MiCsodaNős és a MiCsodaNők

A MiCsodaNők csapata  bővült egy Nős fickóval is :D  és idén is újra rajthoz álltunk az Ultrabalaton versenyén , ahol már 220,9 km -t kellett teljesíteni .

A pénteki napunk csupa nevetéssel telt . Kaptunk egy édesfinomságos meglepetést Katánktól. Örök emlék lesz

Szombaton nagyon későn rajtoltunk 12:40-kor . Tűkön ültünk...futottunk volna ....
 Anno nem kapkodtuk el a szervezést. Neveztünk, szállást foglaltunk, majd pénteken a rajt előtti napon beosztottuk a szakaszokat. és VÁRTUNK ...

Ráértünk ... nézelődtünk...pihentünk ... és már mentünk volna nagyon ...
Aztán eljött a mi időnk :D

És elindult a mandula ..
Elindultunk a 220,9 km-re ...
Tudtuk, hogy nehéz lesz, hogy kemény egy nap áll előttünk és bíztunk magunkban és egymásban .
Első szakasz Timinké volt... Azé a Tímeáé ,aki tavaly Vászolynál lefutott mindenkit hegynek felfelé .. Azé a Timié , aki végig nyulazott nekem a wiz airen félmaratoni távon  tavaly ősszel, aki fogta a kezem, aki biztatott és nem engedte, hogy feladjam a csípőfájdalmaim ellenére.
Most ő volt sérült , most neki fájt a csípője. Nem kicsit..alig tudott menni és bizony a futás is nehezére esett, de Ő jött a csapattal és FUTOTT.

Igyekeztünk a fájdalmait enyhíteni ... kapott nyújtást , csontkovácsolást az első 10,7 km-e után, hogy bírja tovább a megpróbáltatásokat. Megcsinálta hősiesen , hiszen tudta, hogy a csapat álma múlik rajta is .

Kingánk volt a második futónk. Most is pont olyan megszállottan teljesítette a szakaszait , mint eddig. Odaállt és olyat futott, hogy öröm volt nézni .
Mit neki meleg ? Tűző nap ?? Csak tolta ..

Majd jöttem én 2 rövid szakasszal ... pont úgy mint tavaly, de sokkal jobb idővel..
Péterem lenyújtott a szakaszom végén, mert bizony a pörgést már megérezte a csípőm
...hálás voltam érte. Timink addig aludt egy jót ;)
Azért az ember egy jó futás után vágyna egy zuhanyra, ami tudtuk, hogy nem mostanában lesz.
Irdatlan szaga tud lenni az embernek egy jó nyári futás után :D
A nedves törlőkendő, ha nem is csodákra képes, de egy kis felüdülést tud nyújtani az izzadt futó számára :D
Cicamosdás és új szerkó átvétele után,  elindultunk étkezni, mert már a reggeli régen volt.
Megálltunk Akalin egy jó kis halászlére és pihentünk a strandon egy kicsit.

Csongorunk, a mi Hős -Nősünk :D kicsit ráncba szedte a csapat idejét ..mint, ahogy a továbbiakban minden alkalommal .
Katánk a HősNőnk.... mit neki hegymenet ?
Szókimondóan és csodás idővel érkezett a hegy tetejére :D

Nikánk a hosszútávok szerelmese :P  Nem aprózza el , azt mondta nem szereti a rövid etapokat. így rögtön egy 20-s sal kezdett...
Neki is kijutott a melegből , de már estébe hajlott mire befutott a váltópontjára. Útközben elromlott a fülhallgatója... megkerestük... újat kapott, hogy ne csüggedjen ;)
Új emelkedőt Kata kapta , aki már alig tudta a lovait kordában tartani és az este 9 óra sem vette kedvét - vágtázott keményen a korom sötét felé...
Ezen a váltóponton  Nika kapott egy kis kényeztetést, hogy bírja a következő hosszúját az éjszaka . Péterem ..a csapat masszőrre gyúrta a vak sötétben

Kinga váltotta Katánkat, aki ismét megmutatta milyen fegyelmezetten képes futni szélviharban , dombnak felfelé a Varga pincészethez .
A Vargapincében már ismét én futottam ... Nagy élmény volt keresztül vágtatni a pincén . Miért is ? Nem is tudnám megmondani, de fura érzés fogott el, hogy ott az ódon és vadonatúj hordók között trappolhatok .

