Fannim Győztes Vasárnapja .........

........... Van egy fiatal lány--hölgy ( talán még gyerek ? ) ......... Ő Fanni ........CsodaNő !
22 éves .
Vesebeteg...
Dialízisre szorul már egy jó ideje ...
Hetente 3x 4 órát ül/ fekszik és várakozik. Közben beszélget a veséjével és biztatja, hogy működjön együtt a  testével, lelkével.


Fannit  ez év elején  ismertem meg. Azóta napi szinten beszélgetünk.
Mindenről...
Pont úgy , mint egy anya és lánya.
Igen voltak veszekedések is .. pont úgy, mint ahogy egy anya-lánya kapcsolatban is van.
Volt amikor haragudtam rá, volt amikor kételkedtem benne ...miért is ? ..
Mert Fanni pont úgy viselkedett-viselkedik , mint egy sértett kamasz -kis felnőtt...
Hiszen az emberek nem hittek neki, minden döntését megkérdőjelezték -meghazudtolták  .
Mit csinál ilyen helyzetben egy olyan ember , aki messze él a családjától, rokonaitól, barátaitól ?
Aki egyedül van a félelmeivel , a fájdalmaival, aki csak azt szeretné, ha elfogadnák az ő állapotát és nem kérdőjeleznék meg a döntéseit.
Fanni egyetemre jár, gyakornokként dolgozik, angolt tanít és SPORTOL...
Minden téren helyt áll, fejlődik, sikereket ér el. Még is küzdenie kell ,hiszen nem akarja elfogadni, hogy Ő BETEG...
Mert Ő nem betegségként tekint a veseelégtelenségére, hanem egy állapotként. Nagyon bízik abban, hogy sikerül megküzdeni ezzel az állapottal és nem adja fel a küzdelmeit.


Az év folyamán mindketten bekerültünk egy közösségbe, ahol olyan emberek alkották a csoportot ,akik  különféle betegségekkel küszködnek, de még is sportolnak. Ebben a csoportban sokáig elismerésre és támogatásra találtunk mind a ketten. Sajnos egy idő után itt is megkérdőjelezték Fanni döntéseit.
Az ember , amikor felnőttként már megállja a helyét a világban, amikor már dolgozik, eltartja magát, amikor a saját útját járja- nehezen viseli, ha még mindig igazolni kell és bizonygatnia a döntéseit.
Fanni is így járt ...ismét...
Makacs lány révén nem is kívánta  igazolni -bizonygatni folyamatosan  az életét.
Ezért kizárták a csoportból. Mondván HITELTELEN...
Próbáltam nyugtatni , támogatni és megígértem neki, hogy segítek tisztára mosni a nevét a csoport tagjai előtt...
Meg is tettük mindezt - már a kizárását követő nap ...
Sokáig nem jutott a projektünk , mert engem is töröltek a csoportból.
Meg sem hallgatva a mi nézőpontunkat, egyszerűen töröltek.
Így jártunk ketten Fannival..
Mind a ketten küzdünk valamivel, mind a ketten igyekszünk teljes életet élni a betegségünk mellett és közben sportolni ,és ezzel akár példát mutatni másoknak.
Még sem fogadott be a csoport vezetője , hiszen személyes ellentétként kezelt bennünket ,ezért önhatalmúlag távolított el a közösségéből.

Fannit ez nagyon megviselte, de élte tovább a megszokott életét. Suli, munka, dialízis, sport...otthon, család, barátok ... újból és újból.

Régóta álmodozik a félmaraton teljesítéséről. Nagyon szerette volna 21 évesen megfutni a 21 km -et.
Viszont vészesen közeledett a 22 . születésnapja . Egyre távolabbnak érezte  ennek az álomnak a megvalósulását.
Megbeszéltük, hogy együtt fogjuk lefutni az első félmaratonját. Nekem az első a wizz airen volt. Azután sajna lerobbantam . Hetekig nem tudtam futni, a testem nem bírta a terhelést.
Kényszerpihenő.
Ezért nem tudtam Fanni vágyát teljesíteni, hogy vele fussak az első félmaratonján . :(

Fanni új híreket , fájdalmakat, veszteségeket kellett, hogy átéljen . Ezek nagyon fájtak neki , nagyon szeretett volna valami sikert elérni . Tudta-tudja, hogy lassan már nem sportolhat kedve szerint , de a félmaraton teljesítése akkor is ott lebegett a szeme előtt..
Egyik nap jött, hogy megy novemberben Siófokra futni ...
Aztán pár nap után, hogy nem is Siófokon fogja teljesíteni az álmát, hanem Budapesten  , az egyetemi futáson ...a Tudás útján ...ez pont neki való verseny :D

Aggódtam érte minden nap , minden percében . Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és igyekeztem tartani benne a lelket, mert ismét mindenki ellene fordult.
Néha ellenem is harcba száll...
Néha nem látja a fától az erdőt...
Néha a tiszta szeretetet, az önzetlen támogatást is félreérti , félreismeri...
De  Ő Jó ember... Makacs .. De nagyon JÓ EMBER....

