Helyzetjelentés a gödör aljáról ...........

..............igen onnan , mert most ép ott leledzek éppen. Nem tudom, hogy melyik fázisnál tartok--ép ások -e még lefele, vagy már csak gubbasztok és gyűjtöm az erőt a kimászáshoz,de majd holnapra kiderül .......

 

Próbálok nem negatív lenni, de valami minden napra jut, ami egy kicsit taszajt rajtam , így stabil gödörlakóvá váltam az elmúlt hetekben. Talán még magamnak sem mertem bevallani.
Természetesen nem kizárólag a futásaim kudarca lökött le a mélybe. Válságként élem meg az anyai szerepemet is , hiszen nem tudok segíteni a gyerekeim problémáján.
Már túl nőttek rajtam .(mind a gyerekeim -mind a problémáik ) Persze tudom, hogy nem az én dolgom megoldani mindent, de sajna rá kellett ébredjek, hogy azon túl, hogy ez már nem az én dolgom ...sajnos már erőm és hozzáértésem sincs...
A fiam kész felnőtt , és nem igazán érdekli már ,hogy mi mit beszélünk. Csak az a baj, hogy a mai világhoz kevés az Ő gondolatmenete ..én már ennyi idősen ép őt hordtam a szívem alatt és bizony baromira önálló voltam, hiszen felelősségteljesen döntöttem az anyaság mellett ( ja... terhes lettem és kész :P --na jó , azért nem ép így volt, de ha lesarkítjuk a dolgokat, akár így is értelmezhető )
Lányom is az egyik válságból a másikba lép . Keresi az útját és közben szenved és minden lépése fájdalommal jár .( mind neki -mind nekünk ) 

Szóval kemény menet ez a leválás. Amikor kicsik voltak jöttek azzal az ismert dumával
 "Kis gyerek-kis gond, Nagy gyerek -nagy gond !"
Na akkor azt hittem, hogy csak azért mondják ezt, mert már elfelejtették, hogy milyen is volt a kicsi gyerekekkel... Ezért felnagyítják a kamaszos problémákat...
Most van itt ,a TAPASZTALÁS ideje .
Nem panaszkodhatom , mert jó fej srácaim vannak. Rendes gyerkőcök ... csak az anyjuknak nehéz elfogadni a tehetetlenséget.

Közben vannak más stresszhelyzetek is , de kinek nincs ? Munka, család ... mindig van valami , ami miatt az ember feszült ,ideges.
A futás is nyögvenyelős. Nem tudom sem a tempót , sem a távot tartani úgy, ahogy régen . Szeretnék jót futni , rákészülök testben és lélekben . Még sem megy. Jön a lábgörcs, jön a zihálás -magas pulzus, majd a térdfájdalom. Pedig ugyanaz az útvonal, ismert a terep ...
Ismét előkerültek a régi mozgásszervi bajaim . Hol a térdem, hogy a csípőm ...most ép a derekam van soron . Minden napra jut valami . Persze ez kizárja a futás lehetőségét. Közben meg sóvárgok utána, és fejben lefutom az útvonalat , számolgatom a kilométereket .
Elfáradtam a harcokban már...
Szeretnék csak úgy futni .... futni ...futni ... nem foglalkozni a pulzussal, az idővel és a távval sem .
Csak úgy a magam örömére.
Persze könnyen mondjátok ...na és mi tart vissza ???
Hát minden ... de majd ezen is túllendülök, mint minden máson ....és meg lesz az a spontán futás is ...
Csak ki kell bekkelni ...



Itt is szeretném megköszönni Györgyi mai napi blogbejegyzését . Jól jött az ázott lelkemnek...
http://futasvelem.blogspot.hu/2013/10/a-rozsaszin-kod-es-ami-mogotte-van.html