Felállok ! Újra és újra ;)

......semmi nem tántoríthat el a céljaimtól ! Hiába a sok nyavalya. Kibekkelem, és ha újból és újból előröl kell kezdenem, akkor is csinálni fogom :D

Szeptember 18-án futottam utoljára. Majd ismét a derekam és a fájdalom  uralta a testemet . Fejben végig futottam . Láttam magam a megszokott útszakaszaimon futni . Edzésterveket állítottam magamban össze a jövőt illetően .
Közben pedig gyógytorna ezerrel .
Majd jóga és pilates.
Aztán már Nordic Walking is ismét bekerült az életembe, ha már nem futhatok ...legalább gyalogolhassak a szeretett terepemen ..:D

Aztán eljött az ÉN IDŐM !! Zöld utat kaptam a dokitól a futásra , bár még az ülőideg gyulladásom kicsit hátráltatott,de hamar hatott az a gyulladáscsökkentő , amit kaptam rá.
Hej , csak ülni ne kéne ;)

Októbert szépen elbúcsúztattam futás nélkül , de a Novembert már futással köszöntöttem .
Minden újrakezdés nagyon nehéz . Hihetetlenül le tud romlani az ember ( legalábbis a saját magam  ) kondija.
Fejben felállított edzéstervemet előkaptam és novemberre tervezett etapjaim egyikével  5,5 km -rel kezdtem .
Csigatempós , még így is magas pulzussal róttam a km-eket...

Ma már a harmadik 5,5 km -emet róttam . Őrült nehéz volt . Ólom lábaim vitték a kicsit túlöltözött testemet. Győzködtem magam, hogy hiába nem esik jól, attól még csinálni kell. Szépen , lassan...
Lesz ez majd jobb is ..érzem ám . Néha kételkedem abban, hogy valaha megfutottam én azt a félmaratont is  és lesz még rá alkalom, hogy ismételten megtegyem ...
Na, de hát innen szép nyerni :D

Hetente járok masszázsra és csontkovácsolásra. Drága párom jött velem párszor és mutatta neki a csontkovács mit csináljunk otthon .( házi feladat )  Hogyan segítsen nekem .
Annyira kedvet kapott emberem, hogy már masszázst is tanulja , hogy itthon is kényeztethessen .
Rendes ember ....
Mindent megtesz azért, hogy jó formában lehessek :D

Ismét felálltam .
Újból...
És vigyázat ! Jövök !!!

Az idei Spar maraton-maratonnyi élmény nekem

Jaj, de vártam ezt a napot....

No nem azért mert én futottam, hanem mert kedvenc barátnőm Timi , aki HŐSként futott velem a Wizz Air-on ép első maratoni távját teljesítette sokadmagával.
Több futóismerősöm is ezen a versenyen lett első maratonista ,  vagy ép váltóban teljesítették ezt a távot. Értük is izgultam nagyon.
Az önkormányzati választások miatt megkavart és elnapolt  verseny miatt volt egy kis fennakadás, mert ezen a napon számunkra még egy esküvő is fel volt véve a listára.
Nehezen , de odaértünk az esküvőre, ami a belvárosban volt. Persze lezárva minden ,és a menekülő útvonalakon  hihetetlen forgalom volt.
Ugyanez visszafele a ligethez vezető út , majdnem tripla annyi ideig tartott.....na, de végül csak odaértünk időben :D
Ha már a rajtnál nem tudtunk ott lenni, akkor a befutónál már csak tiszteletünket tesszük !!!

Sajnos lemaradtam Kata és Csongor Ub.-s ismerőseinkről. Ők már óriásit futottak és útban voltak hazafelé--hiszen Magyar-Román meccs lesz az este ---ÉÉÉS , azt látni kell :D

