Rendesen leckéztet az élet, de nem hagyom magam :D

Persze mindenki tudja, hogy idén nyáron nagyon meleg volt. Mindenki próbálta tartani az edzéstervét és készülni, fejlődni.

Egy ideig én is küzdöttem , főleg májusban , mert az Ultrabalaton verseny lebegett a szemem előtt.
Óriási élmény volt ismét, de aztán valami elmúlt.
Elfáradtam ..
Majd jött a nagy meleg, nem volt kedvem futni .
Jött az úszás , a trx, a pilates, a jóga...és IMÁDTAM ..a futásra gondolni sem mertem- akartam .
Szegény cipőim csak sírtak a sarokban .
Tudtam, hogy így nem lesz szeptemberben félamaraton .. No nem baj, majd futjuk párban ...
Augusztusban az allergiám sem kínzott annyira, így volt időm , kedvem újra futni.
Augusztus 19-én életem legjobb 10-km-ét futottam meg.
Tiszta happy volt. Végig mosolyogtam, suhantam, szárnyaltam ...Nagyon élveztem . Tudtam, hogy szeptemberben egy tökéletes váltófutásunk lehet így.

Majd megint közbe szólt a sors, az égiek , a testem ....Vigyázok rá, óvom, védem . Erősítem , karban tartom, kényeztetem, de Ő mindig okoz meglepetéseket .

Augusztus 20-án éjjel begörcsölt a bal vádlim, majd minden nappal egyre rosszabb lett a fájás.
Augusztus 23-án vasárnap délután megnézte a háziorvosom . Rögtön kórházba küldött ,trombózis gyanúval. Ott 3 órát vártunk, majd egy Uh vizsgálat után hazaküldtek, hogy nincs semmi bajom :(

Kedden ismét látott a háziorvos, aki nem hagyta annyiban a dolgot és s.o.s-ben intézett egy Uh-.t nekem. Ott kiderült, hogy nincs keringés a vádlimba. Majd másnap a vérteszt is igazolta ezt a tényt.
Rohanás a kórházba... nehogy valami gond legyen !!!
Nagy duzzogva újra csinálták bent a vizsgálatokat, és már este 6-ra a kardiológia osztályra is kerültem.
6 nap után kezdték el a heparin injekciókat, majd a vérhígító gyógyszeres kezelést .
Diagnózis : Mélyvénás trombózis

Mitől lehet ?? Nekem , aki mások szerint is egészségesen élek, sportolok , nem dohányzom .... igen ám, de fogamzásgátló tablettát viszont szedek. 1,5 hónapja váltottam másik gyógyszerre, az orvosommal jól átrágtuk a témát , aki megnyugtatott, hogy nem lesz semmi gond.

Hát még is lett...


Most 2 héttel a kórház után ismét engedélyt kaptam a mozgásra. Szépen óvatosan elkezdhetem megint felépíteni magam.
Természetesen rögtön izomvesztés volt, majd jött a plusz súly is.. és búcsút intett a kondim is :(
Állandóan éhes vagyok ( ez jó jel ? )
Már egy hete sétálgatok, spinning bringán óvatosan tekerek és a hétvégétől előkerültek a botok . Megint Nordic Walking lett a kedvenc sport :D

Bár hihetetlenül kifáraszt és egekben a pulzusom.
Mit nekem a hónapokig tartó pulzuskontrollos edzés ? Olyan, mintha soha sem mozogtam volna :(
Na, de innen szép nyerni  ....bár ezt már sokszor hangoztattam.
Máskor is fel tudtam állni és újra tudtam kezdeni. Most is megteszem .
Lassan, de biztosan fogok haladni.
Vannak célok és tervek . Nem elérhetetlen álmok, de nagyon vágyom rájuk.
Idén le kellett mondanom  már az összes versenyemet . Jövőre pedig nem nevezek előre , majd az uccsó pillanatban ;)
Bár az örök szerelem megmarad. Idén decemberben nevezzük a csapatunkat a 2016-os UB-ra ....<3
Ahová már teljesen egészségesen és totál felkészülve fogok érkezni :D

MiCsodaNős és a MiCsodaNők

A MiCsodaNők csapata  bővült egy Nős fickóval is :D  és idén is újra rajthoz álltunk az Ultrabalaton versenyén , ahol már 220,9 km -t kellett teljesíteni .

A pénteki napunk csupa nevetéssel telt . Kaptunk egy édesfinomságos meglepetést Katánktól. Örök emlék lesz

Szombaton nagyon későn rajtoltunk 12:40-kor . Tűkön ültünk...futottunk volna ....
 Anno nem kapkodtuk el a szervezést. Neveztünk, szállást foglaltunk, majd pénteken a rajt előtti napon beosztottuk a szakaszokat. és VÁRTUNK ...

