Eufória van !

Ma sem tudom felfogni , hogy vége -..., hogy MEGCSINÁLTUK ! mind a 212 km -t

                   

                          MI CSODANŐK KÖRBEFUTOTTUK A BALATONT ! 

Hónapok óta szervezkedünk ..szám szerint 10 hónapja kemény munkát fektettünk bele, hogy kilogisztikázzuk az utat, hogy csapatot szervezzünk, hogy a félreértéseket elsimítsuk, hogy felkészülésre buzdítsuk egymást, hogy a sérüléseink gyors gyógyulásáért imádkozzunk.


Aztán eljött a nagy nap .. május 30...és tudtuk, hogy már nincs megállás ..MI CSODANŐK futni fogunk a Balaton körül . 

Három autóval terveztük az utat, Két kisbusz és egy személyautó .
3 sofőr vállalta a nonstop vezetést , a buzdítást, a futónők hisztis ,felfokozott idegállapotát elviselni ,sőt nem riadtak vissza teljesíteni minden kívánságukat a sportladyknek .
Persze, mint ahogy lenni szokott ember tervez ! 

A szervizelt , átnézett  1-es számú buszunk úgy döntött, nem hajlandó velünk megosztani ezt a bulit, és nem vesz részt velünk ezen az eseményen .
Székesfehérvár előtt megállt mint a szög...
Pánik !!
Aztán újratervezés , mint a jó GPS...
Jött a tréler, így utazott az a busz, ha akarta, ha nem ..




Még szerencse, hogy jött utánunk még egy csapatbusz, abba sikerült becuccolnunk és drága párom újra logisztikázta az egész hétvégét.
Ő este 9-re ért le a panzióba.. egy másik autóval.
Mi lányok addigra a tésztapartyn találkozhattunk a többi csapattársunkkal .
Közös sörözés, tésztavacsi , rajtzóna bejárása után , úgy döntöttünk, hogy a ch bevitel mellé még szükségünk van egy kis pótlásra .
Pót vacsit rendeztünk egy étteremben , majd hazasétáltunk a szállásunkra, ami a Balatonvilágoson volt a magas parton.
Rendkívül kedves volt a házigazdánk , aki roppant kíváncsi volt a Micsodanők csapat felállására és életére a weboldalnak.

UB. karszalagjaink ...
Én vagyok a legjobb csapattárs !

Közösen nekiütünk még az este az utolsó csapatmegbeszélésnek .
Tisztáztuk a váltópontokat , időket.
Közben megemlékeztünk elhunyt barátnőnkről, akinek nagy álma volt az UB -n való futás.
De sajna az égiek másként döntöttek.
Fájó szívvel gondoltunk rá , csendben 



Próbáltunk aludni .. kinek -kinek sikerült is .
Személy szerint már hajnalban kukorékoltam és már alig vártam, hogy induljunk a rajtzónába.
Ott felfokozott hangulat volt . Mindenki türelmetlenül várta már, hogy sorra kerüljön. Közben ismerősök találtak egymásra a nagy tömegben és sportszerű ölelkezések , lapockaveregetések , drukkolások voltak .
Csodás emlék ám még, hogy Lencsés Éva néni is odajött hozzánk és mosolyogva azt mondta : Hajrá kislányok ...szépek vagytok !
Imádni való .....<3

Rajtra kész a csapatunk :D












Szoknyás fenekek

Lubics Szilvivel közös csapatfotónk !

Végtelen kedves volt , HÁLA érte neki 






 8:50 -kor volt a rajtunk . Közösen rajtoltunk , együtt mind a tízen . Pár száz métert futhattunk együtt, majd útjára engedtük Katánkat, aki az első 10,4 km -.t vállalta. 

Mindenki útra kelt a saját járművével. Drukkoltunk az úton végig . Kihajolva az autó ablakán , biztattuk a futókat. Futásaink alkalmával a mellettünk  futókat is biztattuk, segítettük.
A váltópontoknál izgatottan vártuk a csapattársainkat és alig vártuk, hogy ránk kerüljön a sor.

