félmaratont .
Fény derült két gerincsérvre és egy gyöki cisztára. Az évem tartogatott 3 idegbecsípődést , ami legalább 4 hónapnyi kényszerpihenőre ítélt.
Na, de innen szép nyerni :D

Az idei évben lassítani szeretnék, nem készülni versenyekre . Nem hajtani . Egészséges maradni és sérülésmentesen futni.
Bár egy álmot megtartottam és ez az Ultrabalaton versenye...

6 fős csapatban teljesítjük idén  a 220 km -t ,   mi  a --MiCsodaNős és a MiCsodanők  csapata
Miért pont ez a verseny az álom ??
Ez egy leírhatatlan érzést okozó megmérettetés . Embert nem kímélő , mentálisan és fizikálisan is hatalmas megpróbáltatást igénylő futam .
Mindez idén 220 km -es Kör keretein belül.
Természetesen ez egy Ultra verseny, ahol az igazi Hősök az egyéniben -párosban indulók ...
Na,de Ők számomra az UFÓ kategóriába tartoznak és minden tiszteletem az övék .



Karácsonykor történt egy számomra megmagyarázhatatlan dolog .
A futó csoport, aminek tagja vagyok ,olyan emberségről tett tanúbizonyságot , hogy az a mai napig hihetetlen számomra.
Egy kedves ismerősömnek összedobtak egy új futócipőt és kapott pluszban egy alig használt cipőt is , sőt annyi pénzt dobtak össze pár nap alatt ezek a remek emberek , hogy még két másik társunknak is tudtunk meglepetés  Spuri ajándékutalvánnyal kedveskedni.
Önzetlenül adtak , pont úgy, ahogy önzetlenül segítenek minden társuknak , akik a csoport tagjai .
Ők a kilométergyűjtők csapata .
Büszke vagyok , hogy közéjük tartozhatok !

 Decemberben kezdtem ismét futni , kicsiket , rövideket, lassan . Majd az időjárás beszorított ismét a futópadra . Próbáltam lassan futni, alacsony pulzussal. A padon sikerült is , de terepen képtelen vagyok tartani. Futok , lassan ..emelkedőnek felfele, de a pulzusom csak vihog rajtam és vígan az egekben táncol :D
Na, de majd ezt is megoldom ...
A futás mentes napok bringázással és nyújtással telnek , no és néha pihenek is.




                                    Légy üdvözölve 2015... legyünk barátok , rendben?