Eljött a verseny ideje ...
Volt segítője is . Egy másik angyal ...aki segített neki, aki Fanni állapotát figyelembe véve kísérte, segítette végig a 21 km-en.
Hálás is vagyok Kisgyörgy Mónikának , hogy a társa volt Fanninak ezen a versenyen.

Fanni megküzdött minden méterért. Futott magáért, az életéért , a lelkéért és a veséjéért ...
Futott a családért , az összes beteg társáért akivel hetente 3x 4 órát tölt el a dialízisen.
és futott mindazokért az emberekért , akik kételkedtek benne, akik bántották , akik sértették ...
Azért, hogy megértsék, hogy Ő nem dacból teszi mindezt, hanem azért , mert Ő TELJES ÉLETET SZERETNE ÉLNI .
Ő is pont ugyanazt szeretné mint az összes többi lány...
Szerelemet,
Családot ,
Egészséget
Boldogságot

Kedves emberek !
Ne ítélkezzetek , ne bántsatok ...hiszen nem tudjuk egymás életébe beleélni magunkat. Mindig csak a saját értékrendünk szerint ítélkezünk , döntünk . Hiszen a saját tapasztalataink visznek előre...
Nem tudhatjuk, hogy Fanni mi mindenen megy keresztül ..mit érez ..
Fogadjuk el őt ..
Szeressük ...
Támogassuk...
Mert Fanni egy HŐS ..
Egy ERŐS NŐ
Egy CsodaNŐ

Majka dala pont róla szól ...

Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!

BLR:
Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!

Felismertem már, és meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!

Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!

https://www.youtube.com/watch?v=UylZ_e2mAFk

Eufória van !

Ma sem tudom felfogni , hogy vége -..., hogy MEGCSINÁLTUK ! mind a 212 km -t

                   

                          MI CSODANŐK KÖRBEFUTOTTUK A BALATONT ! 

Hónapok óta szervezkedünk ..szám szerint 10 hónapja kemény munkát fektettünk bele, hogy kilogisztikázzuk az utat, hogy csapatot szervezzünk, hogy a félreértéseket elsimítsuk, hogy felkészülésre buzdítsuk egymást, hogy a sérüléseink gyors gyógyulásáért imádkozzunk.


Aztán eljött a nagy nap .. május 30...és tudtuk, hogy már nincs megállás ..MI CSODANŐK futni fogunk a Balaton körül . 

Három autóval terveztük az utat, Két kisbusz és egy személyautó .
3 sofőr vállalta a nonstop vezetést , a buzdítást, a futónők hisztis ,felfokozott idegállapotát elviselni ,sőt nem riadtak vissza teljesíteni minden kívánságukat a sportladyknek .
Persze, mint ahogy lenni szokott ember tervez ! 

A szervizelt , átnézett  1-es számú buszunk úgy döntött, nem hajlandó velünk megosztani ezt a bulit, és nem vesz részt velünk ezen az eseményen .
Székesfehérvár előtt megállt mint a szög...
Pánik !!
Aztán újratervezés , mint a jó GPS...
Jött a tréler, így utazott az a busz, ha akarta, ha nem ..




Még szerencse, hogy jött utánunk még egy csapatbusz, abba sikerült becuccolnunk és drága párom újra logisztikázta az egész hétvégét.
Ő este 9-re ért le a panzióba.. egy másik autóval.
Mi lányok addigra a tésztapartyn találkozhattunk a többi csapattársunkkal .
Közös sörözés, tésztavacsi , rajtzóna bejárása után , úgy döntöttünk, hogy a ch bevitel mellé még szükségünk van egy kis pótlásra .
Pót vacsit rendeztünk egy étteremben , majd hazasétáltunk a szállásunkra, ami a Balatonvilágoson volt a magas parton.
Rendkívül kedves volt a házigazdánk , aki roppant kíváncsi volt a Micsodanők csapat felállására és életére a weboldalnak.

UB. karszalagjaink ...
Én vagyok a legjobb csapattárs !

