Rendesen leckéztet az élet, de nem hagyom magam :D

Persze mindenki tudja, hogy idén nyáron nagyon meleg volt. Mindenki próbálta tartani az edzéstervét és készülni, fejlődni.

Egy ideig én is küzdöttem , főleg májusban , mert az Ultrabalaton verseny lebegett a szemem előtt.
Óriási élmény volt ismét, de aztán valami elmúlt.
Elfáradtam ..
Majd jött a nagy meleg, nem volt kedvem futni .
Jött az úszás , a trx, a pilates, a jóga...és IMÁDTAM ..a futásra gondolni sem mertem- akartam .
Szegény cipőim csak sírtak a sarokban .
Tudtam, hogy így nem lesz szeptemberben félamaraton .. No nem baj, majd futjuk párban ...
Augusztusban az allergiám sem kínzott annyira, így volt időm , kedvem újra futni.
Augusztus 19-én életem legjobb 10-km-ét futottam meg.
Tiszta happy volt. Végig mosolyogtam, suhantam, szárnyaltam ...Nagyon élveztem . Tudtam, hogy szeptemberben egy tökéletes váltófutásunk lehet így.

Majd megint közbe szólt a sors, az égiek , a testem ....Vigyázok rá, óvom, védem . Erősítem , karban tartom, kényeztetem, de Ő mindig okoz meglepetéseket .

Augusztus 20-án éjjel begörcsölt a bal vádlim, majd minden nappal egyre rosszabb lett a fájás.
Augusztus 23-án vasárnap délután megnézte a háziorvosom . Rögtön kórházba küldött ,trombózis gyanúval. Ott 3 órát vártunk, majd egy Uh vizsgálat után hazaküldtek, hogy nincs semmi bajom :(

Kedden ismét látott a háziorvos, aki nem hagyta annyiban a dolgot és s.o.s-ben intézett egy Uh-.t nekem. Ott kiderült, hogy nincs keringés a vádlimba. Majd másnap a vérteszt is igazolta ezt a tényt.
Rohanás a kórházba... nehogy valami gond legyen !!!
Nagy duzzogva újra csinálták bent a vizsgálatokat, és már este 6-ra a kardiológia osztályra is kerültem.
6 nap után kezdték el a heparin injekciókat, majd a vérhígító gyógyszeres kezelést .
Diagnózis : Mélyvénás trombózis

Mitől lehet ?? Nekem , aki mások szerint is egészségesen élek, sportolok , nem dohányzom .... igen ám, de fogamzásgátló tablettát viszont szedek. 1,5 hónapja váltottam másik gyógyszerre, az orvosommal jól átrágtuk a témát , aki megnyugtatott, hogy nem lesz semmi gond.

Hát még is lett...


Most 2 héttel a kórház után ismét engedélyt kaptam a mozgásra. Szépen óvatosan elkezdhetem megint felépíteni magam.
Természetesen rögtön izomvesztés volt, majd jött a plusz súly is.. és búcsút intett a kondim is :(
Állandóan éhes vagyok ( ez jó jel ? )
Már egy hete sétálgatok, spinning bringán óvatosan tekerek és a hétvégétől előkerültek a botok . Megint Nordic Walking lett a kedvenc sport :D

Bár hihetetlenül kifáraszt és egekben a pulzusom.
Mit nekem a hónapokig tartó pulzuskontrollos edzés ? Olyan, mintha soha sem mozogtam volna :(
Na, de innen szép nyerni  ....bár ezt már sokszor hangoztattam.
Máskor is fel tudtam állni és újra tudtam kezdeni. Most is megteszem .
Lassan, de biztosan fogok haladni.
Vannak célok és tervek . Nem elérhetetlen álmok, de nagyon vágyom rájuk.
Idén le kellett mondanom  már az összes versenyemet . Jövőre pedig nem nevezek előre , majd az uccsó pillanatban ;)
Bár az örök szerelem megmarad. Idén decemberben nevezzük a csapatunkat a 2016-os UB-ra ....<3
Ahová már teljesen egészségesen és totál felkészülve fogok érkezni :D

Téli alapozás

Pár szösszenetet elmentettem , de nem lett belőlük bejegyzés... :(
Most megosztom itt a blogban, csak, hogy meg legyen a folytonosság :D


Januárban jött a hideg....nem mertem kimerészkedni , vigyáztam a testi épségemre.
Futópadra szorultam. Eddig szerettem ..
Ma már nem ..