Majd a zenével voltam elfoglalva , amit nem tudtam az istenért sem kicsikarni a telefonomból. Így csak fel-fel pillantottam, hogy kövessem a többieket. Egyszer csak eltűnt a lábam alól a beton . Mondom magamban , az jó, hogy én terephez vagyok szokva, de nem hinném , hogy az UB- útvonala a vasúti töltésen vezetne. Előttem futottak, bringáztak a többiek .. hát mondom baj nem lehet, hiszen nem egyedül vagyok. Majd pár  méter után már biztos voltam, hogy eltévedtünk a vak sötétben . Hangos felkiáltással adtam tudtára a többieknek is, hogy biza rossz úton haladunk és próbáljunk kiverekedni a dzsindzsából. Hamar rátaláltunk a bringa útra és ott folytattuk felfelé az utunkat.
A többieknek nem volt gond gyorsabbra váltaniuk, de nekem még hátra volt majd 9 km ..így nem igyekeztem sehova....
El is tűntek gyorsan a szemem elől... Futottam egymagam a bringa úton, reménykedtem benne, hogy hamarosan megpillantok előttem-mögöttem valakit, aki igazolja jó fele futok, de nem jött senki :( 
Jobbról egy kis utcából jött egy autós, aki megkérdezte, hogy UB-.s  futó vagyok e... Hát mondom , ha jól emlékszem még igen :D

Így megkaptam az útbaigazítást , hogy 2 utcával  feljebb fussak, mert ott van a kijelölt út :D
Végre megtaláltam a hadak útját,és rögtön el is kezdtem vetkőzni, mert az orkán erejű szél mellett még is vert a víz rendesen .
Jött az északi part jellegzetessége....a dombok ..mit dombok ? "hegyek " :D
Fel futottam ..majd leee...majd megint fel...majd megint leee...majd fel.-.-.majd leee..stb
Hullámvasút effektus . Gyönyörű házak, majd szőlős kertek ... valahol főznek -...grilleznek ...
rohadt éhes vagyok ....
Jönnek a futók -bringások . Mindnek van egy -egy kedves szava aki megelőz...
Majd mikor visszaelőzöm őket a következő emelkedőn hálásan tovább biztatom őket.
Korom sötét van ,  ...
Hol az a rohadt váltópont ?  Fáj a hasam az izótól ...
Sűrűsödnek az autók az út mellett.... akkor már lassan elérem a chekpointot.
Keresem a saját autónkat... egyszer csak feltűnik a férjem és mosolyogva üdvözöl .
- Jó voltál szívem ...Jót futottál !!
Ki váltott ?? Már azt sem tudom !!!

De aztán rájöttem, hogy Timinknek kell a következő 10 kilivel megküzdeni
Nagyon bizakodunk, hogy menni fog neki .
Nyomás a következő pontra. Letoltam 2 kekszet, ittam egy kis kólát ..és vártunk. és vártunk.
Csongink már útra készen Iron Maiden-nek a fülében várta, hogy mehessen . Lovacskáit kordában tartotta , de Timink csak nem jött..
Ellenben a szél őrjöngve tépte rólunk a kabátot..
Vak sötétben ...mit vak sötétben ?? HÓT NEM LÁTUNK  SEMMIT sötétben futottak embereink. Körülöttünk mindenki kérdezte a fejlámpával érkezőtől kit is tisztelhetünk a személyében, mert bizony csak a mozgásáról, és a fényöltözetükről  ismerhettük fel az érkezőket .
Végre megérkezett...azaz besántikált Tímeánk is ..

Csongi  is kiengedte a lovait a karámból (hiába...Katával egy párt alkotnak )  és elvágtatott :D
Nekünk eljött az éjszakai pihenés ideje próbáltunk aludni, de hát ez nem igazán kivitelezhető ebben a forgatagban ;) Most a másik autóban ülők futnak egy ideig .
Csongit Nika váltja...aki megint hosszút futott. Kemény menet volt számára, hiszen alig pihenhetett az előző húszaska után,  aztán Kinga jött ....szegény esőben rótta a kilométereket, de ismét megállíthatatlan volt . A napfelkeltében ő gyönyörködhetett, bár csak világos lett, mert bizony a nap az csak a felhők mögött ébredezett.
Csongi ismét húzott egy nagyot az időnkön, pedig még egy szemhunyásnyit sem aludt.
Kata következett, majd Csongi ,majd Kata ... Még mindig jó formában voltak és keményen tolták a kilométereket , pihenés nélkül.
Az utolsó 21 km- már ismét a mi autónké volt.. Timink küzdött. Péterem futott vele, hogy tudja tartani a lelket benne. Én addig készültem a következő távra.
Jött az unalmas egyenes Balatonszéplak-Siófok között... rémes útviszonyokkal . Már rossz volt kerülgetni a felgyűrődésekét - lukakat. Egy kereszteződésben megint elbambultam (elaludtam ?) , de már nem mentem vissza, vártam, hogy a többiek kanyarodnak e ,vagy jönnek egyenesen .. Hála az égnek nem tévedtem el ismét :P
Timi már lógó nyelvvel , lábát húzva vágott neki az utolsó etapnak, Péterem társaságában .
Péteremmel, aki már szintén a 28. óra ébrenlét , vezetés, támogatás után volt, teljesen felkészületlenül állt oda futni egy sérült társunk mellé.. Tavaly szeptemberben futott utoljára , térdfájdalmai parkoló pályára állították...
És mentek ..és megcsinálták..!!!!!