Sikerült a tömegen átverekedni magunkat. Látva a sok boldog arcot, akik a földön feküdtek éremmel a nyakukban , fáradtan ,de büszkén-- felemelő érzés volt. Olyan büszke voltam rájuk !!!
Találtunk némi helyet a befutónál a sok szurkoló között és csak vártunk és vártunk. És annyi, de annyi befutó arcán láthattam a mérhetetlen kínt, fájdalmat, de óriási büszkeséget , hogy elfacsarodott a szívem.
Iszonyatosan izgultam minden ismerősért, Főleg Timimért.
Meleg volt....
Őrült meleg....
És tudtam, hogy a futó ellensége az bizony a tűző nap.
Nagyon lassan teltek a percek ... a futók csak jöttek és jöttek .
Ismerős arcok, ismerős nevek ....
42 éves 42 km -e befutók
 Követtem őket a facebookon  és értük is drukkoltam .
Aztán már csak azt vettem észre, hogy a gyomoridegem felkúszik a torkomba és a szememből folyik a könny....
Sírtam ....
Kérdeztem is a páromat, hogy Ő is ennyire szokott értem izgulni amikor futok ?
Erre az volt a válasza : Jobban ;)
Most értettem meg milyen a másik oldalon állni . Milyen átélni innen a kordon másik oldaláról azt az élményt , amit ha futok sosem érzek. Sosem látom a futó társaim arcát olyannak akkor , mint most innen kívülről.
Sosem érzem azt a feszültséget, amit most éreztem szurkolóként.
Majd azt éreztem , hogy én is szeretnék befutni ...én is szeretném ezt újból és újból átélni. Én is szeretnék 42 évesen első maratonista lenni ...
Persze tudom, hogy vannak korlátaim dögivel, de igyekszem ezeket a korlátokat megoldani, átugrani ...
Észrevettem Végh Andi barátnőmet, hogy egy futótársukat karolják fel, akinek sikerült teljesíteni a távot., de láttam, szegény nagyon oda van . Ugrottam, hogy kell e segítség, mert ha igen, akkor annak a fele sem tréfa, de hála az égnek "csak " kimerült a lányka és el sem hitte, hogy neki sikerült a Maratoni távot megfutni .
Rengetegszer fordult a mentő , és bizony nem volt alaptalan a félelmem, hiszen sokan lettek rosszul ezen a távon.

Négyszer voltam teljesen biztos , hogy Timi barátnőm érkezik. :D
Az Ultrabalatonos pólónkban futott és fehér sapkában... És bizony mind a három delikvens is kék pólóban és fehér sapiban robbant be a célba ...De hát még sem az én Timim volt az egyik sem ..
Viszont a negyedikként megérkezett ... Olyan messziről észrevettem, hogy még csak a sziluettjét láthattam, de tudtam, hogy Ő az ...
Akkora kő gördült le a szívemről, hogy szerintem a körülöttem lévők is látták-hallották :D

Láttam beérni Timi barátnőmet, aki az érem osztás után a korlátnak dőlt.. Mennem kellett....Oda hozzá, hogy tudjam minden rendben van e vele..
Rohantam be ..a szervező srácoknak odakiabáltam, hogy ott a barátnőm, muszáj menjek ... Csak legyintettek :D
Odafutottam hozzá , de akkor láttam már, hogy nincs nagy baj ... csak piheg...
Bár kicsit eltört a mécses nála, de gyorsan összekapta magát ....hiszen a haja nem kuszálódhatott össze :D

Hihetetlen élmény volt  más örömének , sikerének örülni és átélni velük együtt a befutás örömét.
Jó volt találkozni a többiekkel , akik hősiesen teljesítették a maratoni távot.
Orsival -aki Angliából utazott haza az első maratonjára...
Ginával-aki szintén MCSN csapatunkban futott az UB.-n
Andiékkal és a sok -sok ismerős arccal , akinek sokszor a neve sem jut rögtön az eszembe ( sajna )

Alig várom, hogy újból futhassak , bár az elmúlt 1 hónapban a fájdalom vissza -vissza tér , és bizony már kevés az az infó , hogy a gyógytorna majd segít ...
Azért bizakodom, hogy megoldódik ez a kérdés , mert a jövőt illetően ÓRIÁSI terveim vannak
:D

Mert az égiek figyelnek ,óvnak,vigyáznak rám --és olykor kegyesek is :D--Avagy az utam Vivicittáig

Bizony -bizony..... :D

Az úgy volt, hogy valamikor februárban jött a diagnózis : 2 gerincsérv+ egy gyöki ciszta  a meglévő nyavalyák mellé ...
NEM FUTHATOK!

Ez volt az akkori halálos ítélet ... Jöttek fejben a kérdések és a válaszok. Jöttek a túlgondolások . Persze az önsajnálat is befigyelt és a félelem, de nem engedtem sokáig nálam időzni őket.


Keményen nyomtam a gyógytornát, az erősítést. Naponta 3x . Majd mellém szegődött  egy csodás ember , aki edzőmként terelgeti az utamat. Ő Végh Andrea.
Mindig nyugtat, mindig figyel, mindig van pár kedves szava és segít --lökdös előre.

