Az idei Spar maraton-maratonnyi élmény nekem

Jaj, de vártam ezt a napot....

No nem azért mert én futottam, hanem mert kedvenc barátnőm Timi , aki HŐSként futott velem a Wizz Air-on ép első maratoni távját teljesítette sokadmagával.
Több futóismerősöm is ezen a versenyen lett első maratonista ,  vagy ép váltóban teljesítették ezt a távot. Értük is izgultam nagyon.
Az önkormányzati választások miatt megkavart és elnapolt  verseny miatt volt egy kis fennakadás, mert ezen a napon számunkra még egy esküvő is fel volt véve a listára.
Nehezen , de odaértünk az esküvőre, ami a belvárosban volt. Persze lezárva minden ,és a menekülő útvonalakon  hihetetlen forgalom volt.
Ugyanez visszafele a ligethez vezető út , majdnem tripla annyi ideig tartott.....na, de végül csak odaértünk időben :D
Ha már a rajtnál nem tudtunk ott lenni, akkor a befutónál már csak tiszteletünket tesszük !!!

Sajnos lemaradtam Kata és Csongor Ub.-s ismerőseinkről. Ők már óriásit futottak és útban voltak hazafelé--hiszen Magyar-Román meccs lesz az este ---ÉÉÉS , azt látni kell :D

Sikerült a tömegen átverekedni magunkat. Látva a sok boldog arcot, akik a földön feküdtek éremmel a nyakukban , fáradtan ,de büszkén-- felemelő érzés volt. Olyan büszke voltam rájuk !!!
Találtunk némi helyet a befutónál a sok szurkoló között és csak vártunk és vártunk. És annyi, de annyi befutó arcán láthattam a mérhetetlen kínt, fájdalmat, de óriási büszkeséget , hogy elfacsarodott a szívem.
Iszonyatosan izgultam minden ismerősért, Főleg Timimért.
Meleg volt....
Őrült meleg....
És tudtam, hogy a futó ellensége az bizony a tűző nap.
Nagyon lassan teltek a percek ... a futók csak jöttek és jöttek .
Ismerős arcok, ismerős nevek ....
42 éves 42 km -e befutók
 Követtem őket a facebookon  és értük is drukkoltam .
Aztán már csak azt vettem észre, hogy a gyomoridegem felkúszik a torkomba és a szememből folyik a könny....
Sírtam ....
Kérdeztem is a páromat, hogy Ő is ennyire szokott értem izgulni amikor futok ?
Erre az volt a válasza : Jobban ;)
Most értettem meg milyen a másik oldalon állni . Milyen átélni innen a kordon másik oldaláról azt az élményt , amit ha futok sosem érzek. Sosem látom a futó társaim arcát olyannak akkor , mint most innen kívülről.
Sosem érzem azt a feszültséget, amit most éreztem szurkolóként.
Majd azt éreztem , hogy én is szeretnék befutni ...én is szeretném ezt újból és újból átélni. Én is szeretnék 42 évesen első maratonista lenni ...
Persze tudom, hogy vannak korlátaim dögivel, de igyekszem ezeket a korlátokat megoldani, átugrani ...
Észrevettem Végh Andi barátnőmet, hogy egy futótársukat karolják fel, akinek sikerült teljesíteni a távot., de láttam, szegény nagyon oda van . Ugrottam, hogy kell e segítség, mert ha igen, akkor annak a fele sem tréfa, de hála az égnek "csak " kimerült a lányka és el sem hitte, hogy neki sikerült a Maratoni távot megfutni .
Rengetegszer fordult a mentő , és bizony nem volt alaptalan a félelmem, hiszen sokan lettek rosszul ezen a távon.