Közösen nekiütünk még az este az utolsó csapatmegbeszélésnek .
Tisztáztuk a váltópontokat , időket.
Közben megemlékeztünk elhunyt barátnőnkről, akinek nagy álma volt az UB -n való futás.
De sajna az égiek másként döntöttek.
Fájó szívvel gondoltunk rá , csendben 



Próbáltunk aludni .. kinek -kinek sikerült is .
Személy szerint már hajnalban kukorékoltam és már alig vártam, hogy induljunk a rajtzónába.
Ott felfokozott hangulat volt . Mindenki türelmetlenül várta már, hogy sorra kerüljön. Közben ismerősök találtak egymásra a nagy tömegben és sportszerű ölelkezések , lapockaveregetések , drukkolások voltak .
Csodás emlék ám még, hogy Lencsés Éva néni is odajött hozzánk és mosolyogva azt mondta : Hajrá kislányok ...szépek vagytok !
Imádni való .....<3

Rajtra kész a csapatunk :D












Szoknyás fenekek

Lubics Szilvivel közös csapatfotónk !

Végtelen kedves volt , HÁLA érte neki 






 8:50 -kor volt a rajtunk . Közösen rajtoltunk , együtt mind a tízen . Pár száz métert futhattunk együtt, majd útjára engedtük Katánkat, aki az első 10,4 km -.t vállalta. 

Mindenki útra kelt a saját járművével. Drukkoltunk az úton végig . Kihajolva az autó ablakán , biztattuk a futókat. Futásaink alkalmával a mellettünk  futókat is biztattuk, segítettük.
A váltópontoknál izgatottan vártuk a csapattársainkat és alig vártuk, hogy ránk kerüljön a sor.

Timink brutális hegyi futása utáni befutó 








  Az egész út egy igazi nagy adrenalin bomba volt. Mindenki kihozta magából a maximumot és PB.s futásokat könyvelhetünk el nappal és éjszakai túránk során.
Voltak kisebb -nagyobb összezördülések ,nézeteltérések , fáradságból adódó nyavalygások, kisebb hisztik , de egész jól kezeltük a dolgokat és még mindig beszélünk egymással ;)

Természetesen alvásra nem sok időnk jutott, mert izgatottan vártuk a következő váltásunkat és hadakoztunk az éjjel támadó nyestekkel , akik vígan kukucskáltak be a szélvédőn .
Volt erdőn -mezőn való rodeózás is, hogy időben odaérjünk egy váltópontra, mert bizony nem volt egyszerű a hegyi forgalom .

Éjszakai futásaink alkalmával rájöttünk, hogy rémesen sötét tud lenni ;) Még akkor is, ha van fejlámpa és néha egy -egy autó is világít.
Sajnos sokszor nem volt egyértelmű az útjelzés ,és bizony nagy szerencsénk van, hogy nem tévedtünk el . Néha a távok sem voltak a kiírtnak megfelelőek és nagy volt az izgalom a futónkért, akit ép váltani készültünk. Mert nem volt mindegy, hogy 7,7km  vagy ép 9.8 km -t fut az ember lánya.
Sokszor futottunk elé a társainknak és kéz a kézben robogtunk a váltópontra a dugókát előre tartva, hogy csekkoljunk és már is indulhasson a következő etapra társunk.

A legszebb emlékünk még is az marad majd, hogy Kinga társunk támaszt adott  Vincze Zsófi ultrafutónak . Futott vele, beszélgetett vele és tartotta benne a lelket egy ideig.
Nem számított a táv, az idő számára. Nem a versengés volt a célja, hanem az emberség kerekedett felül benne.
Zsófi is emlékszik rá, még ha emberfeletti teljesítménye közben -már a feledés homályába merültek a km -en lévő történetek . Zsófi beszámolója Itt olvasható



A mi kis csapatunk amatőr futónők csapata. Többen küzdünk betegségekkel, család és munka mellett edzünk, fejlődünk. Mint fizikálisan -mint mentálisan megviseli az embert az ilyen megmérettetés , de mindannyian büszkék vagyunk a saját és csapatunk teljesítményére.

Csodaszép befutónk volt 24:42:08 után ...

Köszönöm nektek lányok ezt az életre szóló élményt :
Kinga, Dóri, Kata, Timi, Gina, Detti, Kriszti, Nika ...és Áginak ,
aki sajnos nem tudott befutni velünk, de kivette a részét a távból bőven.


                            Jövőre ismét megyünk és meghódítjuk a partot ! 

Bár a bejegyzés végére hagytam , de nem utolsó sorban Óriási HÁLÁVAL tartozom Péteremnek ...aki végig velem volt és támogatott , mind a szervezés idején , mind a verseny idején . Aki biztatott és bízott bennem , aki sokszor szemet hunyt  a hisztis, nem bírom tovább korszakaimon .
És aki lehetővé tette, hogy véghez vihessem az egy éve dédelgetett álmomat.  <3




 UI : Ömlengősre sikeredett az írás ??? Menj , szervezd le , fusd végig ezt a távot és utána szívesen olvasom a TE bejegyzésed is  :D

Mert az égiek figyelnek ,óvnak,vigyáznak rám --és olykor kegyesek is :D--Avagy az utam Vivicittáig

Bizony -bizony..... :D

Az úgy volt, hogy valamikor februárban jött a diagnózis : 2 gerincsérv+ egy gyöki ciszta  a meglévő nyavalyák mellé ...
NEM FUTHATOK!