Március 3 hetében elkezdtem végre kocogni . De annyira elszállt a kondim, hogy szinte szégyenkeztem magam előtt is. Kezdtem előröl. Futás-séta. Pedig előtte már nyomtam a Nordic Walkingot, hogy ne veszítsek annyit.
Ezzel is megküzdöttem ...és lassan --őrült lassan jött a fejlődés.
Könnyek közt,de MEGÉRTE :D


Persze már februárban lemondtam a Vivicitta félmaratonos versenyt ..sőt az összes számról lemondtam, hogy az UB-ra sikerüljön a felkészülés.
Április második hetében ,Andi kiengedett betonra -rövidet futni . Persze én a renitens személy: rögtön meg akartam futni az egész falukört ami 5 km betonon + 1 km terep .
Most először vehettem fel a szülinapomra kapott csodacipőmet . Szárnyaltam , élveztem minden pillanatát ...egészen 3 km -ig . Ott elkezdődött egy enyhe emelkedő és már éreztem, hogy gond lesz . Aztán 4-5 km -nél jött a NAGY HALÁL...szégyen szemre gyalogolnom kellett ..mert nem bírtam az emelkedőt.

Summa -summárum , azon a héten 4x futottam és abból kettőt betonon. Nem voltam elégedett, de legalább már kimerészkedhettem a mumus területre.

Szombaton a FB-on mindenki lázban égett már a másnapi Vivicitta miatt. Persze én is  terveztem kimentem drukkolni a lányoknak. Este 9 körül Gina barátnőm jelezte, hogy eladná a nevezését, mert torokgyulladása van . Még segítettem is neki embert találni rá ;)
Aztán mint aki jól végezte dolgát aludni tértem .

Reggel még ránézek indulás előtt a Fb-ra , kell e valakinek valami -- van e valami változás.
Látom Gina még mindig nem talált "vevőt" a 10-km-es távjára.
Akkor megdobbant a szívem .
Megnéztem a térképen az útvonalat és legyintettem --á ez nekem sok !
Közben már futócuccba öltöztem  ;)
Párom kérdezte is, hogy minek ?
Hát mondom, tudod megszokás, meg aztán a szigetre be szeretnék futni , meg sosem lehet tudni :D
Járt az agyam ,kattogtam ...
Ha odaérek a PCOS sátorhoz és meg van a nevezés , ha lesz egy lassú társam akkor INDULOK !
Nagyon izgultam ....:D Miért is ? Hogy meglegyen ? vagy ne legyen ? Magam sem tudom ...


Persze a szigetre nem tudtam kifutni , mert rengetegen voltak ,akik ugyanolyan izgatottan gyalogoltak a szigetre.
A sátornál szembesültem azzal ,hogy meg van még a nevezés.
Fél óra múlva befutott CsodaNő társunk Detti , aki lassan fut ! Meg van az emberem is !
Így nem volt mese :
Átvettem a rajtszámot és rákészültem a 10 km-es távra .
FEJBEN !


Mert, hogy fizikailag még messze álltam tőle azt tudtam .
És vittek magukkal az események .
Már nem volt megállás..... :D
Drukkoltunk a többiekért akik félmaratont futottak . Közben magamban is beszélgettem, hogy nem vagyok normális , ott fogok megdögleni az úton ...

A rajtnál megszállt a teljes lelki nyugalom . ( az esélytelenek teljes lelki nyugalma ???? )
Még a pulzusmérő órámat is elfelejtettem bekapcsolni :D
Már javában elindították a rajtot, mire megtalálta a GPS a vételt :D
Ilyen az én formám, de mikor átléptük a rajt vonalat, már minden sínen volt ...

Szépen beálltunk Dettivel a fehér lufikhoz , ami 1 órás iramfutót jelentett...
Futottuk a saját tempónkat és szépen koptunk lefele a zöld lufikig . Tudtuk, hogy azt a tempót kell tartani .
Vigyáztunk egymásra. Detti rám, hogy ne fussam el magam , én figyeltem Dettire, hogy Ő ne fusson túl a saját tempóján.

