Hope-...............

                                  ..............A remény hal meg utoljára.......................

Nem tudok pozitív hírekkel szolgálni, bár mondjuk ez sem igaz ebben a formában , mert bizony minden egyes lépés amit sportként tesz az ember, az az egészsége megőrzése illetve az edzésben maradás nagy nagy lépése......

Viszont én még messze állok bármiféle bajnoki címtől ... ezért talán túl  sokat foglalkozom az akadályokkal .



Szeptembertől folytonos kényszerpihenőn vagyok. 5 nap kemény fájdalmak között, kúszok mászok..majd a következő 5 nap a rehab ideje... amikor még fáj-fáj, de már virgoncabb vagyok :)
Aztán kapok 3-4 nap fájdalom mentes időszakot ....akkor kezdek fellélegezni , de akkor ismét kezdődik minden előröl...Belefáradtam már..
Elszoktam már ettől.. Ez az év már olyan jó volt, már nem kellett mindig óvatoskodnom, már nem kellett arra figyelnem, hogy kelek fel reggelente ....és ez olyan észrevétlenül jött és olyan gyorsan megszoktam... sajna egy ideje ismét emlékeztetnek ezekre a kiváltságokra a napok....

Próbálok motivált lenni, próbálok csak a céljaimra koncentrálni, de nagyon nehezen megy.

Nemrég betöltöttem a 40. évet. Imádok 40 lenni :) Érett nő lettem, boldog és kiegyensúlyozott..

 Imádom a munkáimat és a szabadidős tevékenységeimet is. Nagyok a gyerekeim , próbálgatják a szárnyaikat, így már egyre kevesebb időmre tartanak igényt. Így több jut nekem az időmből :)
Jó lenne sportra használni... csak ezt a testemnek is akarnia kéne ...

Egy ideje csak Nordic Walking-ni mertem kimenni... Évekig botoztam, hóban-sárban , napsütésben . Nagyon szerettem . Most is élvezem, de amit nem értek, az az , hogy miért emelkedik már a pulzusom a NW-nál is...

Ma is kimerészkedtem, pedig a földön aludtam az éjjel , mert a derekam megint nem szerette a szuper ágyunkat -sem- .
Az első km-en..fáztam, fájt a derekam, majd a csípőm is is nekikezdett ... Vonszoltam magam és közben viaskodtam magamban, mert nem tudtam, hogy jót teszek e ezzel magamnak... Aztán mentem tovább... Muszáj volt.
Elértem egy homokos részre ... Ott összefogtam a botokat és elkezdtem kocogni , mert ugye , ha gyalogolni nem megy ...akkor próbáljuk meg a futást :)
Nagyon jól esett, de borzasztó hamar az egekben volt a pulzusom és iszonyú hamar kifáradtam ...
ismét gyaloglásra adtam a fejemet. Próbáltam többször nekiveselkedni a futásnak ...
Fülemben zenével  futottam ...karácsonyi dalok szóltak a rádióban , közben a nap is kisütött és csodásan megvilágította a tájat és -és -és ÉN FUTOTTAM .... elsírtam magam ...
MERT TUDTAM .... NEKEM EZ AZ UTAM , ÉN EZT AKAROM CSINÁLNI ...
.MERT VANNAK VÁGYAIM, ÁLMAIM ... és még , ha nehezen is ,de el fogom érni őket.
MERT ÉN ÍGY AKAROM ...

I'm back ...

... na , de vissza ám :) 

2 hét kényszerpihenő után ismét futócipőt húzhattam . Bár minden jóérzésű, főleg hozzáértő személy szerint , még pihenésre lett volna szüksége a derekamnak, főleg a megkínlódott izomzatnak, ami teljesen máskép tartotta a fájó gerincemet, mint azt rendes normális körülmények között tette volna .Na, de én mindig is renitensként viselkedem, és türelmetlen is vagyok, ezért már nekiduráltam magam az edzésnek .

 

Már tegnap futottam egy keveset a padon 4.5 km lett belőle. 

Ma kimerészkedtem terepre.
Süt a nap .. végre NINCS SZÉL ..így akár futásra is alkalmas lehet az idő .
Felöltöztem keményen ;) Tanulva a 2 héttel ezelőtti megfagyásból, most 2 futópulcsit rántottam fel.
Egy kendős sapit is húztam a fejembe. Megjegyzem rémesen néztem ki. A kutyalány is kicsit vicsorgott mikor meglátott ---szerintem csak simán kiröhögött .

Persze kellett egy sál is, mert fázott a nyakam , de amikor elindultam még így is fáztam . Kint gyönyörű idő volt .. kb 5 fok .

Lassan indultam , nem volt ép kedvező a km/h összeállítás, de legalább élveztem ...

Mindig megbeszélem magammal az útvonalat, még indulás előtt.
Aztán rögtön korrigálom a gondolatot , amikor kilépek a kapun ;)

Persze a korrigált gondolatmenet is változik a 1-1.5 km megtétele után .
Ma is így volt !

Nagyon szeretek a tó partján futni . Megcsodálni a természetet , a tavat---amit  most leengedtek télire .
A kacsák akik ugyan vígan heverésztek a napon , néha megriadtak és akkor csoportos úszkálás is volt ;) ....

Találkoztam mókussal is, aki vígan ugrándozott fáról-fára...
Viszont a lényeg az, hogy a tegnapi 4.5 km után , ma sikerült 7.2 km futni.
Jó ! Tudom nem nagy szám, de nekem IGEN is az ....
hiszen volt egy nagy kényszerpihenő ...
Az idő is kegyes volt hozzám ..és nagyon ÉLVEZTEM az egészet :)

Holnap is nagyon szeretnék menni egy rövidre , mert aztán melóhegyek jönnek ...de azért futni nagyon,de nagyon szeretnék :)

Nincs karácsonyi hangulatom egyáltalán. Nincs kedvem készülődni sem ....
Remélem , majd ez is elmúlik ;)


Már csak 2-őt kell aludni és lehet nevezni az Ub-.re a MiCsodaNők csapatot. Végre összeállt a banda és nagyon remélem, hogy minden simán fog menni a felkészülés és mindenki ott tud lenni a versenyen !

Hajrá lányok !!! Jó futást mindenkinek !