Timink brutális hegyi futása utáni befutó 








  Az egész út egy igazi nagy adrenalin bomba volt. Mindenki kihozta magából a maximumot és PB.s futásokat könyvelhetünk el nappal és éjszakai túránk során.
Voltak kisebb -nagyobb összezördülések ,nézeteltérések , fáradságból adódó nyavalygások, kisebb hisztik , de egész jól kezeltük a dolgokat és még mindig beszélünk egymással ;)

Természetesen alvásra nem sok időnk jutott, mert izgatottan vártuk a következő váltásunkat és hadakoztunk az éjjel támadó nyestekkel , akik vígan kukucskáltak be a szélvédőn .
Volt erdőn -mezőn való rodeózás is, hogy időben odaérjünk egy váltópontra, mert bizony nem volt egyszerű a hegyi forgalom .

Éjszakai futásaink alkalmával rájöttünk, hogy rémesen sötét tud lenni ;) Még akkor is, ha van fejlámpa és néha egy -egy autó is világít.
Sajnos sokszor nem volt egyértelmű az útjelzés ,és bizony nagy szerencsénk van, hogy nem tévedtünk el . Néha a távok sem voltak a kiírtnak megfelelőek és nagy volt az izgalom a futónkért, akit ép váltani készültünk. Mert nem volt mindegy, hogy 7,7km  vagy ép 9.8 km -t fut az ember lánya.
Sokszor futottunk elé a társainknak és kéz a kézben robogtunk a váltópontra a dugókát előre tartva, hogy csekkoljunk és már is indulhasson a következő etapra társunk.

A legszebb emlékünk még is az marad majd, hogy Kinga társunk támaszt adott  Vincze Zsófi ultrafutónak . Futott vele, beszélgetett vele és tartotta benne a lelket egy ideig.
Nem számított a táv, az idő számára. Nem a versengés volt a célja, hanem az emberség kerekedett felül benne.
Zsófi is emlékszik rá, még ha emberfeletti teljesítménye közben -már a feledés homályába merültek a km -en lévő történetek . Zsófi beszámolója Itt olvasható



A mi kis csapatunk amatőr futónők csapata. Többen küzdünk betegségekkel, család és munka mellett edzünk, fejlődünk. Mint fizikálisan -mint mentálisan megviseli az embert az ilyen megmérettetés , de mindannyian büszkék vagyunk a saját és csapatunk teljesítményére.

Csodaszép befutónk volt 24:42:08 után ...

Köszönöm nektek lányok ezt az életre szóló élményt :
Kinga, Dóri, Kata, Timi, Gina, Detti, Kriszti, Nika ...és Áginak ,
aki sajnos nem tudott befutni velünk, de kivette a részét a távból bőven.


                            Jövőre ismét megyünk és meghódítjuk a partot ! 

Bár a bejegyzés végére hagytam , de nem utolsó sorban Óriási HÁLÁVAL tartozom Péteremnek ...aki végig velem volt és támogatott , mind a szervezés idején , mind a verseny idején . Aki biztatott és bízott bennem , aki sokszor szemet hunyt  a hisztis, nem bírom tovább korszakaimon .
És aki lehetővé tette, hogy véghez vihessem az egy éve dédelgetett álmomat.  <3




 UI : Ömlengősre sikeredett az írás ??? Menj , szervezd le , fusd végig ezt a távot és utána szívesen olvasom a TE bejegyzésed is  :D

A nehézségek legyőzésre várnak !

Bizony ez az év nekem a nehézségek legyőzésével kezdődött ,és úgy néz ki folytatódik is.
Az álmaim megvalósítását nem adják olcsón , keményen kell megdolgoznom értük.

Folyamatos derékfájdalommal küzdöttem már október óta. Februárban végre rászántam magam egy MR vizsgálatra, ahol kiderült, hogy két gerincsérvem van az L4-L5 között és az L5 -S1 között. Ugyan csak mérsékelten nyomja a durát, de az is elég nagy fájdalmat okoz.
Az S3-5 között pedig van egy ciszta , ami nyomja az ideggyököt.

Most már legalább tudom a fájdalom okát. A futásról le kellett mondjak mindaddig, amíg nem leszek teljesen tünetmentes , és még utána is egy darabig igen komolyan kell vegyem a fokozatosságot . Csak rövid távokat futhatok, és azt is csak terepen.
Komoly gerinctornát csinálok . Járok Tb-s gyógytornára is, de az annyira komolytalan .Nagyon negatívan álltak hozzám a gyógytornászok. Közölték : -Normális ember- ilyen lelettel nem FUT.-
Teljesen lelombozódtam az első pár alkalommal. Viszont otthon kemény tornát végzek , napi 2-3 alkalommal.