Elérkezett az utolsó váltópont ...
Már csak 3,2 km van hátra..
Számoltuk az időt...
--------talán meg tudjuk csinálni ---------.
Talán beleférünk a 24 órába.
Megkaptam az órát és FUTÁS...
Nyomtam ami a csövön kifért, már szúrt az oldalam, már hányingerem volt...
Már nem tudtam válaszolni a hajrázásra, már csak V -betűt tudtam formázni ...és már csak azt vártam, hogy feltűnjön a chekpoint.
ÉÉÉSSS megláttam a férjem ....elöntött a forróság.... Ott lesz a vége !!!
És akkor elindult futva az én emberem ....ment előre ...futott... Azt hittem ott megállok, hogy nem megy tovább.... Már csak azt hajtogattam magamban ...hol az a rohadt chekpoint ???
Oldalról hatalmas ováció fogadott ... Pont úgy mint a fociban a "B" közép
- BEFUTÓ JÖN ! TOLD NEKI! HAJRÁÁÁÁÁÁ-
 Sosem tudtam sírni befutás után , Most könnybe lábadt a szemem és a lábaim vittek ... a testem meg repült utána , a lelkem ujjongott , de a bensőm ép haldoklott , levegő után kiabált és egy kis vízért ...
És megláttam a CSAPATOMAT ... a MiCSodaNős és MiCsodaNők csapatát.
Ott álltak és vártak.
Rám..
Arra, hogy beteljesítsem az álmunkat.
A közös álmunkat.
Arra, hogy együtt futhassunk be !!!

Hátizsákkal kezükben rohantak velem ...majd mindenki eldobta  ( és a férjem összeszedte ;) )
és csak rohantunk ..összevissza.... mert tudtuk, hogy már megcsináltuk

6 ember... akik így- csak egyszer találkoznak egy évben .. MEGCSINÁLTUK ...
220,9km 24:06'
Büszke vagyok a csapatomra !! Jó kis buli volt !

Jövőre is jövünk ...de már férjem is a csapatunk tagja lesz ... Mert Ő is megérdemli , hogy a 10. UB érem a nyakában lógjon, hiszen Ő is a csapatunk oszlopos  tagja már 2 éve...
Imádom és ezerszeres hálával tartozom neki, hogy ismét örök élményt élhettünk át ketten együtt.
Köszönöm a bizalmát, azt, hogy a kishitűségem ellenére Ő hitt bennem és tudta, hogy képes vagyok megcsinálni amit idén elterveztem !
<3

Minden elismerésem az egyedül indulóké . ŐK IGAZI HŐSÖK!
Minden indulónak külön gratulációm és ezer hála és köszönet a SEGÍTŐKNEK !
Nélkülük ez a verseny nem jöhetett volna létre !  <3

Az idei Spar maraton-maratonnyi élmény nekem

Jaj, de vártam ezt a napot....

No nem azért mert én futottam, hanem mert kedvenc barátnőm Timi , aki HŐSként futott velem a Wizz Air-on ép első maratoni távját teljesítette sokadmagával.
Több futóismerősöm is ezen a versenyen lett első maratonista ,  vagy ép váltóban teljesítették ezt a távot. Értük is izgultam nagyon.
Az önkormányzati választások miatt megkavart és elnapolt  verseny miatt volt egy kis fennakadás, mert ezen a napon számunkra még egy esküvő is fel volt véve a listára.
Nehezen , de odaértünk az esküvőre, ami a belvárosban volt. Persze lezárva minden ,és a menekülő útvonalakon  hihetetlen forgalom volt.
Ugyanez visszafele a ligethez vezető út , majdnem tripla annyi ideig tartott.....na, de végül csak odaértünk időben :D
Ha már a rajtnál nem tudtunk ott lenni, akkor a befutónál már csak tiszteletünket tesszük !!!