Ráértünk ... nézelődtünk...pihentünk ... és már mentünk volna nagyon ...
Aztán eljött a mi időnk :D

És elindult a mandula ..
Elindultunk a 220,9 km-re ...
Tudtuk, hogy nehéz lesz, hogy kemény egy nap áll előttünk és bíztunk magunkban és egymásban .
Első szakasz Timinké volt... Azé a Tímeáé ,aki tavaly Vászolynál lefutott mindenkit hegynek felfelé .. Azé a Timié , aki végig nyulazott nekem a wiz airen félmaratoni távon  tavaly ősszel, aki fogta a kezem, aki biztatott és nem engedte, hogy feladjam a csípőfájdalmaim ellenére.
Most ő volt sérült , most neki fájt a csípője. Nem kicsit..alig tudott menni és bizony a futás is nehezére esett, de Ő jött a csapattal és FUTOTT.

Igyekeztünk a fájdalmait enyhíteni ... kapott nyújtást , csontkovácsolást az első 10,7 km-e után, hogy bírja tovább a megpróbáltatásokat. Megcsinálta hősiesen , hiszen tudta, hogy a csapat álma múlik rajta is .

Kingánk volt a második futónk. Most is pont olyan megszállottan teljesítette a szakaszait , mint eddig. Odaállt és olyat futott, hogy öröm volt nézni .
Mit neki meleg ? Tűző nap ?? Csak tolta ..

Majd jöttem én 2 rövid szakasszal ... pont úgy mint tavaly, de sokkal jobb idővel..
Péterem lenyújtott a szakaszom végén, mert bizony a pörgést már megérezte a csípőm
...hálás voltam érte. Timink addig aludt egy jót ;)
Azért az ember egy jó futás után vágyna egy zuhanyra, ami tudtuk, hogy nem mostanában lesz.
Irdatlan szaga tud lenni az embernek egy jó nyári futás után :D
A nedves törlőkendő, ha nem is csodákra képes, de egy kis felüdülést tud nyújtani az izzadt futó számára :D
Cicamosdás és új szerkó átvétele után,  elindultunk étkezni, mert már a reggeli régen volt.
Megálltunk Akalin egy jó kis halászlére és pihentünk a strandon egy kicsit.

Csongorunk, a mi Hős -Nősünk :D kicsit ráncba szedte a csapat idejét ..mint, ahogy a továbbiakban minden alkalommal .
Katánk a HősNőnk.... mit neki hegymenet ?
Szókimondóan és csodás idővel érkezett a hegy tetejére :D

Nikánk a hosszútávok szerelmese :P  Nem aprózza el , azt mondta nem szereti a rövid etapokat. így rögtön egy 20-s sal kezdett...
Neki is kijutott a melegből , de már estébe hajlott mire befutott a váltópontjára. Útközben elromlott a fülhallgatója... megkerestük... újat kapott, hogy ne csüggedjen ;)
Új emelkedőt Kata kapta , aki már alig tudta a lovait kordában tartani és az este 9 óra sem vette kedvét - vágtázott keményen a korom sötét felé...
Ezen a váltóponton  Nika kapott egy kis kényeztetést, hogy bírja a következő hosszúját az éjszaka . Péterem ..a csapat masszőrre gyúrta a vak sötétben

Kinga váltotta Katánkat, aki ismét megmutatta milyen fegyelmezetten képes futni szélviharban , dombnak felfelé a Varga pincészethez .
A Vargapincében már ismét én futottam ... Nagy élmény volt keresztül vágtatni a pincén . Miért is ? Nem is tudnám megmondani, de fura érzés fogott el, hogy ott az ódon és vadonatúj hordók között trappolhatok .

Majd a zenével voltam elfoglalva , amit nem tudtam az istenért sem kicsikarni a telefonomból. Így csak fel-fel pillantottam, hogy kövessem a többieket. Egyszer csak eltűnt a lábam alól a beton . Mondom magamban , az jó, hogy én terephez vagyok szokva, de nem hinném , hogy az UB- útvonala a vasúti töltésen vezetne. Előttem futottak, bringáztak a többiek .. hát mondom baj nem lehet, hiszen nem egyedül vagyok. Majd pár  méter után már biztos voltam, hogy eltévedtünk a vak sötétben . Hangos felkiáltással adtam tudtára a többieknek is, hogy biza rossz úton haladunk és próbáljunk kiverekedni a dzsindzsából. Hamar rátaláltunk a bringa útra és ott folytattuk felfelé az utunkat.
A többieknek nem volt gond gyorsabbra váltaniuk, de nekem még hátra volt majd 9 km ..így nem igyekeztem sehova....
El is tűntek gyorsan a szemem elől... Futottam egymagam a bringa úton, reménykedtem benne, hogy hamarosan megpillantok előttem-mögöttem valakit, aki igazolja jó fele futok, de nem jött senki :( 
Jobbról egy kis utcából jött egy autós, aki megkérdezte, hogy UB-.s  futó vagyok e... Hát mondom , ha jól emlékszem még igen :D