Négyszer voltam teljesen biztos , hogy Timi barátnőm érkezik. :D
Az Ultrabalatonos pólónkban futott és fehér sapkában... És bizony mind a három delikvens is kék pólóban és fehér sapiban robbant be a célba ...De hát még sem az én Timim volt az egyik sem ..
Viszont a negyedikként megérkezett ... Olyan messziről észrevettem, hogy még csak a sziluettjét láthattam, de tudtam, hogy Ő az ...
Akkora kő gördült le a szívemről, hogy szerintem a körülöttem lévők is látták-hallották :D

Láttam beérni Timi barátnőmet, aki az érem osztás után a korlátnak dőlt.. Mennem kellett....Oda hozzá, hogy tudjam minden rendben van e vele..
Rohantam be ..a szervező srácoknak odakiabáltam, hogy ott a barátnőm, muszáj menjek ... Csak legyintettek :D
Odafutottam hozzá , de akkor láttam már, hogy nincs nagy baj ... csak piheg...
Bár kicsit eltört a mécses nála, de gyorsan összekapta magát ....hiszen a haja nem kuszálódhatott össze :D

Hihetetlen élmény volt  más örömének , sikerének örülni és átélni velük együtt a befutás örömét.
Jó volt találkozni a többiekkel , akik hősiesen teljesítették a maratoni távot.
Orsival -aki Angliából utazott haza az első maratonjára...
Ginával-aki szintén MCSN csapatunkban futott az UB.-n
Andiékkal és a sok -sok ismerős arccal , akinek sokszor a neve sem jut rögtön az eszembe ( sajna )

Alig várom, hogy újból futhassak , bár az elmúlt 1 hónapban a fájdalom vissza -vissza tér , és bizony már kevés az az infó , hogy a gyógytorna majd segít ...
Azért bizakodom, hogy megoldódik ez a kérdés , mert a jövőt illetően ÓRIÁSI terveim vannak
:D

A nehézségek legyőzésre várnak !

Bizony ez az év nekem a nehézségek legyőzésével kezdődött ,és úgy néz ki folytatódik is.
Az álmaim megvalósítását nem adják olcsón , keményen kell megdolgoznom értük.

Folyamatos derékfájdalommal küzdöttem már október óta. Februárban végre rászántam magam egy MR vizsgálatra, ahol kiderült, hogy két gerincsérvem van az L4-L5 között és az L5 -S1 között. Ugyan csak mérsékelten nyomja a durát, de az is elég nagy fájdalmat okoz.
Az S3-5 között pedig van egy ciszta , ami nyomja az ideggyököt.

Most már legalább tudom a fájdalom okát. A futásról le kellett mondjak mindaddig, amíg nem leszek teljesen tünetmentes , és még utána is egy darabig igen komolyan kell vegyem a fokozatosságot . Csak rövid távokat futhatok, és azt is csak terepen.
Komoly gerinctornát csinálok . Járok Tb-s gyógytornára is, de az annyira komolytalan .Nagyon negatívan álltak hozzám a gyógytornászok. Közölték : -Normális ember- ilyen lelettel nem FUT.-
Teljesen lelombozódtam az első pár alkalommal. Viszont otthon kemény tornát végzek , napi 2-3 alkalommal.

Közben pedig visszatértem a Nordic Walkingoz ... Hiszen azt engedélyezték. Természetesen szigorúan csak gyaloglás van , bár néha annyira neki lódulnék a futásnak..



Már lemondtam a tavaszi versenyekre való jelentkezésemet és minden időmet és energiámat a gyógyulásnak szentelem !
Nagyon szeretnék felépülni az UB-re . Az még 81 nap ... Addig megteszek mindent , hogy tökéletesen felépüljek és ott tudjak futni.
Tudom, hogy ott betonon visz az út, de nagyon reménykedem abban, hogy nem lesz gondom .

Mert az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket....és én most keményen küzdök érte :D

Sajnos a félmaratonról le kellett mondjak, talán sikerül ősszel teljesítenem ...talán...Nagyon bízom benne!

Tudom, hogy a mozgásra szüksége van az embernek -mind lelkileg-mind testileg !
Ezért nem adom fel ! Azért sem !
Nagy lelki teher van rajtam , de tudom, hogy muszáj figyelnem a testem jelzéseire, mert még sokáig szükségem van rá. Nem tudom, hogy tényleg működik e a karma azon része, ha rossz úton haladunk, akkor megkapjuk a jelzést az élettől.
Volt már egy komoly autóbalesetem, amiből sikerült felállni , sikerült újból megtalálni a boldogságot az életben és a mozgásban . Most új jelzés következett.... és én nem értem miért akar eltántorítani az élet a mozgástól , hiszen nélküle nem kapja meg az ember azt a pluszt, amivel kisimulhatnak a lelki -testi ráncok.!