Sajnos lemaradtam Kata és Csongor Ub.-s ismerőseinkről. Ők már óriásit futottak és útban voltak hazafelé--hiszen Magyar-Román meccs lesz az este ---ÉÉÉS , azt látni kell :D

Sikerült a tömegen átverekedni magunkat. Látva a sok boldog arcot, akik a földön feküdtek éremmel a nyakukban , fáradtan ,de büszkén-- felemelő érzés volt. Olyan büszke voltam rájuk !!!
Találtunk némi helyet a befutónál a sok szurkoló között és csak vártunk és vártunk. És annyi, de annyi befutó arcán láthattam a mérhetetlen kínt, fájdalmat, de óriási büszkeséget , hogy elfacsarodott a szívem.
Iszonyatosan izgultam minden ismerősért, Főleg Timimért.
Meleg volt....
Őrült meleg....
És tudtam, hogy a futó ellensége az bizony a tűző nap.
Nagyon lassan teltek a percek ... a futók csak jöttek és jöttek .
Ismerős arcok, ismerős nevek ....
42 éves 42 km -e befutók
 Követtem őket a facebookon  és értük is drukkoltam .
Aztán már csak azt vettem észre, hogy a gyomoridegem felkúszik a torkomba és a szememből folyik a könny....
Sírtam ....
Kérdeztem is a páromat, hogy Ő is ennyire szokott értem izgulni amikor futok ?
Erre az volt a válasza : Jobban ;)
Most értettem meg milyen a másik oldalon állni . Milyen átélni innen a kordon másik oldaláról azt az élményt , amit ha futok sosem érzek. Sosem látom a futó társaim arcát olyannak akkor , mint most innen kívülről.
Sosem érzem azt a feszültséget, amit most éreztem szurkolóként.
Majd azt éreztem , hogy én is szeretnék befutni ...én is szeretném ezt újból és újból átélni. Én is szeretnék 42 évesen első maratonista lenni ...
Persze tudom, hogy vannak korlátaim dögivel, de igyekszem ezeket a korlátokat megoldani, átugrani ...
Észrevettem Végh Andi barátnőmet, hogy egy futótársukat karolják fel, akinek sikerült teljesíteni a távot., de láttam, szegény nagyon oda van . Ugrottam, hogy kell e segítség, mert ha igen, akkor annak a fele sem tréfa, de hála az égnek "csak " kimerült a lányka és el sem hitte, hogy neki sikerült a Maratoni távot megfutni .
Rengetegszer fordult a mentő , és bizony nem volt alaptalan a félelmem, hiszen sokan lettek rosszul ezen a távon.

Négyszer voltam teljesen biztos , hogy Timi barátnőm érkezik. :D
Az Ultrabalatonos pólónkban futott és fehér sapkában... És bizony mind a három delikvens is kék pólóban és fehér sapiban robbant be a célba ...De hát még sem az én Timim volt az egyik sem ..
Viszont a negyedikként megérkezett ... Olyan messziről észrevettem, hogy még csak a sziluettjét láthattam, de tudtam, hogy Ő az ...
Akkora kő gördült le a szívemről, hogy szerintem a körülöttem lévők is látták-hallották :D

Láttam beérni Timi barátnőmet, aki az érem osztás után a korlátnak dőlt.. Mennem kellett....Oda hozzá, hogy tudjam minden rendben van e vele..
Rohantam be ..a szervező srácoknak odakiabáltam, hogy ott a barátnőm, muszáj menjek ... Csak legyintettek :D
Odafutottam hozzá , de akkor láttam már, hogy nincs nagy baj ... csak piheg...
Bár kicsit eltört a mécses nála, de gyorsan összekapta magát ....hiszen a haja nem kuszálódhatott össze :D

Hihetetlen élmény volt  más örömének , sikerének örülni és átélni velük együtt a befutás örömét.
Jó volt találkozni a többiekkel , akik hősiesen teljesítették a maratoni távot.
Orsival -aki Angliából utazott haza az első maratonjára...
Ginával-aki szintén MCSN csapatunkban futott az UB.-n
Andiékkal és a sok -sok ismerős arccal , akinek sokszor a neve sem jut rögtön az eszembe ( sajna )

Alig várom, hogy újból futhassak , bár az elmúlt 1 hónapban a fájdalom vissza -vissza tér , és bizony már kevés az az infó , hogy a gyógytorna majd segít ...
Azért bizakodom, hogy megoldódik ez a kérdés , mert a jövőt illetően ÓRIÁSI terveim vannak
:D