Ez volt az akkori halálos ítélet ... Jöttek fejben a kérdések és a válaszok. Jöttek a túlgondolások . Persze az önsajnálat is befigyelt és a félelem, de nem engedtem sokáig nálam időzni őket.


Keményen nyomtam a gyógytornát, az erősítést. Naponta 3x . Majd mellém szegődött  egy csodás ember , aki edzőmként terelgeti az utamat. Ő Végh Andrea.
Mindig nyugtat, mindig figyel, mindig van pár kedves szava és segít --lökdös előre.

Március 3 hetében elkezdtem végre kocogni . De annyira elszállt a kondim, hogy szinte szégyenkeztem magam előtt is. Kezdtem előröl. Futás-séta. Pedig előtte már nyomtam a Nordic Walkingot, hogy ne veszítsek annyit.
Ezzel is megküzdöttem ...és lassan --őrült lassan jött a fejlődés.
Könnyek közt,de MEGÉRTE :D


Persze már februárban lemondtam a Vivicitta félmaratonos versenyt ..sőt az összes számról lemondtam, hogy az UB-ra sikerüljön a felkészülés.
Április második hetében ,Andi kiengedett betonra -rövidet futni . Persze én a renitens személy: rögtön meg akartam futni az egész falukört ami 5 km betonon + 1 km terep .
Most először vehettem fel a szülinapomra kapott csodacipőmet . Szárnyaltam , élveztem minden pillanatát ...egészen 3 km -ig . Ott elkezdődött egy enyhe emelkedő és már éreztem, hogy gond lesz . Aztán 4-5 km -nél jött a NAGY HALÁL...szégyen szemre gyalogolnom kellett ..mert nem bírtam az emelkedőt.

Summa -summárum , azon a héten 4x futottam és abból kettőt betonon. Nem voltam elégedett, de legalább már kimerészkedhettem a mumus területre.

Szombaton a FB-on mindenki lázban égett már a másnapi Vivicitta miatt. Persze én is  terveztem kimentem drukkolni a lányoknak. Este 9 körül Gina barátnőm jelezte, hogy eladná a nevezését, mert torokgyulladása van . Még segítettem is neki embert találni rá ;)
Aztán mint aki jól végezte dolgát aludni tértem .

Reggel még ránézek indulás előtt a Fb-ra , kell e valakinek valami -- van e valami változás.
Látom Gina még mindig nem talált "vevőt" a 10-km-es távjára.
Akkor megdobbant a szívem .
Megnéztem a térképen az útvonalat és legyintettem --á ez nekem sok !
Közben már futócuccba öltöztem  ;)
Párom kérdezte is, hogy minek ?
Hát mondom, tudod megszokás, meg aztán a szigetre be szeretnék futni , meg sosem lehet tudni :D
Járt az agyam ,kattogtam ...
Ha odaérek a PCOS sátorhoz és meg van a nevezés , ha lesz egy lassú társam akkor INDULOK !
Nagyon izgultam ....:D Miért is ? Hogy meglegyen ? vagy ne legyen ? Magam sem tudom ...


Persze a szigetre nem tudtam kifutni , mert rengetegen voltak ,akik ugyanolyan izgatottan gyalogoltak a szigetre.
A sátornál szembesültem azzal ,hogy meg van még a nevezés.
Fél óra múlva befutott CsodaNő társunk Detti , aki lassan fut ! Meg van az emberem is !
Így nem volt mese :
Átvettem a rajtszámot és rákészültem a 10 km-es távra .
FEJBEN !


Mert, hogy fizikailag még messze álltam tőle azt tudtam .
És vittek magukkal az események .
Már nem volt megállás..... :D
Drukkoltunk a többiekért akik félmaratont futottak . Közben magamban is beszélgettem, hogy nem vagyok normális , ott fogok megdögleni az úton ...

A rajtnál megszállt a teljes lelki nyugalom . ( az esélytelenek teljes lelki nyugalma ???? )
Még a pulzusmérő órámat is elfelejtettem bekapcsolni :D
Már javában elindították a rajtot, mire megtalálta a GPS a vételt :D
Ilyen az én formám, de mikor átléptük a rajt vonalat, már minden sínen volt ...