Rengeteg támogatást kapok futótársaimtól, a facebookon a kilométergyűjtő csoport és a szív bajnokai csoport tartja bennem a lelket .
No és a csodás idő is kedvemre van, mert végre mehetek a szabadba....bár nem futni...csak gyalogolni , de legalább mozoghatok !

Hope-...............

                                  ..............A remény hal meg utoljára.......................

Nem tudok pozitív hírekkel szolgálni, bár mondjuk ez sem igaz ebben a formában , mert bizony minden egyes lépés amit sportként tesz az ember, az az egészsége megőrzése illetve az edzésben maradás nagy nagy lépése......

Viszont én még messze állok bármiféle bajnoki címtől ... ezért talán túl  sokat foglalkozom az akadályokkal .



Szeptembertől folytonos kényszerpihenőn vagyok. 5 nap kemény fájdalmak között, kúszok mászok..majd a következő 5 nap a rehab ideje... amikor még fáj-fáj, de már virgoncabb vagyok :)
Aztán kapok 3-4 nap fájdalom mentes időszakot ....akkor kezdek fellélegezni , de akkor ismét kezdődik minden előröl...Belefáradtam már..
Elszoktam már ettől.. Ez az év már olyan jó volt, már nem kellett mindig óvatoskodnom, már nem kellett arra figyelnem, hogy kelek fel reggelente ....és ez olyan észrevétlenül jött és olyan gyorsan megszoktam... sajna egy ideje ismét emlékeztetnek ezekre a kiváltságokra a napok....

Próbálok motivált lenni, próbálok csak a céljaimra koncentrálni, de nagyon nehezen megy.

Nemrég betöltöttem a 40. évet. Imádok 40 lenni :) Érett nő lettem, boldog és kiegyensúlyozott..

 Imádom a munkáimat és a szabadidős tevékenységeimet is. Nagyok a gyerekeim , próbálgatják a szárnyaikat, így már egyre kevesebb időmre tartanak igényt. Így több jut nekem az időmből :)
Jó lenne sportra használni... csak ezt a testemnek is akarnia kéne ...

Egy ideje csak Nordic Walking-ni mertem kimenni... Évekig botoztam, hóban-sárban , napsütésben . Nagyon szerettem . Most is élvezem, de amit nem értek, az az , hogy miért emelkedik már a pulzusom a NW-nál is...

Ma is kimerészkedtem, pedig a földön aludtam az éjjel , mert a derekam megint nem szerette a szuper ágyunkat -sem- .
Az első km-en..fáztam, fájt a derekam, majd a csípőm is is nekikezdett ... Vonszoltam magam és közben viaskodtam magamban, mert nem tudtam, hogy jót teszek e ezzel magamnak... Aztán mentem tovább... Muszáj volt.
Elértem egy homokos részre ... Ott összefogtam a botokat és elkezdtem kocogni , mert ugye , ha gyalogolni nem megy ...akkor próbáljuk meg a futást :)
Nagyon jól esett, de borzasztó hamar az egekben volt a pulzusom és iszonyú hamar kifáradtam ...
ismét gyaloglásra adtam a fejemet. Próbáltam többször nekiveselkedni a futásnak ...
Fülemben zenével  futottam ...karácsonyi dalok szóltak a rádióban , közben a nap is kisütött és csodásan megvilágította a tájat és -és -és ÉN FUTOTTAM .... elsírtam magam ...
MERT TUDTAM .... NEKEM EZ AZ UTAM , ÉN EZT AKAROM CSINÁLNI ...
.MERT VANNAK VÁGYAIM, ÁLMAIM ... és még , ha nehezen is ,de el fogom érni őket.
MERT ÉN ÍGY AKAROM ...