Őszi szösszenet

Jó régen írtunk már a blogunkba. Folyamatosan történnek az események- nem unatkozunk ám ;)

Ugyan ez a blog a 2014-es Ultrabalatoni felkészülésünket hívatott dokumentálni . Azt az utat, amit addig bejártunk ,de ha már egyszer elkezdtük, írjuk tovább, hiszen jövőre is lesz Ultrabalaton :D

A nyár az én részemről elég hektikusra sikeredett edzés terén. Az idei nyarunk meleg, párás--sőt mondhatni esőerdei klíma érvényesült a meleg hónapokban. Kevés futás volt benne, de az legalább lelkes  volt . Sikerült egy 18 km-.es edzést is összehozni, ami megerősített abban, hogy nekem ott a helyem a Wizz Air  félmaratonján.

Az augusztus ismét hozta a formáját , parlagfű allergiám az egekben . Hiába van a rengeteg tiltás, küzdelem ,az a fránya pollentartalom valahogy nem tud csökkenni a levegőben ebben a kritikus időszakban .
Nem is igen volt jó futásom kint a szabadban . Maradt a futópad . És az esős idő után való terepfutás.

Eljött a szeptember . Már a csípőm és a térdem  jelezte, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet ismételten . Bizony a testem és a lelkem nem volt összhangban ..

Szeptember 14. Wizz Air félmaraton 
Nagyon sok támogatást kaptam . Sokan ajánlották fel a segítségüket, hogy nem hagynak magamra ezen a hosszú úton. .
 Végh Andi barátnőm rengeteget segített lelkiekben felkészülni. Biztatott , támogatott.

A nagy kavalkádban egy -egyetlen  egy legény--ööö leány maradt mellettem . Tímea  barátnőm , aki a társam volt az UB-n is.
Hihetetlen csajszi. Feláldozta értem a versenyét. Jött velem végig .

Az elején nevetgélve, beszélgetve futottunk . Akkor nem vágytam másra, csak teljesíteni szint időn belül, és nem kihullani ,és nem buszra kényszerülni.

A rakparton instrukcióként megkaptam, hogy tessék nyomni a szőlőcukrot, ha már más csodaszert nem használtam eddig.
Frissítettem is becsületesen minden ponton , volt ahol még a fejemre is jutott a vízből ;)
Jelezte a térdem , majd lassan a csípőm is, hogy nekik ma nem igazán öröm az a futás, amit a lelkem úgy élt meg.
16 km-nél azt mondta a csípőm, neki mára elég volt és köszöni szépen ,de bizony ő nem hajlandó a lábamat rendesen terelgetni ... fogta magát és beállt...
Nem bírtam rálépni a lábamra.
Már addig is néha -néha bele kellett sétálnom , mert nem nagyon ment a futás,de most aztán végkép feladni látszott a futam .
Kicsit tekergettem , kicsit csavargattam a lábamat, közben meg összeszorított foggal szidtam magamat, hogy mi a francot keresek én itt ? Kellett ez nekem ? Tuti nem vagyok normális !
Timi pedig csak beszélt hozzám. Pont úgy , mint a szülőszobán a férj , aki biztatja a felségét , hogy már nincs sok hátra ,és bírja ki azt a fájdalmat a közös gyermekükért, akit nagyon nagy szeretetben várnak .
Valahogy elindultam , sántikálva, sziszegve ..

Közben pedig szebbnél szebb gondolatsorokat osztott meg velem kedvenc barátnőm...
A legszebb , amit sosem fogok elfelejteni :
- Szültél két gyereket ! Fájt  b*meg ? Akkor is meg kellett szülni. Akkor most is meg tudod csinálni -

Persze kicsit vulgáris, de néha már az ember csak ebből ért .

Mentünk, haladtunk. Nekem már csak az járt a fejemben, hogy jó lenne, ha valakinél lenne egy kis fájdalomcsillapító, hogy ne minden egyes lépést késszúrásként érezzek.
Jött a Nyugati felüljáró , ahova felfutottunk , mert természetesen az ember nem gyalogolhat fel :D
Ott pacsiztam Monspart Saroltával...Az dobott a lelkemen.

Nagyon lassúnak tűnt a további pár km-er. Hallottam valahol messziről Timi hangját. Folyamatosan kántálta, hogy mennyire büszke rám, hogy milyen szuper dolog lesz , ha ezt megcsinálom, mekkora teljesítmény ez tőlem rokkantként ( köszi ;) ) ....
Persze én már csak a végét szerettem volna.
A Hősök terénél , már valahogy azt éreztem -meg lesz ez tényleg !!