Közben pedig visszatértem a Nordic Walkingoz ... Hiszen azt engedélyezték. Természetesen szigorúan csak gyaloglás van , bár néha annyira neki lódulnék a futásnak..



Már lemondtam a tavaszi versenyekre való jelentkezésemet és minden időmet és energiámat a gyógyulásnak szentelem !
Nagyon szeretnék felépülni az UB-re . Az még 81 nap ... Addig megteszek mindent , hogy tökéletesen felépüljek és ott tudjak futni.
Tudom, hogy ott betonon visz az út, de nagyon reménykedem abban, hogy nem lesz gondom .

Mert az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket....és én most keményen küzdök érte :D

Sajnos a félmaratonról le kellett mondjak, talán sikerül ősszel teljesítenem ...talán...Nagyon bízom benne!

Tudom, hogy a mozgásra szüksége van az embernek -mind lelkileg-mind testileg !
Ezért nem adom fel ! Azért sem !
Nagy lelki teher van rajtam , de tudom, hogy muszáj figyelnem a testem jelzéseire, mert még sokáig szükségem van rá. Nem tudom, hogy tényleg működik e a karma azon része, ha rossz úton haladunk, akkor megkapjuk a jelzést az élettől.
Volt már egy komoly autóbalesetem, amiből sikerült felállni , sikerült újból megtalálni a boldogságot az életben és a mozgásban . Most új jelzés következett.... és én nem értem miért akar eltántorítani az élet a mozgástól , hiszen nélküle nem kapja meg az ember azt a pluszt, amivel kisimulhatnak a lelki -testi ráncok.!

Rengeteg támogatást kapok futótársaimtól, a facebookon a kilométergyűjtő csoport és a szív bajnokai csoport tartja bennem a lelket .
No és a csodás idő is kedvemre van, mert végre mehetek a szabadba....bár nem futni...csak gyalogolni , de legalább mozoghatok !

Bevállalom ................van..

...................bizony az.....
Remélem nem lesz olyan kusza a bejegyzésem, mint ahogy a fejemben a gondolatok cikáznak.

Gondoltam, arra is, hogy azt a címet kéne adni, hogy a
                         HP. korszak -....remélem a menopauza még  messze van :)

Most így délutánra már megvilágosodtam, de azért lekörmölöm a mai gondolatmenetemet.

Semmi sem jó ...

Mindig , mindenben találok hibát -valami mérgelődni valót , annak ellenére, hogy megfogadtam..  

Csak a CÉL lebeg a szemeim előtt.

  Vasárnap a futópadon szenvedtem ..
-melegem volt, pedig nem is ment a fűtés.
-unalmas volt, pedig igen rövid időt töltöttem rajta.
Arra figyeltem
--fáj e valahol , valami ( FÁJT  :) )
--mennyi a pulzus...
--mennyi az idő ...
Nem pedig a futás örömére.




Ma kimerészkedtem terepre.
Kihagytam egy napot..pihentem .
Hordom a mágneses térdpántot, Bandázsban futok,
mint ahogy a nagyok szoktak ...

Kínszenvedés volt a dolog. Barátságtalan időjárás volt. Bár néha a napocska azért rám mosolygott. :)
Felöltöztem , mert nagyon,de nagyon fázós vagyok.
15 fok alatt már begubózom és hagymahéjként halmozom magamra az öltözetet :)

Ma 2.5 fokban indultam neki .
Sokat olvastam róla, hogy nem szabad túlöltözni.
Ezért volt egy dry trikó, egy vastagabb alá öltözetes pulcsi ( természetesen a megfelelő helyeken lukacsos betétekkel :P )
Plusz egy szélkabátka....
Az első km--n szétfagytam ... Annyira, de annyira fáztam, hogy azon gondolkoztam , hogy tényleg NORMÁLIS vagyok -.e ...
Muszáj e ezt nekem csinálnom ?
Tuti, hogy más emberi lény nem tesz ilyet. Mindenki csak henceg, hogy ők ilyen időben is képesek futni :D

