Eufória van !

Ma sem tudom felfogni , hogy vége -..., hogy MEGCSINÁLTUK ! mind a 212 km -t

                   

                          MI CSODANŐK KÖRBEFUTOTTUK A BALATONT ! 

Hónapok óta szervezkedünk ..szám szerint 10 hónapja kemény munkát fektettünk bele, hogy kilogisztikázzuk az utat, hogy csapatot szervezzünk, hogy a félreértéseket elsimítsuk, hogy felkészülésre buzdítsuk egymást, hogy a sérüléseink gyors gyógyulásáért imádkozzunk.


Aztán eljött a nagy nap .. május 30...és tudtuk, hogy már nincs megállás ..MI CSODANŐK futni fogunk a Balaton körül . 

Három autóval terveztük az utat, Két kisbusz és egy személyautó .
3 sofőr vállalta a nonstop vezetést , a buzdítást, a futónők hisztis ,felfokozott idegállapotát elviselni ,sőt nem riadtak vissza teljesíteni minden kívánságukat a sportladyknek .
Persze, mint ahogy lenni szokott ember tervez ! 

A szervizelt , átnézett  1-es számú buszunk úgy döntött, nem hajlandó velünk megosztani ezt a bulit, és nem vesz részt velünk ezen az eseményen .
Székesfehérvár előtt megállt mint a szög...
Pánik !!
Aztán újratervezés , mint a jó GPS...
Jött a tréler, így utazott az a busz, ha akarta, ha nem ..




Még szerencse, hogy jött utánunk még egy csapatbusz, abba sikerült becuccolnunk és drága párom újra logisztikázta az egész hétvégét.
Ő este 9-re ért le a panzióba.. egy másik autóval.
Mi lányok addigra a tésztapartyn találkozhattunk a többi csapattársunkkal .
Közös sörözés, tésztavacsi , rajtzóna bejárása után , úgy döntöttünk, hogy a ch bevitel mellé még szükségünk van egy kis pótlásra .
Pót vacsit rendeztünk egy étteremben , majd hazasétáltunk a szállásunkra, ami a Balatonvilágoson volt a magas parton.
Rendkívül kedves volt a házigazdánk , aki roppant kíváncsi volt a Micsodanők csapat felállására és életére a weboldalnak.

UB. karszalagjaink ...
Én vagyok a legjobb csapattárs !

Közösen nekiütünk még az este az utolsó csapatmegbeszélésnek .
Tisztáztuk a váltópontokat , időket.
Közben megemlékeztünk elhunyt barátnőnkről, akinek nagy álma volt az UB -n való futás.
De sajna az égiek másként döntöttek.
Fájó szívvel gondoltunk rá , csendben 



Próbáltunk aludni .. kinek -kinek sikerült is .
Személy szerint már hajnalban kukorékoltam és már alig vártam, hogy induljunk a rajtzónába.
Ott felfokozott hangulat volt . Mindenki türelmetlenül várta már, hogy sorra kerüljön. Közben ismerősök találtak egymásra a nagy tömegben és sportszerű ölelkezések , lapockaveregetések , drukkolások voltak .
Csodás emlék ám még, hogy Lencsés Éva néni is odajött hozzánk és mosolyogva azt mondta : Hajrá kislányok ...szépek vagytok !
Imádni való .....<3

Rajtra kész a csapatunk :D












Szoknyás fenekek

Lubics Szilvivel közös csapatfotónk !

Végtelen kedves volt , HÁLA érte neki 






 8:50 -kor volt a rajtunk . Közösen rajtoltunk , együtt mind a tízen . Pár száz métert futhattunk együtt, majd útjára engedtük Katánkat, aki az első 10,4 km -.t vállalta. 

Mindenki útra kelt a saját járművével. Drukkoltunk az úton végig . Kihajolva az autó ablakán , biztattuk a futókat. Futásaink alkalmával a mellettünk  futókat is biztattuk, segítettük.
A váltópontoknál izgatottan vártuk a csapattársainkat és alig vártuk, hogy ránk kerüljön a sor.

Timink brutális hegyi futása utáni befutó 








  Az egész út egy igazi nagy adrenalin bomba volt. Mindenki kihozta magából a maximumot és PB.s futásokat könyvelhetünk el nappal és éjszakai túránk során.
Voltak kisebb -nagyobb összezördülések ,nézeteltérések , fáradságból adódó nyavalygások, kisebb hisztik , de egész jól kezeltük a dolgokat és még mindig beszélünk egymással ;)

Természetesen alvásra nem sok időnk jutott, mert izgatottan vártuk a következő váltásunkat és hadakoztunk az éjjel támadó nyestekkel , akik vígan kukucskáltak be a szélvédőn .
Volt erdőn -mezőn való rodeózás is, hogy időben odaérjünk egy váltópontra, mert bizony nem volt egyszerű a hegyi forgalom .

Éjszakai futásaink alkalmával rájöttünk, hogy rémesen sötét tud lenni ;) Még akkor is, ha van fejlámpa és néha egy -egy autó is világít.
Sajnos sokszor nem volt egyértelmű az útjelzés ,és bizony nagy szerencsénk van, hogy nem tévedtünk el . Néha a távok sem voltak a kiírtnak megfelelőek és nagy volt az izgalom a futónkért, akit ép váltani készültünk. Mert nem volt mindegy, hogy 7,7km  vagy ép 9.8 km -t fut az ember lánya.
Sokszor futottunk elé a társainknak és kéz a kézben robogtunk a váltópontra a dugókát előre tartva, hogy csekkoljunk és már is indulhasson a következő etapra társunk.

A legszebb emlékünk még is az marad majd, hogy Kinga társunk támaszt adott  Vincze Zsófi ultrafutónak . Futott vele, beszélgetett vele és tartotta benne a lelket egy ideig.
Nem számított a táv, az idő számára. Nem a versengés volt a célja, hanem az emberség kerekedett felül benne.
Zsófi is emlékszik rá, még ha emberfeletti teljesítménye közben -már a feledés homályába merültek a km -en lévő történetek . Zsófi beszámolója Itt olvasható



A mi kis csapatunk amatőr futónők csapata. Többen küzdünk betegségekkel, család és munka mellett edzünk, fejlődünk. Mint fizikálisan -mint mentálisan megviseli az embert az ilyen megmérettetés , de mindannyian büszkék vagyunk a saját és csapatunk teljesítményére.

Csodaszép befutónk volt 24:42:08 után ...

Köszönöm nektek lányok ezt az életre szóló élményt :
Kinga, Dóri, Kata, Timi, Gina, Detti, Kriszti, Nika ...és Áginak ,
aki sajnos nem tudott befutni velünk, de kivette a részét a távból bőven.


                            Jövőre ismét megyünk és meghódítjuk a partot ! 

Bár a bejegyzés végére hagytam , de nem utolsó sorban Óriási HÁLÁVAL tartozom Péteremnek ...aki végig velem volt és támogatott , mind a szervezés idején , mind a verseny idején . Aki biztatott és bízott bennem , aki sokszor szemet hunyt  a hisztis, nem bírom tovább korszakaimon .
És aki lehetővé tette, hogy véghez vihessem az egy éve dédelgetett álmomat.  <3




 UI : Ömlengősre sikeredett az írás ??? Menj , szervezd le , fusd végig ezt a távot és utána szívesen olvasom a TE bejegyzésed is  :D