Szépen beálltunk Dettivel a fehér lufikhoz , ami 1 órás iramfutót jelentett...
Futottuk a saját tempónkat és szépen koptunk lefele a zöld lufikig . Tudtuk, hogy azt a tempót kell tartani .
Vigyáztunk egymásra. Detti rám, hogy ne fussam el magam , én figyeltem Dettire, hogy Ő ne fusson túl a saját tempóján.

5-km ig szuper volt minden . Utána lassan megelőztük a zöld lufikat :D

Majd 7 km körül frissítettünk a rakparton és bekúszott életem első banánja.
Hát nem kellett volna.
Elkezdett szúrni a gyomrom oldalt, de én csak futottam ... volt ugyan egy 20-30 méter belegyaloglás, de aztán ment a futás tovább.
Már fordultunk vissza a Margit hídra ... és ott lett végem .
Ennyit bírtam ..8.5 km ...
Még Dettinek mondtam, csak óvatosan , ne fussa el a befutót , legyen ereje beérni .
Közben ez már magamnak szólt, mert éreztem, hogy ez nem lesz ép egyszerű menet.

A szigeten a 9-km -nél, már hányingerem volt, már fekete pöttyök ugráltak előttem .
A pulzusom 180 feletti volt és tudtam, hogy ha nem lassítok végem lesz...
Dettit elengedtem .. Elhúzott előlem kb 50-80 métert.
Hiába-nem várhatom, hogy engem pesztráljon, ha neki menne a futás.
9,5 km -nél tudtam, hogy bele kellene húzni , mert még én is beérhetek 01:10 körül
9,7-nél megráztam magam, összeszorítottam a fogam és utolértem Dettit .. együtt futottunk be , pont ugyanúgy, mint ahogy elindultunk . és a vége 01:09:39 lett ;) és természetesen a zöld lufik előtt értünk a célba ;)

MEGCSINÁLTUK !

Soha nem futottam még ilyen jó idővel 10 km-t. Nulla felkészülés, na jó --nyögvenyelős 4-5-6 km-ek azért voltak.
Nem mondom, hogy örömfutás volt az egész , de iszonyatosan sokat jelentett ez most nekem .
akkora önbizalmat , hitet adott a továbbiakhoz, hogy csuda...

Tudtam, hogy a szervezetem nem fog örülni ennek a kizsigerelésnek, de nem a derekam állt bosszút. Sajna , ha túlhajtom magamat és az immunrendszerem tiltakozik, akkor megbosszulja egy jó kis herpeszcsapattal. Most ezzel tartok kényszerpihenőt, mert ilyenkor sem a szél-sem a nap-sem a mozgás nem tesz jót.


De tudom, hogy mindenre képes vagyok --csak bátornak kell lennem ..

Köszönöm Andinak, aki segít  ! 

Köszönöm Dettinek , aki hozzásegített ehhez a 10-hez , aki végig velem volt !

Köszönöm a páromnak aki mindig mellettem van és logisztikázik, hogy mindig minden összejöjjön , már csak legyint, amikor extra dolgokkal állok elő és azon töri a fejét, hogyan oldjuk meg, hogy nekem jó legyen .  IMÁDOM érte ..<3

Köszönöm az égieknek is, hogy adtak egy esélyt ....

És mindenkinek , aki bízik bennem és támogat ...

Jövök UB :D

Az én 10 hónapom ...

............. tudom, hogy ez olyan semmilyen forduló , de nekem most valahogy bekattant, hogy összegzést csináljak . Majd 2 hónap múlva ismét megteszem.
Ép dögrováson vagyok ismét. A hét elején torokfájósan indult a nap , majd megkaptam az égiektől azt ,amire mindenki vágyik ... ( na, persze pont nem azt, de ez egy másik történet )
.
Kedden elmentem egy kicsit futni, hogy könnyítsek a lelkem viharain... Könnyebb lett....de megkoronáztam a nyamvadtságom. Azóta fejgörcsben telnek a napjaim, pluszban köhögök mint egy kehes ló ...

Hát akkor összegezzünk egy kicsit

Januárban kezdtem el futni ...Január 15 -én álltam fel a padra.
J: 15,5 km
F: 30 km
M: 61 km
Á: 84,5 km
M: 72,4 km 
J: 61 km
J: 65,5 km 
A: 47 km
Sz: 67 km
O: 85 km 
N: 16.5 km

Eddig összesen : 606 km 


Most november 15 van . így pont 10 hónapja futok ...Igen ...futónak nevezem magamat,még, ha ez nagyképűen is hangzik. Hiszen neki indulok minden alkalommal. Még akkor is, ha fáj ... de megyek , mert tudom, hogy a végén CSAK JÓ LEHET ! ( most is azon jár az eszem, így betegen, hogy menni kéne ,de nagyon :) )
Két versenyen is megmérettettem magamat és Magamhoz képest  nagyon jó eredményt értem el.
Nagy álmaim és vágyaim vannak a következő évre, de leginkább azt szeretném, ha én is futhatnék még nagyiként :)

Nehézségek évszaka van most....