Majd kezdtem átmelegedni ,de a pulcsi lukacsos részén fújt be a metsző hideg szél ...
 Olyan igazi jó érzésű, pengehasogató jellegű szél .
Nem vittem magammal fejpántot, így csak a fülemben lévő füldugaszos zene segített megvédeni a füllefagyásos opciótól, viszont a baseball sapi simlédere legalább felfogta a szelet, ha lefelé fordítottam a fejem ... ( apró örömök ;)

Amíg emígy agyaltam, a normalitásomat kétségbe vonva, már azt vettem észre, hogy bőszen hazafelé tartok .
Eszem ágában sem volt a surranó pályán eliszkolni. Kerestem a legrövidebb utat hazáig ....

Szépen csúfos kudarcot vallva , haza kocogtam .....

Kérdezte is drága párom... Na , mi történt, hogy ilyen gyorsan hazaértem ??? ...
Elmeséltem a kudarcomat, mire Ő támogatását adván közölte : Ugye megmondtam, hogy nem fogod bírni a hidegben való futást ...
Hiába... ISMER :)

Most itt lehet azt is mondani, hogy rosszindulatú, vagy ép ellenezné a sporttal töltött időm...de nem ez van .
Egyszerűen tudja, hogy én novembertől -márciusig, bizony a szabadban való tartózkodásomat a lehető legrövidebb időre korlátoztam már...
Néha belefér egy-egy séta. Még pár km- Nordic Walking is .. Természetesen hagymahéj szerű öltözékben :)
Na, de hogy FUTNI ???

Hazaérve, alig vártam, hogy egy jó meleg fürdőt vegyek. Ott jól kielemeztem ezt az egész szélmalomharcot.
És úgy döntöttem, hogy majd azért megpróbálom én ezt még ...hátha sikerülni fog :)

Délután böngészgettem és találtam egy érdekes cikket, ahol ép azt taglalták, hogy az embernek a sportossági önleértékelése is okozhat akár térdfájdalmat. Hiszen saját magát húzza le, hiszen saját maga kételkedik a teljesítményében. Így saját maga képes okozni testi fájdalmat pszichésen is...

Rögtön párhuzamot vontam .... hiszen sem a pihenés, sem kencék, sem gyógyszer nem segít az én fájdalmamon .
Ráadásul nem is találtak semmi szervi problémát, max a tartásbeli gondjaimra lehetne fogni a dolgot.
Na, de nyáron nem volt bajom ....:)


Tudom, hogy sok a rizsa és a nyafogás...de ezek nekem most sok-sok fejtőrést okoznak a napjaimban, miközben pedig szeretném megváltani a világot-a világomat.
Szeretnék felkészülni áprilisra, de közben meg nem érzem magam 100%-ban biztosnak...

Hiába ..az a fránya önbizalomhiány mindig learatja a nyamvadt babérjait...

És a mai motiváló , inspiráló mondat :  Mindenki annyi, amennyinek érzi magát   !

De nem felejtettem el a héten talált motiváló képet...
Csak még keveset virtualizáltam :)  

Valami elkezdődött ......:)

......................... de el ám :) !!!!!!
 November 12-én megnyitották a honlapot ismét ...feltöltöttek számunkra rengeteg fontos információt ,
DE NEM ELEGET :P

Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennünk napról napra. Szervezés, intézkedés, keresgélés , kutakodás. Információk -tapasztalatok begyűjtése...
Ami számomra teljesen érdekes, és szinte érthetetlen, hogy akárhol kopogtatok , mindenütt szűken bánnak az infókkal. Persze megértem én, hogy csínján bánnak az értékes , szinte titkosnak vélt infókkal, de nem azt kértem, hogy névvel és címmel ellátva adják a kezembe a dolgokat.
Megszervezzük mi magunknak az utat is , a szállást is és minden egyéb más dolgot, de mondjuk jól esne, ha valaki elmesélné az általuk megtapasztalt buktatókat.
Na, de innen szép NYERNI!

Mert bizony...Mi 2014. május 31-én lebonyolított versenyen nyerni fogunk ! Ha ,nem is a szó legszorosabb értelemében véve,
de leküzdjük a saját korlátainkat, és félelmeinket.
Megküzdünk az akadályokkal és bebizonyítjuk elsősorban magunknak ...másodsorban a világnak ! Hogy bizony nekünk, akiknek nehéz a mindennapokban is megküzdenünk a saját korlátainkkal , még ezt is bevállaljuk ...