Jött a liget, jöttek a zászlók, futottak körülöttem az emberek. Talán még gyorsítani is tudtam ...
Aztán egyszer csak vége lett... 2h:31p

Vártam valami euforikus élményre , egy könnycseppre, egy megkönnyebbülésre ...bármire..
De nem volt semmi.
Csak beértem ...
Vége..
Nincs tovább...
Megkaptuk az érmet..
Pár méterrel arrébb vadul mosolygott Péterem , kezében a cuccainkkal .És mérhetetlen büszkeséggel fotózgatott bennünket.

Timi barátnőm ép a szokásos -Jól áll a hajam ? - szövegével nevettetett meg minket ...
Lenyújtottunk, persze csak módjával ( újabb hibapont) majd irány haza.
Hazafelé rosszul lettem a kocsiban . Elkapott a hányinger. Rengeteg izot és szőlőcukrot ettem, amit ugye máskor nem igen szoktam. Legalábbis ilyen mennyiségben nem alkalmaztam még soha..
Hazaérve forró fürdőre vágytam.
Felmértem a sérüléseimet, nyalogattam a sebeimet. Pár körmöm ismét odalett, de ez már megszokott a betonos futásaimkor.
Próbáltam végig gondolni a félmaratoni teljesítményemet, de még mindig hihetetlennek éreztem az egészet. Aztán egyszer csak eltört a mécses...kicsit pityeregtem a kádban,és csak a HÁLA lebegett a szemem előtt. Hála Timinek, hogy végig csinálta velem, hála az égieknek, hogy engedték ,hogy véghezvigyem .
Majd szundikáltam egy keveset .....

És ment minden tovább a megszokott módon.

Másnap ugyanúgy felkelt a nap , ugyanúgy történt minden ... az izomlázat leszámítva ;)

A gyógymasszőr és csontkovács Böbém átgyúrta a testem , megtekergetett és új formába rántott...
Igaz a vádlim iszonyatosan fájt és a lépcsőjárás sem okozott eget verő örömöt, de hát még is csak 21.5 km-et futottam (annyit mért az órám )
Nem fájt semmim , teljesen elmúlt minden fájdalmam.

Felfogni még mindig nem tudtam, hogy félmaratonista lettem ...talán majd idővel ez is megérkezik .

Két nap pihenő után már alig vártam, hogy cipőt húzhassak.
Olyan erőt éreztem magamban , hogy a világot is meg tudtam volna váltani .
Egy gyors 4,5 km volt .. Majd még letekertem 20 km bringán is...
Aztán egy reggel nyusziitatás közben belenyilallt a derekamba a fájdalom . Alig bírtam felállni.
Üdv becsípődés...

Mert az égiek figyelnek ,óvnak,vigyáznak rám --és olykor kegyesek is :D--Avagy az utam Vivicittáig

Bizony -bizony..... :D

Az úgy volt, hogy valamikor februárban jött a diagnózis : 2 gerincsérv+ egy gyöki ciszta  a meglévő nyavalyák mellé ...
NEM FUTHATOK!

Ez volt az akkori halálos ítélet ... Jöttek fejben a kérdések és a válaszok. Jöttek a túlgondolások . Persze az önsajnálat is befigyelt és a félelem, de nem engedtem sokáig nálam időzni őket.


Keményen nyomtam a gyógytornát, az erősítést. Naponta 3x . Majd mellém szegődött  egy csodás ember , aki edzőmként terelgeti az utamat. Ő Végh Andrea.
Mindig nyugtat, mindig figyel, mindig van pár kedves szava és segít --lökdös előre.

Március 3 hetében elkezdtem végre kocogni . De annyira elszállt a kondim, hogy szinte szégyenkeztem magam előtt is. Kezdtem előröl. Futás-séta. Pedig előtte már nyomtam a Nordic Walkingot, hogy ne veszítsek annyit.
Ezzel is megküzdöttem ...és lassan --őrült lassan jött a fejlődés.
Könnyek közt,de MEGÉRTE :D


Persze már februárban lemondtam a Vivicitta félmaratonos versenyt ..sőt az összes számról lemondtam, hogy az UB-ra sikerüljön a felkészülés.
Április második hetében ,Andi kiengedett betonra -rövidet futni . Persze én a renitens személy: rögtön meg akartam futni az egész falukört ami 5 km betonon + 1 km terep .
Most először vehettem fel a szülinapomra kapott csodacipőmet . Szárnyaltam , élveztem minden pillanatát ...egészen 3 km -ig . Ott elkezdődött egy enyhe emelkedő és már éreztem, hogy gond lesz . Aztán 4-5 km -nél jött a NAGY HALÁL...szégyen szemre gyalogolnom kellett ..mert nem bírtam az emelkedőt.