Pulzuskontrollos edzést próbálgattam, hátha nekem is összejön a csigalassúsággal való fejlődés
Olyan lassan kellett  csoszogjak , hogy 145-148 körül tudjam tartani a pulzust, hogy bizony az 6km/h jelentett a padon ..
Sírtam ...
Összeszorítottam a fogam és már fejből tudom, hogy hány barázda is van a lambéria csíkjain ...
De toltam a padon a km-eket...
Csoszogtam..
Vesztemre..
Megváltozott a futómozgásom és a jobb talpamban egy ín úgy meghúzódott ,hogy alig tudtam menni ..majd kicsit tompult a fájdalom, de aztán megnyertem a sarkamra .
Mindenki aggódott és félt, nehogy sarokcsont kinövésem legyen .
Nem futottam 2-3 hétig .
Viszont rengeteget tekertem a spinning bringán , így meg volt az edzés is .
A derekam is xarakodott ismét..
Aztán mikor már mindenki kilábalt az influenzából, én csak megnyertem addigra a vírus végét.

Március 15-én kedvenc futó csajsziaiammal futottunk Vácrátóton rendezett terepfutóversenyen . Örömfutásnak szántuk, így csak 4 km-t terveztünk, de a helyszínen átneveztünk a 12,5 km-re..
Persze előtte nem futottam hetekig . Köhögve, prüszkölve és természetesen @nyázva  róttam a km-eket :D
Utolsóként rajtoltunk , mert mi még fotózkodtunk, amikor az eleje már az első kilométerét is megtette ;)  és bizony  utolsóként is értünk be. A csapat tagjai vigyáztak egymásra és visszafutottak értünk..együtt futottunk be a célba ;)

Kihevertem az izomlázat és már is az I. Veresi futófeszten találtuk magunkat . Az idei  első forró nyári nap volt a verseny napján . Ismét a sárga pólósok lepték el a futópályát. Ugyan csak 10,5 km-t vállaltam be , de így is lógott a belem, hiszen jól befűtöttek és sajna a frissítés kevésnek bizonyult a forróságban .

Sajnos a Vivicittára nem tudtam elmenni, mert a derekam úgy döntött, hogy a mosogatás nem neki való . Jó egy hétre megint kényszerpihenőre kerültem. Megfogadtam, hogy nem nyírom ki magam  az UB - előtt. Nem lesz több verseny, nem lesz több megmérettetés..

Coca Cola  női futógála előtt 1 héttel megfűztek, hogy még is induljak mind a három távon. Jó edzés lesz az Ultrabalatonra.
Betapeltettem a derekamat és rajthoz álltunk 2+5+10 km-en is . Remek kis futások voltak , nem törődtünk az idővel, csak az volt a cél  , hogy a távokat kényelmesen tudjuk lefutni .
A nap ismét ránk mosolygott és ontotta melegét, de mi azért is végig csináltuk a ránk szabott penzumot :D


És már is május közepe van ... már csak 2 hét- és itt az UB...

Megyünk és körbefutjuk a Balatont  ...csak azért , mert OTT VAN !!!

Mert az égiek figyelnek ,óvnak,vigyáznak rám --és olykor kegyesek is :D--Avagy az utam Vivicittáig

Bizony -bizony..... :D

Az úgy volt, hogy valamikor februárban jött a diagnózis : 2 gerincsérv+ egy gyöki ciszta  a meglévő nyavalyák mellé ...
NEM FUTHATOK!

Ez volt az akkori halálos ítélet ... Jöttek fejben a kérdések és a válaszok. Jöttek a túlgondolások . Persze az önsajnálat is befigyelt és a félelem, de nem engedtem sokáig nálam időzni őket.


Keményen nyomtam a gyógytornát, az erősítést. Naponta 3x . Majd mellém szegődött  egy csodás ember , aki edzőmként terelgeti az utamat. Ő Végh Andrea.
Mindig nyugtat, mindig figyel, mindig van pár kedves szava és segít --lökdös előre.