5-km ig szuper volt minden . Utána lassan megelőztük a zöld lufikat :D

Majd 7 km körül frissítettünk a rakparton és bekúszott életem első banánja.
Hát nem kellett volna.
Elkezdett szúrni a gyomrom oldalt, de én csak futottam ... volt ugyan egy 20-30 méter belegyaloglás, de aztán ment a futás tovább.
Már fordultunk vissza a Margit hídra ... és ott lett végem .
Ennyit bírtam ..8.5 km ...
Még Dettinek mondtam, csak óvatosan , ne fussa el a befutót , legyen ereje beérni .
Közben ez már magamnak szólt, mert éreztem, hogy ez nem lesz ép egyszerű menet.

A szigeten a 9-km -nél, már hányingerem volt, már fekete pöttyök ugráltak előttem .
A pulzusom 180 feletti volt és tudtam, hogy ha nem lassítok végem lesz...
Dettit elengedtem .. Elhúzott előlem kb 50-80 métert.
Hiába-nem várhatom, hogy engem pesztráljon, ha neki menne a futás.
9,5 km -nél tudtam, hogy bele kellene húzni , mert még én is beérhetek 01:10 körül
9,7-nél megráztam magam, összeszorítottam a fogam és utolértem Dettit .. együtt futottunk be , pont ugyanúgy, mint ahogy elindultunk . és a vége 01:09:39 lett ;) és természetesen a zöld lufik előtt értünk a célba ;)

MEGCSINÁLTUK !

Soha nem futottam még ilyen jó idővel 10 km-t. Nulla felkészülés, na jó --nyögvenyelős 4-5-6 km-ek azért voltak.
Nem mondom, hogy örömfutás volt az egész , de iszonyatosan sokat jelentett ez most nekem .
akkora önbizalmat , hitet adott a továbbiakhoz, hogy csuda...

Tudtam, hogy a szervezetem nem fog örülni ennek a kizsigerelésnek, de nem a derekam állt bosszút. Sajna , ha túlhajtom magamat és az immunrendszerem tiltakozik, akkor megbosszulja egy jó kis herpeszcsapattal. Most ezzel tartok kényszerpihenőt, mert ilyenkor sem a szél-sem a nap-sem a mozgás nem tesz jót.


De tudom, hogy mindenre képes vagyok --csak bátornak kell lennem ..

Köszönöm Andinak, aki segít  ! 

Köszönöm Dettinek , aki hozzásegített ehhez a 10-hez , aki végig velem volt !

Köszönöm a páromnak aki mindig mellettem van és logisztikázik, hogy mindig minden összejöjjön , már csak legyint, amikor extra dolgokkal állok elő és azon töri a fejét, hogyan oldjuk meg, hogy nekem jó legyen .  IMÁDOM érte ..<3

Köszönöm az égieknek is, hogy adtak egy esélyt ....

És mindenkinek , aki bízik bennem és támogat ...

Jövök UB :D

A nehézségek legyőzésre várnak !

Bizony ez az év nekem a nehézségek legyőzésével kezdődött ,és úgy néz ki folytatódik is.
Az álmaim megvalósítását nem adják olcsón , keményen kell megdolgoznom értük.

Folyamatos derékfájdalommal küzdöttem már október óta. Februárban végre rászántam magam egy MR vizsgálatra, ahol kiderült, hogy két gerincsérvem van az L4-L5 között és az L5 -S1 között. Ugyan csak mérsékelten nyomja a durát, de az is elég nagy fájdalmat okoz.
Az S3-5 között pedig van egy ciszta , ami nyomja az ideggyököt.

Most már legalább tudom a fájdalom okát. A futásról le kellett mondjak mindaddig, amíg nem leszek teljesen tünetmentes , és még utána is egy darabig igen komolyan kell vegyem a fokozatosságot . Csak rövid távokat futhatok, és azt is csak terepen.
Komoly gerinctornát csinálok . Járok Tb-s gyógytornára is, de az annyira komolytalan .Nagyon negatívan álltak hozzám a gyógytornászok. Közölték : -Normális ember- ilyen lelettel nem FUT.-
Teljesen lelombozódtam az első pár alkalommal. Viszont otthon kemény tornát végzek , napi 2-3 alkalommal.

Közben pedig visszatértem a Nordic Walkingoz ... Hiszen azt engedélyezték. Természetesen szigorúan csak gyaloglás van , bár néha annyira neki lódulnék a futásnak..