Így megkaptam az útbaigazítást , hogy 2 utcával  feljebb fussak, mert ott van a kijelölt út :D
Végre megtaláltam a hadak útját,és rögtön el is kezdtem vetkőzni, mert az orkán erejű szél mellett még is vert a víz rendesen .
Jött az északi part jellegzetessége....a dombok ..mit dombok ? "hegyek " :D
Fel futottam ..majd leee...majd megint fel...majd megint leee...majd fel.-.-.majd leee..stb
Hullámvasút effektus . Gyönyörű házak, majd szőlős kertek ... valahol főznek -...grilleznek ...
rohadt éhes vagyok ....
Jönnek a futók -bringások . Mindnek van egy -egy kedves szava aki megelőz...
Majd mikor visszaelőzöm őket a következő emelkedőn hálásan tovább biztatom őket.
Korom sötét van ,  ...
Hol az a rohadt váltópont ?  Fáj a hasam az izótól ...
Sűrűsödnek az autók az út mellett.... akkor már lassan elérem a chekpointot.
Keresem a saját autónkat... egyszer csak feltűnik a férjem és mosolyogva üdvözöl .
- Jó voltál szívem ...Jót futottál !!
Ki váltott ?? Már azt sem tudom !!!

De aztán rájöttem, hogy Timinknek kell a következő 10 kilivel megküzdeni
Nagyon bizakodunk, hogy menni fog neki .
Nyomás a következő pontra. Letoltam 2 kekszet, ittam egy kis kólát ..és vártunk. és vártunk.
Csongink már útra készen Iron Maiden-nek a fülében várta, hogy mehessen . Lovacskáit kordában tartotta , de Timink csak nem jött..
Ellenben a szél őrjöngve tépte rólunk a kabátot..
Vak sötétben ...mit vak sötétben ?? HÓT NEM LÁTUNK  SEMMIT sötétben futottak embereink. Körülöttünk mindenki kérdezte a fejlámpával érkezőtől kit is tisztelhetünk a személyében, mert bizony csak a mozgásáról, és a fényöltözetükről  ismerhettük fel az érkezőket .
Végre megérkezett...azaz besántikált Tímeánk is ..

Csongi  is kiengedte a lovait a karámból (hiába...Katával egy párt alkotnak )  és elvágtatott :D
Nekünk eljött az éjszakai pihenés ideje próbáltunk aludni, de hát ez nem igazán kivitelezhető ebben a forgatagban ;) Most a másik autóban ülők futnak egy ideig .
Csongit Nika váltja...aki megint hosszút futott. Kemény menet volt számára, hiszen alig pihenhetett az előző húszaska után,  aztán Kinga jött ....szegény esőben rótta a kilométereket, de ismét megállíthatatlan volt . A napfelkeltében ő gyönyörködhetett, bár csak világos lett, mert bizony a nap az csak a felhők mögött ébredezett.
Csongi ismét húzott egy nagyot az időnkön, pedig még egy szemhunyásnyit sem aludt.
Kata következett, majd Csongi ,majd Kata ... Még mindig jó formában voltak és keményen tolták a kilométereket , pihenés nélkül.
Az utolsó 21 km- már ismét a mi autónké volt.. Timink küzdött. Péterem futott vele, hogy tudja tartani a lelket benne. Én addig készültem a következő távra.
Jött az unalmas egyenes Balatonszéplak-Siófok között... rémes útviszonyokkal . Már rossz volt kerülgetni a felgyűrődésekét - lukakat. Egy kereszteződésben megint elbambultam (elaludtam ?) , de már nem mentem vissza, vártam, hogy a többiek kanyarodnak e ,vagy jönnek egyenesen .. Hála az égnek nem tévedtem el ismét :P
Timi már lógó nyelvvel , lábát húzva vágott neki az utolsó etapnak, Péterem társaságában .
Péteremmel, aki már szintén a 28. óra ébrenlét , vezetés, támogatás után volt, teljesen felkészületlenül állt oda futni egy sérült társunk mellé.. Tavaly szeptemberben futott utoljára , térdfájdalmai parkoló pályára állították...
És mentek ..és megcsinálták..!!!!!