Március 3 hetében elkezdtem végre kocogni . De annyira elszállt a kondim, hogy szinte szégyenkeztem magam előtt is. Kezdtem előröl. Futás-séta. Pedig előtte már nyomtam a Nordic Walkingot, hogy ne veszítsek annyit.
Ezzel is megküzdöttem ...és lassan --őrült lassan jött a fejlődés.
Könnyek közt,de MEGÉRTE :D


Persze már februárban lemondtam a Vivicitta félmaratonos versenyt ..sőt az összes számról lemondtam, hogy az UB-ra sikerüljön a felkészülés.
Április második hetében ,Andi kiengedett betonra -rövidet futni . Persze én a renitens személy: rögtön meg akartam futni az egész falukört ami 5 km betonon + 1 km terep .
Most először vehettem fel a szülinapomra kapott csodacipőmet . Szárnyaltam , élveztem minden pillanatát ...egészen 3 km -ig . Ott elkezdődött egy enyhe emelkedő és már éreztem, hogy gond lesz . Aztán 4-5 km -nél jött a NAGY HALÁL...szégyen szemre gyalogolnom kellett ..mert nem bírtam az emelkedőt.

Summa -summárum , azon a héten 4x futottam és abból kettőt betonon. Nem voltam elégedett, de legalább már kimerészkedhettem a mumus területre.

Szombaton a FB-on mindenki lázban égett már a másnapi Vivicitta miatt. Persze én is  terveztem kimentem drukkolni a lányoknak. Este 9 körül Gina barátnőm jelezte, hogy eladná a nevezését, mert torokgyulladása van . Még segítettem is neki embert találni rá ;)
Aztán mint aki jól végezte dolgát aludni tértem .

Reggel még ránézek indulás előtt a Fb-ra , kell e valakinek valami -- van e valami változás.
Látom Gina még mindig nem talált "vevőt" a 10-km-es távjára.
Akkor megdobbant a szívem .
Megnéztem a térképen az útvonalat és legyintettem --á ez nekem sok !
Közben már futócuccba öltöztem  ;)
Párom kérdezte is, hogy minek ?
Hát mondom, tudod megszokás, meg aztán a szigetre be szeretnék futni , meg sosem lehet tudni :D
Járt az agyam ,kattogtam ...
Ha odaérek a PCOS sátorhoz és meg van a nevezés , ha lesz egy lassú társam akkor INDULOK !
Nagyon izgultam ....:D Miért is ? Hogy meglegyen ? vagy ne legyen ? Magam sem tudom ...


Persze a szigetre nem tudtam kifutni , mert rengetegen voltak ,akik ugyanolyan izgatottan gyalogoltak a szigetre.
A sátornál szembesültem azzal ,hogy meg van még a nevezés.
Fél óra múlva befutott CsodaNő társunk Detti , aki lassan fut ! Meg van az emberem is !
Így nem volt mese :
Átvettem a rajtszámot és rákészültem a 10 km-es távra .
FEJBEN !


Mert, hogy fizikailag még messze álltam tőle azt tudtam .
És vittek magukkal az események .
Már nem volt megállás..... :D
Drukkoltunk a többiekért akik félmaratont futottak . Közben magamban is beszélgettem, hogy nem vagyok normális , ott fogok megdögleni az úton ...

A rajtnál megszállt a teljes lelki nyugalom . ( az esélytelenek teljes lelki nyugalma ???? )
Még a pulzusmérő órámat is elfelejtettem bekapcsolni :D
Már javában elindították a rajtot, mire megtalálta a GPS a vételt :D
Ilyen az én formám, de mikor átléptük a rajt vonalat, már minden sínen volt ...

Szépen beálltunk Dettivel a fehér lufikhoz , ami 1 órás iramfutót jelentett...
Futottuk a saját tempónkat és szépen koptunk lefele a zöld lufikig . Tudtuk, hogy azt a tempót kell tartani .
Vigyáztunk egymásra. Detti rám, hogy ne fussam el magam , én figyeltem Dettire, hogy Ő ne fusson túl a saját tempóján.

5-km ig szuper volt minden . Utána lassan megelőztük a zöld lufikat :D

Majd 7 km körül frissítettünk a rakparton és bekúszott életem első banánja.
Hát nem kellett volna.
Elkezdett szúrni a gyomrom oldalt, de én csak futottam ... volt ugyan egy 20-30 méter belegyaloglás, de aztán ment a futás tovább.
Már fordultunk vissza a Margit hídra ... és ott lett végem .
Ennyit bírtam ..8.5 km ...
Még Dettinek mondtam, csak óvatosan , ne fussa el a befutót , legyen ereje beérni .
Közben ez már magamnak szólt, mert éreztem, hogy ez nem lesz ép egyszerű menet.

