........... A múlt hét a pihenésé volt-.. Ez valahogy mostanában így megy. Egy hét hajtás, egy hét pihi..
Mivel én a fokozatosság híve vagyok , ezért csapjunk bele a lecsóba filling indult be ma. :)
A mai nap amúgy is a feszültség jegyében telik el. Ma műtik apósomat 78 évesen szívbillentyű cserével. Bár az elmúlt hetekben már megjárta a hadak útját és pár napja a szívklinikán csodájára jártak a medikusok ...hiszen olyan szívzöreje van -volt, hogy bizony elvileg ilyet élő ember ( mondjuk holt sem ) produkált még eddig...
Szóval a család összes tagja feszülten mászkál a házban . Próbálunk egymásra tekintettel lenni és nem szétmarni egymást.. Eddig ez egész jól sikerült.
De ez egy futó blog .---így inkább térjünk az edzésre, a többi feszültség meg majd csak alábbhagy.
Elindultam dél környékén . Gondoltam futok egy rövidet-közepeset--na jó egy hosszút !
És szorgalmasan szedtem a lábamat. Többször megfutottam a tó partján lévő utat ...
Szeretek itt futni . Jó a talaj, jó a levegő és a kilátásról ugye nem is kell szót ejteni.
Imádom a kacsákat, a nádasban neszező állatkákat. A halászni-vadászni járó macskákat.
Tavasszal óriási béka koncert van .Néha pár horgászt is találni a parton .
Ma ismét sokan köszöntek és hajráztak.
Gondolom a sokadik kör után már vakargatták a fejüket, hogy bizony nem vagyok normális, hogy ennyit futkosok :)
Kétszer meg is kellett álljak, mert kavicsot kaptam a cipőmbe , sajna nem akart arrább menni, így szúrta a lábam minden lépésnél . Ezért megállás...cipő le..kiráz , felvétel...kicsi nyújtás ..aztán indulás tovább.
Frissítésnek egy almasűrítményt és 2-3 gyümölcscukor volt. Indulás előtt egy Kalcium-magnzium-cink tablettát nyomtam be.(Futás után pedig egy adag izotóniás ital volt a jutalmam )
Mint feljebb írtam első körben rövid távra gondoltam, mondván, hogy majd holnap ismét rövid távot tudok futni. Mostanában zenével futok.
Azaz rádióval. Ép hírek következtek,
Ahol azt mondták melegfronti hatás és ingerlékenység, feszültség hat az emberekre. Legjobb oldás a SPORT...
Na akkor amúgy is extrém feszültség van bennem . Néha sírhatnék is...
Hát akkor oldjuk egy kicsit és fussunk többet.
Aztán még többet ...
És még többet....
Ez a nap 13.1 km lett... 1h 35p 09mp
Még soha nem futottam ennyit egyszerre..Pláne nem terepen . Dombnak fel, le ... Kavicsokat, gödröket kerülgetve.Ma kuka nap van . Mind a két faluban ( ahol én futok az pont az a terület, ami a két falut összeköti ) . Majd minden utcában kerülgettük egymást. Hol a kukás autó tolatott és figyelt merről jövök, hol én kerültem ki őket, ahogy a szemeteskukákat összehúzva emelgették be a kocsiba.
Amikor hazaértem pont a mi utcánkban voltak. A sofőr tisztelgett, ahogy beléptem a kapunkon :)
Gondolom ez volt az elismerés tőle, hiszen 1.5 órán keresztül végig kísérték az utamat ...
Hihetetlen élmény volt ennyit megfutni . Hiszen 10 hónapja még fogalmam sem volt, hogy én egyáltalán futni is tudok . Aztán az elmúlt hetek ízületi kínlódásai után egy ilyen távot megfutni , ez maga volt a léleksimogatás. Bár a feszültség még mindig tart , még mindig pattanásig vagyok feszülve... De közben meg ott a jóleső fáradtság és a büszkeség.... MERT ez MA JÓL SIKERÜLT!
Remélem ez már a gödör széle...és sikerül lassan kiérnem belőle. Bár még nagy út van a családunk előtt , hiszen még hátra van a hír..... a bármilyen hír....amitől félünk, rettegünk és közben bizakodunk....