Elérkezett az utolsó váltópont ...
Már csak 3,2 km van hátra..
Számoltuk az időt...
--------talán meg tudjuk csinálni ---------.
Talán beleférünk a 24 órába.
Megkaptam az órát és FUTÁS...
Nyomtam ami a csövön kifért, már szúrt az oldalam, már hányingerem volt...
Már nem tudtam válaszolni a hajrázásra, már csak V -betűt tudtam formázni ...és már csak azt vártam, hogy feltűnjön a chekpoint.
ÉÉÉSSS megláttam a férjem ....elöntött a forróság.... Ott lesz a vége !!!
És akkor elindult futva az én emberem ....ment előre ...futott... Azt hittem ott megállok, hogy nem megy tovább.... Már csak azt hajtogattam magamban ...hol az a rohadt chekpoint ???
Oldalról hatalmas ováció fogadott ... Pont úgy mint a fociban a "B" közép
- BEFUTÓ JÖN ! TOLD NEKI! HAJRÁÁÁÁÁÁ-
 Sosem tudtam sírni befutás után , Most könnybe lábadt a szemem és a lábaim vittek ... a testem meg repült utána , a lelkem ujjongott , de a bensőm ép haldoklott , levegő után kiabált és egy kis vízért ...
És megláttam a CSAPATOMAT ... a MiCSodaNős és MiCsodaNők csapatát.
Ott álltak és vártak.
Rám..
Arra, hogy beteljesítsem az álmunkat.
A közös álmunkat.
Arra, hogy együtt futhassunk be !!!

Hátizsákkal kezükben rohantak velem ...majd mindenki eldobta  ( és a férjem összeszedte ;) )
és csak rohantunk ..összevissza.... mert tudtuk, hogy már megcsináltuk

6 ember... akik így- csak egyszer találkoznak egy évben .. MEGCSINÁLTUK ...
220,9km 24:06'
Büszke vagyok a csapatomra !! Jó kis buli volt !

Jövőre is jövünk ...de már férjem is a csapatunk tagja lesz ... Mert Ő is megérdemli , hogy a 10. UB érem a nyakában lógjon, hiszen Ő is a csapatunk oszlopos  tagja már 2 éve...
Imádom és ezerszeres hálával tartozom neki, hogy ismét örök élményt élhettünk át ketten együtt.
Köszönöm a bizalmát, azt, hogy a kishitűségem ellenére Ő hitt bennem és tudta, hogy képes vagyok megcsinálni amit idén elterveztem !
<3

Minden elismerésem az egyedül indulóké . ŐK IGAZI HŐSÖK!
Minden indulónak külön gratulációm és ezer hála és köszönet a SEGÍTŐKNEK !
Nélkülük ez a verseny nem jöhetett volna létre !  <3

Futó szülinap

                                   Bizony-bizony .... most ünneplem a 2. futó szülinapomat :D
Január közepén kezdtem el a futópados  futást immár 2 éve. Télen , hidegben . Nem merészkedtem ki ( hiszen én akinek a hideg amúgy is az ellensége) , sosem vágytam a téli sportokra ;)
(kezdetekről  itt olvashatsz )

Azóta sok minden történt .. A 2014-es évet 700 km -futással zártam , volt 128 km gyaloglás , és 89 km bringa...
Volt két 10 km -es versenyem, majd az UB-n kb 23 km ,és ősszel sikerült kicsikarni magamból egy szenvedős Félmaratont .
Fény derült két gerincsérvre és egy gyöki cisztára. Az évem tartogatott 3 idegbecsípődést , ami legalább 4 hónapnyi kényszerpihenőre ítélt.
Na, de innen szép nyerni :D

Az idei évben lassítani szeretnék, nem készülni versenyekre . Nem hajtani . Egészséges maradni és sérülésmentesen futni.
Bár egy álmot megtartottam és ez az Ultrabalaton versenye...

6 fős csapatban teljesítjük idén  a 220 km -t ,   mi  a --MiCsodaNős és a MiCsodanők  csapata
Miért pont ez a verseny az álom ??
Ez egy leírhatatlan érzést okozó megmérettetés . Embert nem kímélő , mentálisan és fizikálisan is hatalmas megpróbáltatást igénylő futam .
Mindez idén 220 km -es Kör keretein belül.
Természetesen ez egy Ultra verseny, ahol az igazi Hősök az egyéniben -párosban indulók ...
Na,de Ők számomra az UFÓ kategóriába tartoznak és minden tiszteletem az övék .



Karácsonykor történt egy számomra megmagyarázhatatlan dolog .
A futó csoport, aminek tagja vagyok ,olyan emberségről tett tanúbizonyságot , hogy az a mai napig hihetetlen számomra.
Egy kedves ismerősömnek összedobtak egy új futócipőt és kapott pluszban egy alig használt cipőt is , sőt annyi pénzt dobtak össze pár nap alatt ezek a remek emberek , hogy még két másik társunknak is tudtunk meglepetés  Spuri ajándékutalvánnyal kedveskedni.
Önzetlenül adtak , pont úgy, ahogy önzetlenül segítenek minden társuknak , akik a csoport tagjai .
Ők a kilométergyűjtők csapata .
Büszke vagyok , hogy közéjük tartozhatok !