............ szomorúan konstatáltam, hogy az idei ősz bizony nehézségeket okoz nekem is és a családomnak is.
A srácaim már nem kicsi gyerkőcök , de még is folyton beteg valamelyik. Ha nem ők, akkor mi felnőttek ....
Gondoltam hamar kiheverem ezeket a nyavalyákat, mert amíg jó idő van, addig menni kell ( kellene) futni és élvezni a lehetőségeket...

Az előző hónap tök jól alakult mindezek ellenére, most meg csak 2x voltam futni és már 12-e van.
Most is tiszta takony vagyok, fáj a torkom és a fejem is. De elmentem ma egy rövidre. 6.1 km volt terepen. Szenvedtem , mint a kutya , de legalább futottam...
A térdem nyikorog, fáj-- most már a bal térdem is érzékeny..
Mi lesz ebből ???
Most még az sem tud teljesen felvillanyozni, hogy ismét Fortuna kegyeit élvezhettem .
Nyertem egy Iron Man órát a futócipok.com-tól  egy játék keretén belül.

Csodás narancssárga... Nagyon szeretem a színét :)
Nem pulzusmérős, "csak" köröket mér, stopper idős és még mindenféle kütyüs ... 200 m-ig vízálló ..szóval egyszer búvárkodáshoz is jó lehet.
Persze sokan vannak , akik szerint -Már megint Te nyerted az órát ?  Minek az neked ? -véleményen vannak ..
Pedig én sem tettem többet érte, mint bármelyikük.
Kitöltöttem a kérdőívet, ezáltal jelentkeztem --és kész ..
Vártam a sorsolást.
És életem második nyereménye került a kezembe.
Eddig az évig még soha nem nyertem semmit.
Na jó , tombolán néha, de ott is elenyésző dolgokat.
Most idén meg ez a második sport órám :)

Játszom még cipőért is ....hónapok óta .. Még sem nyertem :P
Pedig milyen szuper volna, ha minden ilyet bevonzhatna az ember lánya :D

Na viccet félre téve ... Azt még szeretném elmondani, hogy nagyon motivál egy kedves hölgytársam kitartása. Néha kételkedem magamban . Néha azt érzem, hogy az az áprilisi 21 km túl nagy falat számomra , de minden alkalommal, amikor olvasom  B.Monikát , rá kell jöjjek, hogy bizony semmi más nem hiányzik belőlem --csak a kitartás :)

Monika a maga betegségével együtt fut..... Tudja, hogy vigyáznia kell magára, de szépen lassan halad az útján. Ezért CSODÁLOM   érte...
Nekem meg most az jutott osztályrészül, hogy minden nap fáj valami , minden nap van valami nyavalyogni valóm ...ezáltal csökken a bizodalmam is önmagamban. De talán egyszer nálam is véget ér ez a sorozat és megrázhatom magam . Na akkor már tudatosan tudok készülni a megmérettetésekre. Viszont addig sem hagyom magam ! Nem lehet....
Kicsit nyalogatom a sebeimet, legyen az testi vagy lelki --aztán már indulok is futni :)
Hiszen  már csak 152 nap van a vivicittáig

Viszlát októberi meleg ősz .......

...............csodás napjaink voltak. Imádom ezeket a szép napokat, a finom illatokat, a gyönyörű színeket.
Napról napra megmelengetik az ember szívét.
A napnak még van ereje, de már az árnyékban fázunk , ha nincs nálunk egy pulcsi...Na,de sajna októberrel ez is bevégeztetett.. November veszi kezdetét és jön az ősz szomorúbb időjárása...

Nagyon jó volt  futni ebben az  októberi időben.
Már nincs melege az embernek, bár rólam még ilyenkor is folyik a víz rendesen .
Simán lehet még capri naciban és pólóban futni , még nem kell felöltözni nagyon .
Napközben indulok neki futni, én ezeket még élvezhetem így ...ilyen szerkóban ;)

Volt ebben a hónapban minden ...gödör, lelki összeomlás, ízületi fájdalmak , teljesítmény és távcsökkenés .Kétségbeesés a köbön ...Na ,de volt saját rekord megdöntés is ...mind távban , mind össz km-ben .
Ezért a végére egész jól zártam a hónapot.  :)
Nem volt szokásom soha statisztikát készíteni, de amióta futok ez valahogy mániámmá vált :) Folyton dokumentálok és folyton összehasonlítok ..természetesen a saját teljesítményeimet.
Mert csak magamhoz tudom viszonyítani az elért eredményeimet. Ebben a szép októberben  megleptem magam a hónap elején egy új terep cipővel....Már nagy szükségem volt egy jó cipőre. Bár nem panaszkodhatom a Pegasusomra sem, de az még sem terep cipő. Sikerült bemérettetni a lábam, majd szakember segítségével kiválasztani egy számomra megfelelő szuper csukát. 