Már lemondtam a tavaszi versenyekre való jelentkezésemet és minden időmet és energiámat a gyógyulásnak szentelem !
Nagyon szeretnék felépülni az UB-re . Az még 81 nap ... Addig megteszek mindent , hogy tökéletesen felépüljek és ott tudjak futni.
Tudom, hogy ott betonon visz az út, de nagyon reménykedem abban, hogy nem lesz gondom .

Mert az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket....és én most keményen küzdök érte :D

Sajnos a félmaratonról le kellett mondjak, talán sikerül ősszel teljesítenem ...talán...Nagyon bízom benne!

Tudom, hogy a mozgásra szüksége van az embernek -mind lelkileg-mind testileg !
Ezért nem adom fel ! Azért sem !
Nagy lelki teher van rajtam , de tudom, hogy muszáj figyelnem a testem jelzéseire, mert még sokáig szükségem van rá. Nem tudom, hogy tényleg működik e a karma azon része, ha rossz úton haladunk, akkor megkapjuk a jelzést az élettől.
Volt már egy komoly autóbalesetem, amiből sikerült felállni , sikerült újból megtalálni a boldogságot az életben és a mozgásban . Most új jelzés következett.... és én nem értem miért akar eltántorítani az élet a mozgástól , hiszen nélküle nem kapja meg az ember azt a pluszt, amivel kisimulhatnak a lelki -testi ráncok.!

Rengeteg támogatást kapok futótársaimtól, a facebookon a kilométergyűjtő csoport és a szív bajnokai csoport tartja bennem a lelket .
No és a csodás idő is kedvemre van, mert végre mehetek a szabadba....bár nem futni...csak gyalogolni , de legalább mozoghatok !

Megjárom a hadak útját....

.... Mert most hadak útjára léptem  , ez már holtbiztos ....



Hónapok óta küzdök a derékfájás szép és borzalmas kínjaival .. Na jó , borzalmas -csak- egyszer volt, de az állandó fájdalom az fent áll.
Tegnap meglátogattam egy gyógytornászt , aki már sérv specialista és gyógymasszőr is... Szépen megtapogatott, meggyúrt, megmozgatott-.-.majd adott nekem !

Most már tudom, hogy mi a gondom ---azaz Valószínűsíthető --- mert nincs róla MÉG ..MRI felvételem..
Az adna 100% -os diagnózist.
Már nem a derékrészem fáj, hanem szépen lecsúszott az alsó csigolyákra és valószínűsíthető a sérv ami ki -ki kandikál...

Kicsit elkeserített a drága Tornászmasszőrnő ... Nem tesz jót a futás ! Mindaddig , amíg gyulladt és akut az állapotom .. Meg kell várnom, amíg a gyulladás visszahúzódik .
Addig kőkemény torna .. Persze GYÓGY...
Egyre távolodik tőlem a tavaszi Fm....:( :(
Ha futok is ..akkor is CSAK terepen tehetem ...és CSAK rövid távon ... inkább többször menjek majd  rövidebb távokat..
Ezek a tanácsok, abszolút kizárják a 21 km-t :(
De én még nem adtam fel !
Most rágyúrok a tornára és a gyógyulásra.

Sajna ismét szögre akaszthatom a cipőmet... :(  de most hosszú távra kell gondolkoznom ..
A legfontosabb, hogy egy térdeplőszéket kell szerezzek . Persze ilyenkor jön a gondolatsor... Jót tesz az majd nekem ? Első körben ki kéne próbálni, na ,de honnan szerzek egy olyat ?
Sokat ülök mostanában, mert a számítógép előtt kell dolgozzak .
A labda kizáró tényező jelen esetben ...

Ilyen ergonomikus szék lenne az ideális, hiszen leveszi a terhet a gerinc azon szakaszáról ami nekem problémás...és támaszt , ahol kell...


Na mindegy .. nem szomorkodom tovább...
Megyek az úton ... még akkor is , ha most ez ép a hadak útja... felálltam én már máskor is...
Most is FUTNI fogok még , mert én azt szeretném :)
Csak úgy lazán .. a szelek szárnyán ... SUHANNI :)

Azért a héten futottam ám ... 22km -t sikerült lekocognom. Az első 5.5 km padon történt... 3 órával az ebéd után, de bizony még mindig hányingerem volt. A következő 6.3 km-nél mentőért kiabáltam lent a tóparton, mert rémes volt ... talán ez is mutatja, hogy most pihenésre van szüksége a CIPŐMNEK ...mert kizárólag Ő tehet a silány futásaimért :)