 Decemberben kezdtem ismét futni , kicsiket , rövideket, lassan . Majd az időjárás beszorított ismét a futópadra . Próbáltam lassan futni, alacsony pulzussal. A padon sikerült is , de terepen képtelen vagyok tartani. Futok , lassan ..emelkedőnek felfele, de a pulzusom csak vihog rajtam és vígan az egekben táncol :D
Na, de majd ezt is megoldom ...
A futás mentes napok bringázással és nyújtással telnek , no és néha pihenek is.




                                    Légy üdvözölve 2015... legyünk barátok , rendben?

Őszi szösszenet

Jó régen írtunk már a blogunkba. Folyamatosan történnek az események- nem unatkozunk ám ;)

Ugyan ez a blog a 2014-es Ultrabalatoni felkészülésünket hívatott dokumentálni . Azt az utat, amit addig bejártunk ,de ha már egyszer elkezdtük, írjuk tovább, hiszen jövőre is lesz Ultrabalaton :D

A nyár az én részemről elég hektikusra sikeredett edzés terén. Az idei nyarunk meleg, párás--sőt mondhatni esőerdei klíma érvényesült a meleg hónapokban. Kevés futás volt benne, de az legalább lelkes  volt . Sikerült egy 18 km-.es edzést is összehozni, ami megerősített abban, hogy nekem ott a helyem a Wizz Air  félmaratonján.

Az augusztus ismét hozta a formáját , parlagfű allergiám az egekben . Hiába van a rengeteg tiltás, küzdelem ,az a fránya pollentartalom valahogy nem tud csökkenni a levegőben ebben a kritikus időszakban .
Nem is igen volt jó futásom kint a szabadban . Maradt a futópad . És az esős idő után való terepfutás.

Eljött a szeptember . Már a csípőm és a térdem  jelezte, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet ismételten . Bizony a testem és a lelkem nem volt összhangban ..

Szeptember 14. Wizz Air félmaraton 
Nagyon sok támogatást kaptam . Sokan ajánlották fel a segítségüket, hogy nem hagynak magamra ezen a hosszú úton. .
 Végh Andi barátnőm rengeteget segített lelkiekben felkészülni. Biztatott , támogatott.

A nagy kavalkádban egy -egyetlen  egy legény--ööö leány maradt mellettem . Tímea  barátnőm , aki a társam volt az UB-n is.
Hihetetlen csajszi. Feláldozta értem a versenyét. Jött velem végig .

Az elején nevetgélve, beszélgetve futottunk . Akkor nem vágytam másra, csak teljesíteni szint időn belül, és nem kihullani ,és nem buszra kényszerülni.

A rakparton instrukcióként megkaptam, hogy tessék nyomni a szőlőcukrot, ha már más csodaszert nem használtam eddig.
Frissítettem is becsületesen minden ponton , volt ahol még a fejemre is jutott a vízből ;)
Jelezte a térdem , majd lassan a csípőm is, hogy nekik ma nem igazán öröm az a futás, amit a lelkem úgy élt meg.
16 km-nél azt mondta a csípőm, neki mára elég volt és köszöni szépen ,de bizony ő nem hajlandó a lábamat rendesen terelgetni ... fogta magát és beállt...
Nem bírtam rálépni a lábamra.
Már addig is néha -néha bele kellett sétálnom , mert nem nagyon ment a futás,de most aztán végkép feladni látszott a futam .
Kicsit tekergettem , kicsit csavargattam a lábamat, közben meg összeszorított foggal szidtam magamat, hogy mi a francot keresek én itt ? Kellett ez nekem ? Tuti nem vagyok normális !
Timi pedig csak beszélt hozzám. Pont úgy , mint a szülőszobán a férj , aki biztatja a felségét , hogy már nincs sok hátra ,és bírja ki azt a fájdalmat a közös gyermekükért, akit nagyon nagy szeretetben várnak .
Valahogy elindultam , sántikálva, sziszegve ..

Közben pedig szebbnél szebb gondolatsorokat osztott meg velem kedvenc barátnőm...
A legszebb , amit sosem fogok elfelejteni :
- Szültél két gyereket ! Fájt  b*meg ? Akkor is meg kellett szülni. Akkor most is meg tudod csinálni -

Persze kicsit vulgáris, de néha már az ember csak ebből ért .