Summa -summárum , azon a héten 4x futottam és abból kettőt betonon. Nem voltam elégedett, de legalább már kimerészkedhettem a mumus területre.

Szombaton a FB-on mindenki lázban égett már a másnapi Vivicitta miatt. Persze én is  terveztem kimentem drukkolni a lányoknak. Este 9 körül Gina barátnőm jelezte, hogy eladná a nevezését, mert torokgyulladása van . Még segítettem is neki embert találni rá ;)
Aztán mint aki jól végezte dolgát aludni tértem .

Reggel még ránézek indulás előtt a Fb-ra , kell e valakinek valami -- van e valami változás.
Látom Gina még mindig nem talált "vevőt" a 10-km-es távjára.
Akkor megdobbant a szívem .
Megnéztem a térképen az útvonalat és legyintettem --á ez nekem sok !
Közben már futócuccba öltöztem  ;)
Párom kérdezte is, hogy minek ?
Hát mondom, tudod megszokás, meg aztán a szigetre be szeretnék futni , meg sosem lehet tudni :D
Járt az agyam ,kattogtam ...
Ha odaérek a PCOS sátorhoz és meg van a nevezés , ha lesz egy lassú társam akkor INDULOK !
Nagyon izgultam ....:D Miért is ? Hogy meglegyen ? vagy ne legyen ? Magam sem tudom ...


Persze a szigetre nem tudtam kifutni , mert rengetegen voltak ,akik ugyanolyan izgatottan gyalogoltak a szigetre.
A sátornál szembesültem azzal ,hogy meg van még a nevezés.
Fél óra múlva befutott CsodaNő társunk Detti , aki lassan fut ! Meg van az emberem is !
Így nem volt mese :
Átvettem a rajtszámot és rákészültem a 10 km-es távra .
FEJBEN !


Mert, hogy fizikailag még messze álltam tőle azt tudtam .
És vittek magukkal az események .
Már nem volt megállás..... :D
Drukkoltunk a többiekért akik félmaratont futottak . Közben magamban is beszélgettem, hogy nem vagyok normális , ott fogok megdögleni az úton ...

A rajtnál megszállt a teljes lelki nyugalom . ( az esélytelenek teljes lelki nyugalma ???? )
Még a pulzusmérő órámat is elfelejtettem bekapcsolni :D
Már javában elindították a rajtot, mire megtalálta a GPS a vételt :D
Ilyen az én formám, de mikor átléptük a rajt vonalat, már minden sínen volt ...

Szépen beálltunk Dettivel a fehér lufikhoz , ami 1 órás iramfutót jelentett...
Futottuk a saját tempónkat és szépen koptunk lefele a zöld lufikig . Tudtuk, hogy azt a tempót kell tartani .
Vigyáztunk egymásra. Detti rám, hogy ne fussam el magam , én figyeltem Dettire, hogy Ő ne fusson túl a saját tempóján.

5-km ig szuper volt minden . Utána lassan megelőztük a zöld lufikat :D

Majd 7 km körül frissítettünk a rakparton és bekúszott életem első banánja.
Hát nem kellett volna.
Elkezdett szúrni a gyomrom oldalt, de én csak futottam ... volt ugyan egy 20-30 méter belegyaloglás, de aztán ment a futás tovább.
Már fordultunk vissza a Margit hídra ... és ott lett végem .
Ennyit bírtam ..8.5 km ...
Még Dettinek mondtam, csak óvatosan , ne fussa el a befutót , legyen ereje beérni .
Közben ez már magamnak szólt, mert éreztem, hogy ez nem lesz ép egyszerű menet.

A szigeten a 9-km -nél, már hányingerem volt, már fekete pöttyök ugráltak előttem .
A pulzusom 180 feletti volt és tudtam, hogy ha nem lassítok végem lesz...
Dettit elengedtem .. Elhúzott előlem kb 50-80 métert.
Hiába-nem várhatom, hogy engem pesztráljon, ha neki menne a futás.
9,5 km -nél tudtam, hogy bele kellene húzni , mert még én is beérhetek 01:10 körül
9,7-nél megráztam magam, összeszorítottam a fogam és utolértem Dettit .. együtt futottunk be , pont ugyanúgy, mint ahogy elindultunk . és a vége 01:09:39 lett ;) és természetesen a zöld lufik előtt értünk a célba ;)

MEGCSINÁLTUK !