Ebben a szép októberben 13 alkalommal voltam futni  és 85.5 km raktam a cipőmbe. Statisztikailag ez a legjobb hónapom :) Bár sokat nyavalyogtam , és sok volt a kényszerpihenő is ,de valahogy a végén még is ilyen jól sikerült. Ma is szerettem volna kimenni futni, bár ma pihenő nap lenne.... de gondoltam egy nagyot , és még egy 4,5-5 km ..lenyomtam volna, hogy kerek szám legyen  a végén ,de hamar lehűlt a levegő és meggyőztem maga, hogy elég volt mára a jóga...Majd a következő hónapban megint versenghetek magammal.

Egyre nagyobb elégedettséggel szemlélem ezt a hónapot ...Bár eléggé megviselt az átállás, de amint látom még sem olyan rossz ez az ősz, mint ahogy én azt eleinte éreztem ...

Most győzködöm magam, hogy jó lesz nekem a hidegben is futni ...
Tegnap fázott a fejem .... Nagyon megizzadtam és fújt a szél. Féltem is, hogy meg fogok fázni, de hála az égnek nem így lett...
Ki kell még tapasztalnom, hogyan is kell öltözködni a hűvösebb napokban.Tavasszal amikor kimerészkedtem már terepre szépen benne jártunk a márciusban. Akkor már nem volt olyan metsző hideg.

Holnap már November ... új hónap ...új kihívás ... ( új statisztika :P )

Helyzetjelentés a gödör aljáról ...........

..............igen onnan , mert most ép ott leledzek éppen. Nem tudom, hogy melyik fázisnál tartok--ép ások -e még lefele, vagy már csak gubbasztok és gyűjtöm az erőt a kimászáshoz,de majd holnapra kiderül .......

 

Próbálok nem negatív lenni, de valami minden napra jut, ami egy kicsit taszajt rajtam , így stabil gödörlakóvá váltam az elmúlt hetekben. Talán még magamnak sem mertem bevallani.
Természetesen nem kizárólag a futásaim kudarca lökött le a mélybe. Válságként élem meg az anyai szerepemet is , hiszen nem tudok segíteni a gyerekeim problémáján.
Már túl nőttek rajtam .(mind a gyerekeim -mind a problémáik ) Persze tudom, hogy nem az én dolgom megoldani mindent, de sajna rá kellett ébredjek, hogy azon túl, hogy ez már nem az én dolgom ...sajnos már erőm és hozzáértésem sincs...
A fiam kész felnőtt , és nem igazán érdekli már ,hogy mi mit beszélünk. Csak az a baj, hogy a mai világhoz kevés az Ő gondolatmenete ..én már ennyi idősen ép őt hordtam a szívem alatt és bizony baromira önálló voltam, hiszen felelősségteljesen döntöttem az anyaság mellett ( ja... terhes lettem és kész :P --na jó , azért nem ép így volt, de ha lesarkítjuk a dolgokat, akár így is értelmezhető )
Lányom is az egyik válságból a másikba lép . Keresi az útját és közben szenved és minden lépése fájdalommal jár .( mind neki -mind nekünk ) 

Szóval kemény menet ez a leválás. Amikor kicsik voltak jöttek azzal az ismert dumával
 "Kis gyerek-kis gond, Nagy gyerek -nagy gond !"
Na akkor azt hittem, hogy csak azért mondják ezt, mert már elfelejtették, hogy milyen is volt a kicsi gyerekekkel... Ezért felnagyítják a kamaszos problémákat...
Most van itt ,a TAPASZTALÁS ideje .
Nem panaszkodhatom , mert jó fej srácaim vannak. Rendes gyerkőcök ... csak az anyjuknak nehéz elfogadni a tehetetlenséget.