Mentünk, haladtunk. Nekem már csak az járt a fejemben, hogy jó lenne, ha valakinél lenne egy kis fájdalomcsillapító, hogy ne minden egyes lépést késszúrásként érezzek.
Jött a Nyugati felüljáró , ahova felfutottunk , mert természetesen az ember nem gyalogolhat fel :D
Ott pacsiztam Monspart Saroltával...Az dobott a lelkemen.

Nagyon lassúnak tűnt a további pár km-er. Hallottam valahol messziről Timi hangját. Folyamatosan kántálta, hogy mennyire büszke rám, hogy milyen szuper dolog lesz , ha ezt megcsinálom, mekkora teljesítmény ez tőlem rokkantként ( köszi ;) ) ....
Persze én már csak a végét szerettem volna.
A Hősök terénél , már valahogy azt éreztem -meg lesz ez tényleg !!

Jött a liget, jöttek a zászlók, futottak körülöttem az emberek. Talán még gyorsítani is tudtam ...
Aztán egyszer csak vége lett... 2h:31p

Vártam valami euforikus élményre , egy könnycseppre, egy megkönnyebbülésre ...bármire..
De nem volt semmi.
Csak beértem ...
Vége..
Nincs tovább...
Megkaptuk az érmet..
Pár méterrel arrébb vadul mosolygott Péterem , kezében a cuccainkkal .És mérhetetlen büszkeséggel fotózgatott bennünket.

Timi barátnőm ép a szokásos -Jól áll a hajam ? - szövegével nevettetett meg minket ...
Lenyújtottunk, persze csak módjával ( újabb hibapont) majd irány haza.
Hazafelé rosszul lettem a kocsiban . Elkapott a hányinger. Rengeteg izot és szőlőcukrot ettem, amit ugye máskor nem igen szoktam. Legalábbis ilyen mennyiségben nem alkalmaztam még soha..
Hazaérve forró fürdőre vágytam.
Felmértem a sérüléseimet, nyalogattam a sebeimet. Pár körmöm ismét odalett, de ez már megszokott a betonos futásaimkor.
Próbáltam végig gondolni a félmaratoni teljesítményemet, de még mindig hihetetlennek éreztem az egészet. Aztán egyszer csak eltört a mécses...kicsit pityeregtem a kádban,és csak a HÁLA lebegett a szemem előtt. Hála Timinek, hogy végig csinálta velem, hála az égieknek, hogy engedték ,hogy véghezvigyem .
Majd szundikáltam egy keveset .....

És ment minden tovább a megszokott módon.

Másnap ugyanúgy felkelt a nap , ugyanúgy történt minden ... az izomlázat leszámítva ;)

A gyógymasszőr és csontkovács Böbém átgyúrta a testem , megtekergetett és új formába rántott...
Igaz a vádlim iszonyatosan fájt és a lépcsőjárás sem okozott eget verő örömöt, de hát még is csak 21.5 km-et futottam (annyit mért az órám )
Nem fájt semmim , teljesen elmúlt minden fájdalmam.

Felfogni még mindig nem tudtam, hogy félmaratonista lettem ...talán majd idővel ez is megérkezik .

Két nap pihenő után már alig vártam, hogy cipőt húzhassak.
Olyan erőt éreztem magamban , hogy a világot is meg tudtam volna váltani .
Egy gyors 4,5 km volt .. Majd még letekertem 20 km bringán is...
Aztán egy reggel nyusziitatás közben belenyilallt a derekamba a fájdalom . Alig bírtam felállni.
Üdv becsípődés...

Eufória van !

Ma sem tudom felfogni , hogy vége -..., hogy MEGCSINÁLTUK ! mind a 212 km -t

                   

                          MI CSODANŐK KÖRBEFUTOTTUK A BALATONT ! 

Hónapok óta szervezkedünk ..szám szerint 10 hónapja kemény munkát fektettünk bele, hogy kilogisztikázzuk az utat, hogy csapatot szervezzünk, hogy a félreértéseket elsimítsuk, hogy felkészülésre buzdítsuk egymást, hogy a sérüléseink gyors gyógyulásáért imádkozzunk.


Aztán eljött a nagy nap .. május 30...és tudtuk, hogy már nincs megállás ..MI CSODANŐK futni fogunk a Balaton körül . 

Három autóval terveztük az utat, Két kisbusz és egy személyautó .
3 sofőr vállalta a nonstop vezetést , a buzdítást, a futónők hisztis ,felfokozott idegállapotát elviselni ,sőt nem riadtak vissza teljesíteni minden kívánságukat a sportladyknek .
Persze, mint ahogy lenni szokott ember tervez ! 