Soha nem futottam még ilyen jó idővel 10 km-t. Nulla felkészülés, na jó --nyögvenyelős 4-5-6 km-ek azért voltak.
Nem mondom, hogy örömfutás volt az egész , de iszonyatosan sokat jelentett ez most nekem .
akkora önbizalmat , hitet adott a továbbiakhoz, hogy csuda...

Tudtam, hogy a szervezetem nem fog örülni ennek a kizsigerelésnek, de nem a derekam állt bosszút. Sajna , ha túlhajtom magamat és az immunrendszerem tiltakozik, akkor megbosszulja egy jó kis herpeszcsapattal. Most ezzel tartok kényszerpihenőt, mert ilyenkor sem a szél-sem a nap-sem a mozgás nem tesz jót.


De tudom, hogy mindenre képes vagyok --csak bátornak kell lennem ..

Köszönöm Andinak, aki segít  ! 

Köszönöm Dettinek , aki hozzásegített ehhez a 10-hez , aki végig velem volt !

Köszönöm a páromnak aki mindig mellettem van és logisztikázik, hogy mindig minden összejöjjön , már csak legyint, amikor extra dolgokkal állok elő és azon töri a fejét, hogyan oldjuk meg, hogy nekem jó legyen .  IMÁDOM érte ..<3

Köszönöm az égieknek is, hogy adtak egy esélyt ....

És mindenkinek , aki bízik bennem és támogat ...

Jövök UB :D

A nehézségek legyőzésre várnak !

Bizony ez az év nekem a nehézségek legyőzésével kezdődött ,és úgy néz ki folytatódik is.
Az álmaim megvalósítását nem adják olcsón , keményen kell megdolgoznom értük.

Folyamatos derékfájdalommal küzdöttem már október óta. Februárban végre rászántam magam egy MR vizsgálatra, ahol kiderült, hogy két gerincsérvem van az L4-L5 között és az L5 -S1 között. Ugyan csak mérsékelten nyomja a durát, de az is elég nagy fájdalmat okoz.
Az S3-5 között pedig van egy ciszta , ami nyomja az ideggyököt.

Most már legalább tudom a fájdalom okát. A futásról le kellett mondjak mindaddig, amíg nem leszek teljesen tünetmentes , és még utána is egy darabig igen komolyan kell vegyem a fokozatosságot . Csak rövid távokat futhatok, és azt is csak terepen.
Komoly gerinctornát csinálok . Járok Tb-s gyógytornára is, de az annyira komolytalan .Nagyon negatívan álltak hozzám a gyógytornászok. Közölték : -Normális ember- ilyen lelettel nem FUT.-
Teljesen lelombozódtam az első pár alkalommal. Viszont otthon kemény tornát végzek , napi 2-3 alkalommal.

Közben pedig visszatértem a Nordic Walkingoz ... Hiszen azt engedélyezték. Természetesen szigorúan csak gyaloglás van , bár néha annyira neki lódulnék a futásnak..



Már lemondtam a tavaszi versenyekre való jelentkezésemet és minden időmet és energiámat a gyógyulásnak szentelem !
Nagyon szeretnék felépülni az UB-re . Az még 81 nap ... Addig megteszek mindent , hogy tökéletesen felépüljek és ott tudjak futni.
Tudom, hogy ott betonon visz az út, de nagyon reménykedem abban, hogy nem lesz gondom .

Mert az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket....és én most keményen küzdök érte :D

Sajnos a félmaratonról le kellett mondjak, talán sikerül ősszel teljesítenem ...talán...Nagyon bízom benne!

Tudom, hogy a mozgásra szüksége van az embernek -mind lelkileg-mind testileg !
Ezért nem adom fel ! Azért sem !
Nagy lelki teher van rajtam , de tudom, hogy muszáj figyelnem a testem jelzéseire, mert még sokáig szükségem van rá. Nem tudom, hogy tényleg működik e a karma azon része, ha rossz úton haladunk, akkor megkapjuk a jelzést az élettől.
Volt már egy komoly autóbalesetem, amiből sikerült felállni , sikerült újból megtalálni a boldogságot az életben és a mozgásban . Most új jelzés következett.... és én nem értem miért akar eltántorítani az élet a mozgástól , hiszen nélküle nem kapja meg az ember azt a pluszt, amivel kisimulhatnak a lelki -testi ráncok.!

Rengeteg támogatást kapok futótársaimtól, a facebookon a kilométergyűjtő csoport és a szív bajnokai csoport tartja bennem a lelket .
No és a csodás idő is kedvemre van, mert végre mehetek a szabadba....bár nem futni...csak gyalogolni , de legalább mozoghatok !