Jó lesz ez --ÉRZEM !

Szépen összeállt már a csapat, lassan elérkezik a nevezési díj összeszedése is , ami így év végén nem ép könnyű és egyszerű feladat egyik családnak sem ...
A többi költségre meg gyűjtünk. Ki, hogy tudja megoldani . Perselyben ? Számlán ?   Esetleg a párnája alá dugdossa a forintokat. ??? Majd kiderül . 
Természetesen nekünk is jó volna valamiféle támogatás. Na,de ebben a nehéz időszakban igen szűk az emberek tartalékos cihája... De nem adjuk fel ...és minden segítséget elfogadunk , megköszönünk és méltón megküzdünk érte a versenyen !
                                                                                                                                                                                  

24 óra folyamatos futás nem kis megmérettetés .A tó megkerülése sem az , akár futva, akár kocogva, vagy ép gyalogolva.
Természetesen edzeni is muszáj ... Folyamatosan . Fejlődni .
.Mind időben , mind távban . Gyakorolni, esőben, szélben , hóban, sárban.Mindenre fel kell készülni .

Jó , májusban már nem kell hóvihartól tartani, de hideg, eső ,de akár kánikula is megörvendeztethet bennünket.
Na és akkor a km-ről még nem is beszéltünk.Mert bizony a ...212.km ... az nagyon hosszú táv... még, ha 10-en is futjuk le ...Itt életre szóló barátságok köttethetnek . Hiszen együtt küzdünk, együtt csináljuk végig ezt a majd 7 hónapot. Támogatjuk egymást, segítünk egymásnak a felkészülésben mind fizikálisan , mint mentálisan .
De bízunk magunkban , és tudjuk , hogy menni fog nekünk !
Együtt ... a csapattal... Mert Mi CSODANŐK ..együtt ezt is meg fogjuk tudni csinálni !
 

 

Nehézségek évszaka van most....

............ szomorúan konstatáltam, hogy az idei ősz bizony nehézségeket okoz nekem is és a családomnak is.
A srácaim már nem kicsi gyerkőcök , de még is folyton beteg valamelyik. Ha nem ők, akkor mi felnőttek ....
Gondoltam hamar kiheverem ezeket a nyavalyákat, mert amíg jó idő van, addig menni kell ( kellene) futni és élvezni a lehetőségeket...

Az előző hónap tök jól alakult mindezek ellenére, most meg csak 2x voltam futni és már 12-e van.
Most is tiszta takony vagyok, fáj a torkom és a fejem is. De elmentem ma egy rövidre. 6.1 km volt terepen. Szenvedtem , mint a kutya , de legalább futottam...
A térdem nyikorog, fáj-- most már a bal térdem is érzékeny..
Mi lesz ebből ???
Most még az sem tud teljesen felvillanyozni, hogy ismét Fortuna kegyeit élvezhettem .
Nyertem egy Iron Man órát a futócipok.com-tól  egy játék keretén belül.

Csodás narancssárga... Nagyon szeretem a színét :)
Nem pulzusmérős, "csak" köröket mér, stopper idős és még mindenféle kütyüs ... 200 m-ig vízálló ..szóval egyszer búvárkodáshoz is jó lehet.
Persze sokan vannak , akik szerint -Már megint Te nyerted az órát ?  Minek az neked ? -véleményen vannak ..
Pedig én sem tettem többet érte, mint bármelyikük.
Kitöltöttem a kérdőívet, ezáltal jelentkeztem --és kész ..
Vártam a sorsolást.
És életem második nyereménye került a kezembe.
Eddig az évig még soha nem nyertem semmit.
Na jó , tombolán néha, de ott is elenyésző dolgokat.
Most idén meg ez a második sport órám :)

Játszom még cipőért is ....hónapok óta .. Még sem nyertem :P
Pedig milyen szuper volna, ha minden ilyet bevonzhatna az ember lánya :D