A szervizelt , átnézett  1-es számú buszunk úgy döntött, nem hajlandó velünk megosztani ezt a bulit, és nem vesz részt velünk ezen az eseményen .
Székesfehérvár előtt megállt mint a szög...
Pánik !!
Aztán újratervezés , mint a jó GPS...
Jött a tréler, így utazott az a busz, ha akarta, ha nem ..




Még szerencse, hogy jött utánunk még egy csapatbusz, abba sikerült becuccolnunk és drága párom újra logisztikázta az egész hétvégét.
Ő este 9-re ért le a panzióba.. egy másik autóval.
Mi lányok addigra a tésztapartyn találkozhattunk a többi csapattársunkkal .
Közös sörözés, tésztavacsi , rajtzóna bejárása után , úgy döntöttünk, hogy a ch bevitel mellé még szükségünk van egy kis pótlásra .
Pót vacsit rendeztünk egy étteremben , majd hazasétáltunk a szállásunkra, ami a Balatonvilágoson volt a magas parton.
Rendkívül kedves volt a házigazdánk , aki roppant kíváncsi volt a Micsodanők csapat felállására és életére a weboldalnak.

UB. karszalagjaink ...
Én vagyok a legjobb csapattárs !

Közösen nekiütünk még az este az utolsó csapatmegbeszélésnek .
Tisztáztuk a váltópontokat , időket.
Közben megemlékeztünk elhunyt barátnőnkről, akinek nagy álma volt az UB -n való futás.
De sajna az égiek másként döntöttek.
Fájó szívvel gondoltunk rá , csendben 



Próbáltunk aludni .. kinek -kinek sikerült is .
Személy szerint már hajnalban kukorékoltam és már alig vártam, hogy induljunk a rajtzónába.
Ott felfokozott hangulat volt . Mindenki türelmetlenül várta már, hogy sorra kerüljön. Közben ismerősök találtak egymásra a nagy tömegben és sportszerű ölelkezések , lapockaveregetések , drukkolások voltak .
Csodás emlék ám még, hogy Lencsés Éva néni is odajött hozzánk és mosolyogva azt mondta : Hajrá kislányok ...szépek vagytok !
Imádni való .....<3

Rajtra kész a csapatunk :D












Szoknyás fenekek

Lubics Szilvivel közös csapatfotónk !

Végtelen kedves volt , HÁLA érte neki 






 8:50 -kor volt a rajtunk . Közösen rajtoltunk , együtt mind a tízen . Pár száz métert futhattunk együtt, majd útjára engedtük Katánkat, aki az első 10,4 km -.t vállalta. 

Mindenki útra kelt a saját járművével. Drukkoltunk az úton végig . Kihajolva az autó ablakán , biztattuk a futókat. Futásaink alkalmával a mellettünk  futókat is biztattuk, segítettük.
A váltópontoknál izgatottan vártuk a csapattársainkat és alig vártuk, hogy ránk kerüljön a sor.

Timink brutális hegyi futása utáni befutó 








  Az egész út egy igazi nagy adrenalin bomba volt. Mindenki kihozta magából a maximumot és PB.s futásokat könyvelhetünk el nappal és éjszakai túránk során.
Voltak kisebb -nagyobb összezördülések ,nézeteltérések , fáradságból adódó nyavalygások, kisebb hisztik , de egész jól kezeltük a dolgokat és még mindig beszélünk egymással ;)

Természetesen alvásra nem sok időnk jutott, mert izgatottan vártuk a következő váltásunkat és hadakoztunk az éjjel támadó nyestekkel , akik vígan kukucskáltak be a szélvédőn .
Volt erdőn -mezőn való rodeózás is, hogy időben odaérjünk egy váltópontra, mert bizony nem volt egyszerű a hegyi forgalom .

Éjszakai futásaink alkalmával rájöttünk, hogy rémesen sötét tud lenni ;) Még akkor is, ha van fejlámpa és néha egy -egy autó is világít.
Sajnos sokszor nem volt egyértelmű az útjelzés ,és bizony nagy szerencsénk van, hogy nem tévedtünk el . Néha a távok sem voltak a kiírtnak megfelelőek és nagy volt az izgalom a futónkért, akit ép váltani készültünk. Mert nem volt mindegy, hogy 7,7km  vagy ép 9.8 km -t fut az ember lánya.
Sokszor futottunk elé a társainknak és kéz a kézben robogtunk a váltópontra a dugókát előre tartva, hogy csekkoljunk és már is indulhasson a következő etapra társunk.

A legszebb emlékünk még is az marad majd, hogy Kinga társunk támaszt adott  Vincze Zsófi ultrafutónak . Futott vele, beszélgetett vele és tartotta benne a lelket egy ideig.
Nem számított a táv, az idő számára. Nem a versengés volt a célja, hanem az emberség kerekedett felül benne.
Zsófi is emlékszik rá, még ha emberfeletti teljesítménye közben -már a feledés homályába merültek a km -en lévő történetek . Zsófi beszámolója Itt olvasható



A mi kis csapatunk amatőr futónők csapata. Többen küzdünk betegségekkel, család és munka mellett edzünk, fejlődünk. Mint fizikálisan -mint mentálisan megviseli az embert az ilyen megmérettetés , de mindannyian büszkék vagyunk a saját és csapatunk teljesítményére.

Csodaszép befutónk volt 24:42:08 után ...

Köszönöm nektek lányok ezt az életre szóló élményt :
Kinga, Dóri, Kata, Timi, Gina, Detti, Kriszti, Nika ...és Áginak ,
aki sajnos nem tudott befutni velünk, de kivette a részét a távból bőven.


                            Jövőre ismét megyünk és meghódítjuk a partot ! 

Bár a bejegyzés végére hagytam , de nem utolsó sorban Óriási HÁLÁVAL tartozom Péteremnek ...aki végig velem volt és támogatott , mind a szervezés idején , mind a verseny idején . Aki biztatott és bízott bennem , aki sokszor szemet hunyt  a hisztis, nem bírom tovább korszakaimon .
És aki lehetővé tette, hogy véghez vihessem az egy éve dédelgetett álmomat.  <3




 UI : Ömlengősre sikeredett az írás ??? Menj , szervezd le , fusd végig ezt a távot és utána szívesen olvasom a TE bejegyzésed is  :D

Valami elkezdődött ......:)

......................... de el ám :) !!!!!!
 November 12-én megnyitották a honlapot ismét ...feltöltöttek számunkra rengeteg fontos információt ,
DE NEM ELEGET :P

Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennünk napról napra. Szervezés, intézkedés, keresgélés , kutakodás. Információk -tapasztalatok begyűjtése...
Ami számomra teljesen érdekes, és szinte érthetetlen, hogy akárhol kopogtatok , mindenütt szűken bánnak az infókkal. Persze megértem én, hogy csínján bánnak az értékes , szinte titkosnak vélt infókkal, de nem azt kértem, hogy névvel és címmel ellátva adják a kezembe a dolgokat.
Megszervezzük mi magunknak az utat is , a szállást is és minden egyéb más dolgot, de mondjuk jól esne, ha valaki elmesélné az általuk megtapasztalt buktatókat.
Na, de innen szép NYERNI!

Mert bizony...Mi 2014. május 31-én lebonyolított versenyen nyerni fogunk ! Ha ,nem is a szó legszorosabb értelemében véve,
de leküzdjük a saját korlátainkat, és félelmeinket.
Megküzdünk az akadályokkal és bebizonyítjuk elsősorban magunknak ...másodsorban a világnak ! Hogy bizony nekünk, akiknek nehéz a mindennapokban is megküzdenünk a saját korlátainkkal , még ezt is bevállaljuk ...

Jó lesz ez --ÉRZEM !

Szépen összeállt már a csapat, lassan elérkezik a nevezési díj összeszedése is , ami így év végén nem ép könnyű és egyszerű feladat egyik családnak sem ...
A többi költségre meg gyűjtünk. Ki, hogy tudja megoldani . Perselyben ? Számlán ?   Esetleg a párnája alá dugdossa a forintokat. ??? Majd kiderül . 
Természetesen nekünk is jó volna valamiféle támogatás. Na,de ebben a nehéz időszakban igen szűk az emberek tartalékos cihája... De nem adjuk fel ...és minden segítséget elfogadunk , megköszönünk és méltón megküzdünk érte a versenyen !
                                                                                                                                                                                  

24 óra folyamatos futás nem kis megmérettetés .A tó megkerülése sem az , akár futva, akár kocogva, vagy ép gyalogolva.
Természetesen edzeni is muszáj ... Folyamatosan . Fejlődni .
.Mind időben , mind távban . Gyakorolni, esőben, szélben , hóban, sárban.Mindenre fel kell készülni .

Jó , májusban már nem kell hóvihartól tartani, de hideg, eső ,de akár kánikula is megörvendeztethet bennünket.
Na és akkor a km-ről még nem is beszéltünk.Mert bizony a ...212.km ... az nagyon hosszú táv... még, ha 10-en is futjuk le ...Itt életre szóló barátságok köttethetnek . Hiszen együtt küzdünk, együtt csináljuk végig ezt a majd 7 hónapot. Támogatjuk egymást, segítünk egymásnak a felkészülésben mind fizikálisan , mint mentálisan .
De bízunk magunkban , és tudjuk , hogy menni fog nekünk !
Együtt ... a csapattal... Mert Mi CSODANŐK ..együtt ezt is meg fogjuk tudni csinálni !