A szigeten a 9-km -nél, már hányingerem volt, már fekete pöttyök ugráltak előttem .
A pulzusom 180 feletti volt és tudtam, hogy ha nem lassítok végem lesz...
Dettit elengedtem .. Elhúzott előlem kb 50-80 métert.
Hiába-nem várhatom, hogy engem pesztráljon, ha neki menne a futás.
9,5 km -nél tudtam, hogy bele kellene húzni , mert még én is beérhetek 01:10 körül
9,7-nél megráztam magam, összeszorítottam a fogam és utolértem Dettit .. együtt futottunk be , pont ugyanúgy, mint ahogy elindultunk . és a vége 01:09:39 lett ;) és természetesen a zöld lufik előtt értünk a célba ;)

MEGCSINÁLTUK !

Soha nem futottam még ilyen jó idővel 10 km-t. Nulla felkészülés, na jó --nyögvenyelős 4-5-6 km-ek azért voltak.
Nem mondom, hogy örömfutás volt az egész , de iszonyatosan sokat jelentett ez most nekem .
akkora önbizalmat , hitet adott a továbbiakhoz, hogy csuda...

Tudtam, hogy a szervezetem nem fog örülni ennek a kizsigerelésnek, de nem a derekam állt bosszút. Sajna , ha túlhajtom magamat és az immunrendszerem tiltakozik, akkor megbosszulja egy jó kis herpeszcsapattal. Most ezzel tartok kényszerpihenőt, mert ilyenkor sem a szél-sem a nap-sem a mozgás nem tesz jót.


De tudom, hogy mindenre képes vagyok --csak bátornak kell lennem ..

Köszönöm Andinak, aki segít  ! 

Köszönöm Dettinek , aki hozzásegített ehhez a 10-hez , aki végig velem volt !

Köszönöm a páromnak aki mindig mellettem van és logisztikázik, hogy mindig minden összejöjjön , már csak legyint, amikor extra dolgokkal állok elő és azon töri a fejét, hogyan oldjuk meg, hogy nekem jó legyen .  IMÁDOM érte ..<3

Köszönöm az égieknek is, hogy adtak egy esélyt ....

És mindenkinek , aki bízik bennem és támogat ...

Jövök UB :D

Viszlát Január .....

                                                           .... Gyorsan eltelt ez a hónap .
Bár ép tegnapi 10 km-en gondolkoztam azon, hogy számomra a Január a legnemszeretettebb hónap minden évben ...no meg a november ,de az még odébb van ..azon még ráérünk nyafogni akkor :)

Végre ...???... leesett a hó is. Aztán gyorsan jégpálya is alakult belőle, ezért nem igen volt lehetőségem a hóban futásra.Hideg van ..fúj a hideg, metsző szél is..számomra ez maga a pokol ilyenkor
De van , aki -ami nem adja fel ....Sok futótársam szeli a km-eket kint a hidegben ..és íme a tavasz hírnöke is feszít a jeges időjárás ellenére is.

Maradt a pad számomra..
Tavaly is ott kezdtem , ott edzegettem ...idén is ide szorultam :)
 A derekam alakul , bár még mindig fájdogál. Igyekszem a gyógytornát csinálgatni és közben fejben nagyokat futok ..
A Januárt 60 km futással zártam és 20 km bringával.

Vannak kétségeim az április 13-i Félmaraton teljesítésével, de tudom, ha nagyon akarom és a derekam is partner ebben, akkor megtudjuk csinálni Ő meg én :D
Közben meg igyekszem edzeni ...

Ma is futással ünnepeltem Február elejét.... 3,3km nyomtam le a padon Hill -ként.
Első tudatos Hill-em ...
Eddig mindig csak véletlenszerűen futkostam dombra. Most meg kifejezettem hegymenet programot választottam . Rémesen elfáradtam ...
Nem tudtam, hogy ez ilyen nehéz ;)

Viszont ami nagy változás , sikerült annyira lelassulnom, hogy a pulzusom is remek tartományban van. Viszont ez már olyan lassú, hogy a csigák röhögnének rajtam a tóparton, ha látnának futni .
Sikerült rájönnöm, hogy a futótechnikám sem a legjobb..igyekszem azon is változtatni, így is támogatom a jó pulzustartományom.

Hát üdvözöllek Február ... remélem jóban leszünk és boldogan zárhatom majd ezt a hónapot.