Közben vannak más stresszhelyzetek is , de kinek nincs ? Munka, család ... mindig van valami , ami miatt az ember feszült ,ideges.
A futás is nyögvenyelős. Nem tudom sem a tempót , sem a távot tartani úgy, ahogy régen . Szeretnék jót futni , rákészülök testben és lélekben . Még sem megy. Jön a lábgörcs, jön a zihálás -magas pulzus, majd a térdfájdalom. Pedig ugyanaz az útvonal, ismert a terep ...
Ismét előkerültek a régi mozgásszervi bajaim . Hol a térdem, hogy a csípőm ...most ép a derekam van soron . Minden napra jut valami . Persze ez kizárja a futás lehetőségét. Közben meg sóvárgok utána, és fejben lefutom az útvonalat , számolgatom a kilométereket .
Elfáradtam a harcokban már...
Szeretnék csak úgy futni .... futni ...futni ... nem foglalkozni a pulzussal, az idővel és a távval sem .
Csak úgy a magam örömére.
Persze könnyen mondjátok ...na és mi tart vissza ???
Hát minden ... de majd ezen is túllendülök, mint minden máson ....és meg lesz az a spontán futás is ...
Csak ki kell bekkelni ...



Itt is szeretném megköszönni Györgyi mai napi blogbejegyzését . Jól jött az ázott lelkemnek...
http://futasvelem.blogspot.hu/2013/10/a-rozsaszin-kod-es-ami-mogotte-van.html

Egyszer fent -egyszer lent .....

............mert az élet ilyen . Hullámzó .
Nagyon megviselte a testemet a 32 km-s hét. Azt hittem, hogy milyen jól fogom majd bírni , hiszen , ha nem is simán ment az a 32 km...de MEG TUDTAM CSINÁLNI ! ..

Aztán jött a következő hét... nincs kihívás. Nincs lefektetett edzésterv. Csak fejben... viszont az örökké változtatom . Természetesen mindig átlépve a szépen kitervelt dolgaimat.
Mert én már csak ilyen vagyok .
Gyerekként is mindig többet akartam , mint amit lehetett.. Akkor most miért változott volna  ez meg  ? Hiszen csak idősebb lettem , de belül ugyanaz maradtam :)

Gondoltam adok magamnak egy kis pihenőt , hiszen a térdem is jelezte, hogy bizony már a járás is fájdalmas a számára, nem hogy a futás..
Ezért egészen csütörtökig pihentem
,( bár jógáztam addig, már amit a térdem engedett).
Akkor a futópadon próbáltam meg futni, mert kint nemszeretem idő volt. Lassan , de biztosan ..... és így sem volt jó ... Fájt a térdem. 
2 km-nél már sajgott rendesen , aztán még elvonszoltam magam 3 km-ig , de utána muszáj volt leállni. Mindenem fájt. Úgy mint régen . Pedig már , hogy elfelejtettem azt a fájdalmat. És mindezt a futásnak köszönhetem ( már a feledést ). Lásd ..most meg visszatért , na de MIÉRT ?
Sajnáltam magam ...és közben dühös is voltam mindenkire és mindenre . Mert mi az, hogy NEM MEGY ? ..
Pihentem, nem ??? akkor most meg MI VAN ?

Hamar odébb dobtam a hisztim  és tudatosítottam magamban , hogy nincs mese... Lassítani kell !
Persze ezt már éreztem a Nike után is. Tudtam, hogy lassítani kell a futásaimon, mert túl magas a pulzusom . Mondjuk ez is csak nézőpont kérdése. Már nem halok bele egy -egy edzésbe , de még nem tudok 160 alá menni átlagpulzusban , ha terepen futok . Padon már sikerült, de ott meg már gyaloglási sebességen futok akkor :)

Nehéz nekem ez a "téli" átállás . Érzem, hogy el vagyok macskásodva, érzem, hogy nem bírom a terhelést úgy , mint eddig.
Mondjuk ez sem igaz, hiszen kihajtottam magamból 32 km -t .
Egy szónak is száz a vége ... vasárnapig lébecolás volt. Viszont vasárnap sikerült Vácról lefutni Sződligetig.. 5.9 km ... kényelmesen , magas pulzussal :) ...de jól esett. Bokáig jártam az avarban , bicajosok kerülgettek , bogárcsapattal ütköztem folyton . Köpködnöm kellett :)
 Viszont nem fájt a térdem !!!

Tegnap pihenőnappal kezdődött a hét... Viszont Dórim benevezett minket a
2014-es Vivicitta félmaratonjára, a 198-as rajtszám az enyém :)
. Most megint teljes a láz. Van mire készülni, várni . 
Most kipróbálom magam, hogy bírom e már a felkészülés első hetét . Ha megy ...akkor duplázva csinálom a felkészülési heteket. Ha nem, hát akkor óvatosan készülgetek , de most már nincs lazsálás !! Most már meló van ezerrel ...

Hiába --egyszer fent--egyszer lent :)

Bár ez a kép még az idei 2013-as félmaraton képe...
de inspirálásnak nagyon jó :)

Mindenkinek JÓ FUTÁST és
JÓ FELKÉSZÜLÉST !

még megfőzöm az ebédet és indulok is ....

nagyon várom már ;)