Na viccet félre téve ... Azt még szeretném elmondani, hogy nagyon motivál egy kedves hölgytársam kitartása. Néha kételkedem magamban . Néha azt érzem, hogy az az áprilisi 21 km túl nagy falat számomra , de minden alkalommal, amikor olvasom  B.Monikát , rá kell jöjjek, hogy bizony semmi más nem hiányzik belőlem --csak a kitartás :)

Monika a maga betegségével együtt fut..... Tudja, hogy vigyáznia kell magára, de szépen lassan halad az útján. Ezért CSODÁLOM   érte...
Nekem meg most az jutott osztályrészül, hogy minden nap fáj valami , minden nap van valami nyavalyogni valóm ...ezáltal csökken a bizodalmam is önmagamban. De talán egyszer nálam is véget ér ez a sorozat és megrázhatom magam . Na akkor már tudatosan tudok készülni a megmérettetésekre. Viszont addig sem hagyom magam ! Nem lehet....
Kicsit nyalogatom a sebeimet, legyen az testi vagy lelki --aztán már indulok is futni :)
Hiszen  már csak 152 nap van a vivicittáig

Viszlát októberi meleg ősz .......

...............csodás napjaink voltak. Imádom ezeket a szép napokat, a finom illatokat, a gyönyörű színeket.
Napról napra megmelengetik az ember szívét.
A napnak még van ereje, de már az árnyékban fázunk , ha nincs nálunk egy pulcsi...Na,de sajna októberrel ez is bevégeztetett.. November veszi kezdetét és jön az ősz szomorúbb időjárása...

Nagyon jó volt  futni ebben az  októberi időben.
Már nincs melege az embernek, bár rólam még ilyenkor is folyik a víz rendesen .
Simán lehet még capri naciban és pólóban futni , még nem kell felöltözni nagyon .
Napközben indulok neki futni, én ezeket még élvezhetem így ...ilyen szerkóban ;)

Volt ebben a hónapban minden ...gödör, lelki összeomlás, ízületi fájdalmak , teljesítmény és távcsökkenés .Kétségbeesés a köbön ...Na ,de volt saját rekord megdöntés is ...mind távban , mind össz km-ben .
Ezért a végére egész jól zártam a hónapot.  :)
Nem volt szokásom soha statisztikát készíteni, de amióta futok ez valahogy mániámmá vált :) Folyton dokumentálok és folyton összehasonlítok ..természetesen a saját teljesítményeimet.
Mert csak magamhoz tudom viszonyítani az elért eredményeimet. Ebben a szép októberben  megleptem magam a hónap elején egy új terep cipővel....Már nagy szükségem volt egy jó cipőre. Bár nem panaszkodhatom a Pegasusomra sem, de az még sem terep cipő. Sikerült bemérettetni a lábam, majd szakember segítségével kiválasztani egy számomra megfelelő szuper csukát. 

Ebben a szép októberben 13 alkalommal voltam futni  és 85.5 km raktam a cipőmbe. Statisztikailag ez a legjobb hónapom :) Bár sokat nyavalyogtam , és sok volt a kényszerpihenő is ,de valahogy a végén még is ilyen jól sikerült. Ma is szerettem volna kimenni futni, bár ma pihenő nap lenne.... de gondoltam egy nagyot , és még egy 4,5-5 km ..lenyomtam volna, hogy kerek szám legyen  a végén ,de hamar lehűlt a levegő és meggyőztem maga, hogy elég volt mára a jóga...Majd a következő hónapban megint versenghetek magammal.

Egyre nagyobb elégedettséggel szemlélem ezt a hónapot ...Bár eléggé megviselt az átállás, de amint látom még sem olyan rossz ez az ősz, mint ahogy én azt eleinte éreztem ...

Most győzködöm magam, hogy jó lesz nekem a hidegben is futni ...
Tegnap fázott a fejem .... Nagyon megizzadtam és fújt a szél. Féltem is, hogy meg fogok fázni, de hála az égnek nem így lett...
Ki kell még tapasztalnom, hogyan is kell öltözködni a hűvösebb napokban.Tavasszal amikor kimerészkedtem már terepre szépen benne jártunk a márciusban. Akkor már nem volt olyan metsző hideg.

Holnap már November ... új hónap ...új kihívás ... ( új statisztika :P )

Szelek szárnyán

........... A múlt hét a pihenésé volt-.. Ez valahogy mostanában így megy. Egy hét hajtás, egy hét pihi..

Mivel én a fokozatosság híve vagyok , ezért csapjunk bele a lecsóba filling indult be ma. :)
A mai nap amúgy is a feszültség jegyében telik el. Ma műtik apósomat 78 évesen szívbillentyű cserével. Bár az elmúlt hetekben már megjárta a hadak útját és  pár napja  a szívklinikán csodájára jártak a medikusok ...hiszen olyan szívzöreje van -volt, hogy bizony elvileg ilyet élő ember ( mondjuk holt sem ) produkált még eddig...
Szóval a család összes tagja feszülten mászkál a házban . Próbálunk egymásra tekintettel lenni és nem szétmarni egymást.. Eddig ez egész jól sikerült.
De ez egy futó blog .---így inkább térjünk az edzésre, a többi feszültség meg majd csak alábbhagy.

Elindultam dél környékén . Gondoltam futok egy rövidet-közepeset--na jó egy hosszút !
És szorgalmasan szedtem a lábamat. Többször megfutottam a tó partján lévő utat ...

Szeretek itt futni . Jó a talaj, jó a levegő és a kilátásról ugye nem is kell szót ejteni.
Imádom a kacsákat, a nádasban neszező állatkákat. A halászni-vadászni járó macskákat.
Tavasszal óriási béka koncert van .Néha pár horgászt is találni a parton .
Ma ismét sokan köszöntek és hajráztak.
Gondolom a sokadik kör után már vakargatták a fejüket, hogy bizony nem vagyok normális, hogy ennyit futkosok :)
Kétszer meg is kellett álljak, mert kavicsot kaptam a cipőmbe , sajna nem akart arrább menni, így szúrta a lábam minden lépésnél . Ezért megállás...cipő le..kiráz , felvétel...kicsi nyújtás ..aztán indulás tovább.

Frissítésnek egy almasűrítményt és 2-3 gyümölcscukor volt. Indulás előtt egy Kalcium-magnzium-cink tablettát nyomtam be.(Futás után pedig egy adag izotóniás ital volt a jutalmam )
Mint feljebb írtam első körben rövid távra gondoltam, mondván, hogy majd holnap ismét rövid távot tudok futni. Mostanában zenével futok.
Azaz rádióval. Ép hírek következtek,
Ahol azt mondták melegfronti hatás és ingerlékenység, feszültség hat az emberekre. Legjobb oldás a SPORT...
Na akkor amúgy is extrém feszültség van bennem . Néha sírhatnék is...
Hát akkor oldjuk egy kicsit és fussunk többet.
Aztán még többet ...
És még többet....
Ez a nap 13.1 km lett... 1h 35p 09mp
Még soha nem futottam ennyit egyszerre..Pláne nem terepen . Dombnak fel, le ... Kavicsokat, gödröket kerülgetve.Ma kuka nap van . Mind a két faluban ( ahol én futok az pont az a terület, ami a két falut összeköti ) . Majd minden utcában kerülgettük egymást. Hol a kukás autó tolatott és figyelt merről jövök, hol én kerültem ki őket, ahogy a szemeteskukákat összehúzva emelgették be a kocsiba.
Amikor hazaértem pont a mi utcánkban voltak. A sofőr tisztelgett, ahogy beléptem a kapunkon :)
Gondolom ez volt az elismerés tőle, hiszen 1.5 órán keresztül végig kísérték az utamat ...
Hihetetlen élmény volt ennyit megfutni . Hiszen 10 hónapja még fogalmam sem volt, hogy én egyáltalán futni is tudok . Aztán az elmúlt hetek ízületi kínlódásai után egy ilyen távot megfutni , ez maga volt a léleksimogatás. Bár a feszültség még mindig tart , még mindig pattanásig vagyok feszülve... De közben meg ott a jóleső fáradtság és a büszkeség.... MERT ez MA JÓL SIKERÜLT!

Remélem ez már a gödör széle...és sikerül lassan kiérnem belőle. Bár még nagy út van a családunk előtt , hiszen még hátra van a hír..... a bármilyen hír....amitől félünk, rettegünk és közben bizakodunk....

Hiszen a szelek szárnyán suhan az ember az élete minden pillanatában. Hol lebeg, hol suhan, hol orkán erejű tempóban utazik .... hol szélcsendben stagnál...