Hiszen a szelek szárnyán suhan az ember az élete minden pillanatában. Hol lebeg, hol suhan, hol orkán erejű tempóban utazik .... hol szélcsendben stagnál...
Egy Hétköznapi Nő, nem hétköznapi csodái, avagy hogyan hangoljuk össze a munkát, a családot és a futást. Ez a blog egy hétköznapi nőről szól, olyanoról, mint Te, az Édesanyád, a Feleséged, a Barátnőd. Több dologban vagyunk MiCsodaNők, de ami biztosan összeköt bennünket az a FUTÁS. A megtett kilométerek számával pedig egyenes arányban nő a barátok száma, és a boldogság.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erdő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erdő. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. október 28., hétfő
Szelek szárnyán
Címkék:
család,
elszántság,
erdő,
futás,
hajtás,
ízületi fájdalom,
lelkizés,
meghatódás,
mozgás,
őszinteség,
sírás
2013. október 22., kedd
Egyszer fent -egyszer lent .....
............mert az élet ilyen . Hullámzó .
Nagyon megviselte a testemet a 32 km-s hét. Azt hittem, hogy milyen jól fogom majd bírni , hiszen , ha nem is simán ment az a 32 km...de MEG TUDTAM CSINÁLNI ! ..
Aztán jött a következő hét... nincs kihívás. Nincs lefektetett edzésterv. Csak fejben... viszont az örökké változtatom . Természetesen mindig átlépve a szépen kitervelt dolgaimat.
Mert én már csak ilyen vagyok .
Gyerekként is mindig többet akartam , mint amit lehetett.. Akkor most miért változott volna ez meg ? Hiszen csak idősebb lettem , de belül ugyanaz maradtam :)
Gondoltam adok magamnak egy kis pihenőt , hiszen a térdem is jelezte, hogy bizony már a járás is fájdalmas a számára, nem hogy a futás..
Ezért egészen csütörtökig pihentem
,( bár jógáztam addig, már amit a térdem engedett).
Akkor a futópadon próbáltam meg futni, mert kint nemszeretem idő volt. Lassan , de biztosan ..... és így sem volt jó ... Fájt a térdem.
2 km-nél már sajgott rendesen , aztán még elvonszoltam magam 3 km-ig , de utána muszáj volt leállni. Mindenem fájt. Úgy mint régen . Pedig már , hogy elfelejtettem azt a fájdalmat. És mindezt a futásnak köszönhetem ( már a feledést ). Lásd ..most meg visszatért , na de MIÉRT ?
Sajnáltam magam ...és közben dühös is voltam mindenkire és mindenre . Mert mi az, hogy NEM MEGY ? ..
Pihentem, nem ??? akkor most meg MI VAN ?
Hamar odébb dobtam a hisztim és tudatosítottam magamban , hogy nincs mese... Lassítani kell !
Persze ezt már éreztem a Nike után is. Tudtam, hogy lassítani kell a futásaimon, mert túl magas a pulzusom . Mondjuk ez is csak nézőpont kérdése. Már nem halok bele egy -egy edzésbe , de még nem tudok 160 alá menni átlagpulzusban , ha terepen futok . Padon már sikerült, de ott meg már gyaloglási sebességen futok akkor :)
Nehéz nekem ez a "téli" átállás . Érzem, hogy el vagyok macskásodva, érzem, hogy nem bírom a terhelést úgy , mint eddig.
Mondjuk ez sem igaz, hiszen kihajtottam magamból 32 km -t .
Egy szónak is száz a vége ... vasárnapig lébecolás volt. Viszont vasárnap sikerült Vácról lefutni Sződligetig.. 5.9 km ... kényelmesen , magas pulzussal :) ...de jól esett. Bokáig jártam az avarban , bicajosok kerülgettek , bogárcsapattal ütköztem folyton . Köpködnöm kellett :)
Viszont nem fájt a térdem !!!
Tegnap pihenőnappal kezdődött a hét... Viszont Dórim benevezett minket a
2014-es Vivicitta félmaratonjára, a 198-as rajtszám az enyém :)
. Most megint teljes a láz. Van mire készülni, várni .
Most kipróbálom magam, hogy bírom e már a felkészülés első hetét . Ha megy ...akkor duplázva csinálom a felkészülési heteket. Ha nem, hát akkor óvatosan készülgetek , de most már nincs lazsálás !! Most már meló van ezerrel ...
Hiába --egyszer fent--egyszer lent :)
Bár ez a kép még az idei 2013-as félmaraton képe...
de inspirálásnak nagyon jó :)
Mindenkinek JÓ FUTÁST és
JÓ FELKÉSZÜLÉST !
még megfőzöm az ebédet és indulok is ....
nagyon várom már ;)
Nagyon megviselte a testemet a 32 km-s hét. Azt hittem, hogy milyen jól fogom majd bírni , hiszen , ha nem is simán ment az a 32 km...de MEG TUDTAM CSINÁLNI ! ..
Aztán jött a következő hét... nincs kihívás. Nincs lefektetett edzésterv. Csak fejben... viszont az örökké változtatom . Természetesen mindig átlépve a szépen kitervelt dolgaimat.
Mert én már csak ilyen vagyok .
Gyerekként is mindig többet akartam , mint amit lehetett.. Akkor most miért változott volna ez meg ? Hiszen csak idősebb lettem , de belül ugyanaz maradtam :)
Ezért egészen csütörtökig pihentem
,( bár jógáztam addig, már amit a térdem engedett).
Akkor a futópadon próbáltam meg futni, mert kint nemszeretem idő volt. Lassan , de biztosan ..... és így sem volt jó ... Fájt a térdem.
2 km-nél már sajgott rendesen , aztán még elvonszoltam magam 3 km-ig , de utána muszáj volt leállni. Mindenem fájt. Úgy mint régen . Pedig már , hogy elfelejtettem azt a fájdalmat. És mindezt a futásnak köszönhetem ( már a feledést ). Lásd ..most meg visszatért , na de MIÉRT ?
Sajnáltam magam ...és közben dühös is voltam mindenkire és mindenre . Mert mi az, hogy NEM MEGY ? ..
Pihentem, nem ??? akkor most meg MI VAN ?
Persze ezt már éreztem a Nike után is. Tudtam, hogy lassítani kell a futásaimon, mert túl magas a pulzusom . Mondjuk ez is csak nézőpont kérdése. Már nem halok bele egy -egy edzésbe , de még nem tudok 160 alá menni átlagpulzusban , ha terepen futok . Padon már sikerült, de ott meg már gyaloglási sebességen futok akkor :)
Nehéz nekem ez a "téli" átállás . Érzem, hogy el vagyok macskásodva, érzem, hogy nem bírom a terhelést úgy , mint eddig.
Mondjuk ez sem igaz, hiszen kihajtottam magamból 32 km -t .
Egy szónak is száz a vége ... vasárnapig lébecolás volt. Viszont vasárnap sikerült Vácról lefutni Sződligetig.. 5.9 km ... kényelmesen , magas pulzussal :) ...de jól esett. Bokáig jártam az avarban , bicajosok kerülgettek , bogárcsapattal ütköztem folyton . Köpködnöm kellett :)
Viszont nem fájt a térdem !!!
Tegnap pihenőnappal kezdődött a hét... Viszont Dórim benevezett minket a
2014-es Vivicitta félmaratonjára, a 198-as rajtszám az enyém :)
. Most megint teljes a láz. Van mire készülni, várni .
Most kipróbálom magam, hogy bírom e már a felkészülés első hetét . Ha megy ...akkor duplázva csinálom a felkészülési heteket. Ha nem, hát akkor óvatosan készülgetek , de most már nincs lazsálás !! Most már meló van ezerrel ...
Hiába --egyszer fent--egyszer lent :)
Bár ez a kép még az idei 2013-as félmaraton képe...
de inspirálásnak nagyon jó :)
Mindenkinek JÓ FUTÁST és
JÓ FELKÉSZÜLÉST !
még megfőzöm az ebédet és indulok is ....
nagyon várom már ;)
Címkék:
elszántság,
erdő,
fejlődés,
félmaraton,
futás,
Nike,
ősz,
pulzus,
rendszeresség,
sírás,
térd,
túlélés,
vágy
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




