Két kamasz , majdnem felnőtt gyermek anyukájaként mondom ezt, akik vidéken laknak , elszigetelve a központtól. Minden nagyon messze , de azért elég közel, hogy még ne legyen a napi ingázás teher.
Persze a szülés után nekem is a család és a gyermekeim voltak az első helyen. Néha tornázgattam, de azt csak a móka kedvéért tettem. Sokat sétáltam a gyermekeimmel , de ennyi -nem voltak nagyobb kihívások az életemben . Bevallom nem is hiányzott, hiszen ott volt a háztartás és a kert is . Ez kimerítette a mozgás utáni vágyamat.
8 évvel ezelőtt volt egy csúnya autóbalesetem , amiből 2 év után tudtam lábra állni . Maradandó sérüléseim miatt korlátozott és beszűkült a mozgásom . Viszont a gyógyulási idő alatt keményen megtanultam, hogy Nincs lehetetlen ! Nagyon akarni kell mindent és akkor elérhetjük ..
1.5-2 évig Nordic Walking-tam . Nagyon szerettem, de sokszor szólt közbe a derék és csípőfájdalom . Időjárás változás alkalmával, bizony volt , hogy lábra sem tudtam állni a fájdalomtól.
Így volt ez 2013 januárjában is . Amikor ép Dóri barátnőmnek panaszkodtam, hogy nem megy a gyaloglás. Akkor ő nemes lazasággal csak annyit mondott --- HÁT AKKOR FUSS BEÁM :)--- ha nekem megy, neked is fog !
Gondoltam, ha ez ilyen jól megy, akkor a táv sem lehet akadály. De bizony az volt !!!
Ide nekem az Oroszlánt ! Rögtön km-ben gondolkoztam. Majd szépen lassan rá kellett jöjjek, hogy ez bizony nem fog menni . 3 hétig ész nélkül edzettem . Kisajtoltam magamból a lehető legtöbbet. Majd miután utána olvastam a dolgoknak és segítséget is kaptam nálam okosabb emberektől , visszavettem az elképzeléseimből és elkezdtem a kezdők edzésprogramját. Hamar sikerült a folyamatos futást elérnem .Páromtól kaptam egy pulzusmérő órát ami segített a tudatosabb felkészülésben . Márciusra már sikerült egyben 3-4 km -t lefutni futópadon . Nagyon büszke voltam a teljesítményemre.
Hosszú tél volt, így nagy sokára jutottam ki a szabadba . Mélységes csalódás volt a részemről, hogy 300 méter után fulladtam , hogy 1 lefutott terep kör után (1.6 km ) mentőért ziháltam .
Mérhetetlenül elkeseredtem, hiszen rengeteg munkát fektettem bele hónapokon keresztül. Viszont rengeteg támogatást kaptam és ezért NEM ADTAM FEL !
Újból és újból kimentem terepre futni . Mert még betonra a faluba nem merészkedtem , ezért maradt a terep.Szépen lassan sikerült "meghalás " nélkül teljesíteni az első kört, majd a másodikat-harmadikat.
Áprilisban Dórival és Lilla barátnőmmel lefutottuk a Coca-cola testébresztő futáson a 6 km -t. Életem addigi legjobbját futottam akkor . Bár verseny előtt 4 nappal beállt a derekam és deréktámasszal, fájdalomcsillapítóval és izomlazítóval futottam . DE MEGCSINÁLTAM ...és ez volt a lényeg. Az bizony hab a tortán, hogy még a teljesítményem is a legjobb volt a verseny során ...Mire képes az adrenalin :)
Németh Györgyi ( http://futasvelem.blogspot.hu/)játékot hirdetett , aminek én lettem a nyertese .Egy hiper szuper Gps Polár órát nyertem . Azóta lelkes használója vagyok ...
Nehezen barátkozom meg a kütyükkel.
Ezzel is meg kellett küzdenem, de ma már bátran kijelenthetem, hogy Jó Barátok lettünk :)
Fontos a pulzuskontrollos edzés, mert nem ész nélkül hajtja magát az ember. Persze ehhez az is kell, hogy tudatosan használjuk ki a testünk adta jelzéseket és lehetőségeket.
Folyamatosan edzek azóta is . A nyári melegben esti futások voltak. Az őszi hűvösben pedig napközben járok ki a szabadba. Szeptemberben indultunk Dórival és Timivel a Nike félmaratonon hármas váltóban . Itt is az addigi legjobbamat futottam a saját távomon (8.3 km ) de , ha jól emlékszem mindannyian a legjobbat futottuk :)
Én rajtoltam és amikor az Andrásin futhattam a tömeggel , elkapott egy szentimentális érzés . Könnybe lábadt a szemem és élveztem a nagy tömeget, hogy részese lehetek én is egy olyan eseménynek, ahol minden embernek ugyanaz a célja --teljesíteni a legjobb tudása szerint a kitűzött távot---
Élveztem a szurkoló tömeget, láttam a mosolyt és az elismerést az arcukon . Pedig még alig 2 km-nél jártunk.
A rakpart kicsit megviselt, mert ott tűzött a nap . Láttam, hogy más is szenved, de egy egy mosoly mindenkitől jutott a másiknak és ez bizony nagy erőt adott a továbbiakhoz.
A befutó után pedig euforikus hangulatban voltam . Napokig tartott ez a lelki feltöltődés.
Sajnos utána elkapott egy megfázásos nyavalya, amiből nehezen tudtam kilábalni. Utána nagyon rossz eredménnyel és pulzussal jártak az edzéseim . Nagyon szerettem volna kimenni a Spar maratonra váltóban futni, de az eredményeimet látva rá kellett jöjjek, hogy most itt az ideje a lassításnak .
Bár az elmúlt hetem nem ép a lassításról szólt, mert ismét játékot hirdetett Györgyi, ahol nagyot vállaltam ..De ezt is megcsináltam !
Már átléptem az 500 lefutott km-t és megvettem az első terep cipőmet is, hiszen a terepen érnek meglepetések :)
Rengeteg új embert ismerhettem meg idén , rájöttem, hogy majd 40 évesen is lehet újat kihozni magunkból és nem szabad beletörődnünk abba, hogy valami akadályozza az életünket. Mert , ha én beletörődök abba, hogy az egyszerű gyaloglás nem megy a fájdalom miatt...akkor sosem jövök rá, hogy micsoda élmények érhetnek FUTÁS közben . Sosem ismerek meg számtalan CsodaNőt !
Hálás vagyok az életemért , hálás vagyok a Futásért !
Nagy terveim vannak 2014-re. Szeretnék félmaratont futni tavasszal és ősszel ,Ultrabalatonon részt venni a MiCsodaFutóNők csapatával. Addig pedig tudatosan készülök és nem engedem meg magamnak, hogy újra lenyomjon a fájdalom ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése