Nehézségek évszaka van most....

............ szomorúan konstatáltam, hogy az idei ősz bizony nehézségeket okoz nekem is és a családomnak is.
A srácaim már nem kicsi gyerkőcök , de még is folyton beteg valamelyik. Ha nem ők, akkor mi felnőttek ....
Gondoltam hamar kiheverem ezeket a nyavalyákat, mert amíg jó idő van, addig menni kell ( kellene) futni és élvezni a lehetőségeket...

Az előző hónap tök jól alakult mindezek ellenére, most meg csak 2x voltam futni és már 12-e van.
Most is tiszta takony vagyok, fáj a torkom és a fejem is. De elmentem ma egy rövidre. 6.1 km volt terepen. Szenvedtem , mint a kutya , de legalább futottam...
A térdem nyikorog, fáj-- most már a bal térdem is érzékeny..
Mi lesz ebből ???
Most még az sem tud teljesen felvillanyozni, hogy ismét Fortuna kegyeit élvezhettem .
Nyertem egy Iron Man órát a futócipok.com-tól  egy játék keretén belül.

Csodás narancssárga... Nagyon szeretem a színét :)
Nem pulzusmérős, "csak" köröket mér, stopper idős és még mindenféle kütyüs ... 200 m-ig vízálló ..szóval egyszer búvárkodáshoz is jó lehet.
Persze sokan vannak , akik szerint -Már megint Te nyerted az órát ?  Minek az neked ? -véleményen vannak ..
Pedig én sem tettem többet érte, mint bármelyikük.
Kitöltöttem a kérdőívet, ezáltal jelentkeztem --és kész ..
Vártam a sorsolást.
És életem második nyereménye került a kezembe.
Eddig az évig még soha nem nyertem semmit.
Na jó , tombolán néha, de ott is elenyésző dolgokat.
Most idén meg ez a második sport órám :)

Játszom még cipőért is ....hónapok óta .. Még sem nyertem :P
Pedig milyen szuper volna, ha minden ilyet bevonzhatna az ember lánya :D

Na viccet félre téve ... Azt még szeretném elmondani, hogy nagyon motivál egy kedves hölgytársam kitartása. Néha kételkedem magamban . Néha azt érzem, hogy az az áprilisi 21 km túl nagy falat számomra , de minden alkalommal, amikor olvasom  B.Monikát , rá kell jöjjek, hogy bizony semmi más nem hiányzik belőlem --csak a kitartás :)

Monika a maga betegségével együtt fut..... Tudja, hogy vigyáznia kell magára, de szépen lassan halad az útján. Ezért CSODÁLOM   érte...
Nekem meg most az jutott osztályrészül, hogy minden nap fáj valami , minden nap van valami nyavalyogni valóm ...ezáltal csökken a bizodalmam is önmagamban. De talán egyszer nálam is véget ér ez a sorozat és megrázhatom magam . Na akkor már tudatosan tudok készülni a megmérettetésekre. Viszont addig sem hagyom magam ! Nem lehet....
Kicsit nyalogatom a sebeimet, legyen az testi vagy lelki --aztán már indulok is futni :)
Hiszen  már csak 152 nap van a vivicittáig

Egyszer fent -egyszer lent .....

............mert az élet ilyen . Hullámzó .
Nagyon megviselte a testemet a 32 km-s hét. Azt hittem, hogy milyen jól fogom majd bírni , hiszen , ha nem is simán ment az a 32 km...de MEG TUDTAM CSINÁLNI ! ..

Aztán jött a következő hét... nincs kihívás. Nincs lefektetett edzésterv. Csak fejben... viszont az örökké változtatom . Természetesen mindig átlépve a szépen kitervelt dolgaimat.
Mert én már csak ilyen vagyok .
Gyerekként is mindig többet akartam , mint amit lehetett.. Akkor most miért változott volna  ez meg  ? Hiszen csak idősebb lettem , de belül ugyanaz maradtam :)

Gondoltam adok magamnak egy kis pihenőt , hiszen a térdem is jelezte, hogy bizony már a járás is fájdalmas a számára, nem hogy a futás..
Ezért egészen csütörtökig pihentem
,( bár jógáztam addig, már amit a térdem engedett).
Akkor a futópadon próbáltam meg futni, mert kint nemszeretem idő volt. Lassan , de biztosan ..... és így sem volt jó ... Fájt a térdem. 
2 km-nél már sajgott rendesen , aztán még elvonszoltam magam 3 km-ig , de utána muszáj volt leállni. Mindenem fájt. Úgy mint régen . Pedig már , hogy elfelejtettem azt a fájdalmat. És mindezt a futásnak köszönhetem ( már a feledést ). Lásd ..most meg visszatért , na de MIÉRT ?
Sajnáltam magam ...és közben dühös is voltam mindenkire és mindenre . Mert mi az, hogy NEM MEGY ? ..
Pihentem, nem ??? akkor most meg MI VAN ?

Hamar odébb dobtam a hisztim  és tudatosítottam magamban , hogy nincs mese... Lassítani kell !
Persze ezt már éreztem a Nike után is. Tudtam, hogy lassítani kell a futásaimon, mert túl magas a pulzusom . Mondjuk ez is csak nézőpont kérdése. Már nem halok bele egy -egy edzésbe , de még nem tudok 160 alá menni átlagpulzusban , ha terepen futok . Padon már sikerült, de ott meg már gyaloglási sebességen futok akkor :)

Nehéz nekem ez a "téli" átállás . Érzem, hogy el vagyok macskásodva, érzem, hogy nem bírom a terhelést úgy , mint eddig.
Mondjuk ez sem igaz, hiszen kihajtottam magamból 32 km -t .
Egy szónak is száz a vége ... vasárnapig lébecolás volt. Viszont vasárnap sikerült Vácról lefutni Sződligetig.. 5.9 km ... kényelmesen , magas pulzussal :) ...de jól esett. Bokáig jártam az avarban , bicajosok kerülgettek , bogárcsapattal ütköztem folyton . Köpködnöm kellett :)
 Viszont nem fájt a térdem !!!

Tegnap pihenőnappal kezdődött a hét... Viszont Dórim benevezett minket a
2014-es Vivicitta félmaratonjára, a 198-as rajtszám az enyém :)
. Most megint teljes a láz. Van mire készülni, várni . 
Most kipróbálom magam, hogy bírom e már a felkészülés első hetét . Ha megy ...akkor duplázva csinálom a felkészülési heteket. Ha nem, hát akkor óvatosan készülgetek , de most már nincs lazsálás !! Most már meló van ezerrel ...

Hiába --egyszer fent--egyszer lent :)

Bár ez a kép még az idei 2013-as félmaraton képe...
de inspirálásnak nagyon jó :)

Mindenkinek JÓ FUTÁST és
JÓ FELKÉSZÜLÉST !

még megfőzöm az ebédet és indulok is ....

nagyon várom már ;)