Rendesen leckéztet az élet, de nem hagyom magam :D

Persze mindenki tudja, hogy idén nyáron nagyon meleg volt. Mindenki próbálta tartani az edzéstervét és készülni, fejlődni.

Egy ideig én is küzdöttem , főleg májusban , mert az Ultrabalaton verseny lebegett a szemem előtt.
Óriási élmény volt ismét, de aztán valami elmúlt.
Elfáradtam ..
Majd jött a nagy meleg, nem volt kedvem futni .
Jött az úszás , a trx, a pilates, a jóga...és IMÁDTAM ..a futásra gondolni sem mertem- akartam .
Szegény cipőim csak sírtak a sarokban .
Tudtam, hogy így nem lesz szeptemberben félamaraton .. No nem baj, majd futjuk párban ...
Augusztusban az allergiám sem kínzott annyira, így volt időm , kedvem újra futni.
Augusztus 19-én életem legjobb 10-km-ét futottam meg.
Tiszta happy volt. Végig mosolyogtam, suhantam, szárnyaltam ...Nagyon élveztem . Tudtam, hogy szeptemberben egy tökéletes váltófutásunk lehet így.

Majd megint közbe szólt a sors, az égiek , a testem ....Vigyázok rá, óvom, védem . Erősítem , karban tartom, kényeztetem, de Ő mindig okoz meglepetéseket .

Augusztus 20-án éjjel begörcsölt a bal vádlim, majd minden nappal egyre rosszabb lett a fájás.
Augusztus 23-án vasárnap délután megnézte a háziorvosom . Rögtön kórházba küldött ,trombózis gyanúval. Ott 3 órát vártunk, majd egy Uh vizsgálat után hazaküldtek, hogy nincs semmi bajom :(

Kedden ismét látott a háziorvos, aki nem hagyta annyiban a dolgot és s.o.s-ben intézett egy Uh-.t nekem. Ott kiderült, hogy nincs keringés a vádlimba. Majd másnap a vérteszt is igazolta ezt a tényt.
Rohanás a kórházba... nehogy valami gond legyen !!!
Nagy duzzogva újra csinálták bent a vizsgálatokat, és már este 6-ra a kardiológia osztályra is kerültem.
6 nap után kezdték el a heparin injekciókat, majd a vérhígító gyógyszeres kezelést .
Diagnózis : Mélyvénás trombózis

Mitől lehet ?? Nekem , aki mások szerint is egészségesen élek, sportolok , nem dohányzom .... igen ám, de fogamzásgátló tablettát viszont szedek. 1,5 hónapja váltottam másik gyógyszerre, az orvosommal jól átrágtuk a témát , aki megnyugtatott, hogy nem lesz semmi gond.

Hát még is lett...


Most 2 héttel a kórház után ismét engedélyt kaptam a mozgásra. Szépen óvatosan elkezdhetem megint felépíteni magam.
Természetesen rögtön izomvesztés volt, majd jött a plusz súly is.. és búcsút intett a kondim is :(
Állandóan éhes vagyok ( ez jó jel ? )
Már egy hete sétálgatok, spinning bringán óvatosan tekerek és a hétvégétől előkerültek a botok . Megint Nordic Walking lett a kedvenc sport :D

Bár hihetetlenül kifáraszt és egekben a pulzusom.
Mit nekem a hónapokig tartó pulzuskontrollos edzés ? Olyan, mintha soha sem mozogtam volna :(
Na, de innen szép nyerni  ....bár ezt már sokszor hangoztattam.
Máskor is fel tudtam állni és újra tudtam kezdeni. Most is megteszem .
Lassan, de biztosan fogok haladni.
Vannak célok és tervek . Nem elérhetetlen álmok, de nagyon vágyom rájuk.
Idén le kellett mondanom  már az összes versenyemet . Jövőre pedig nem nevezek előre , majd az uccsó pillanatban ;)
Bár az örök szerelem megmarad. Idén decemberben nevezzük a csapatunkat a 2016-os UB-ra ....<3
Ahová már teljesen egészségesen és totál felkészülve fogok érkezni :D

Futó szülinap

                                   Bizony-bizony .... most ünneplem a 2. futó szülinapomat :D
Január közepén kezdtem el a futópados  futást immár 2 éve. Télen , hidegben . Nem merészkedtem ki ( hiszen én akinek a hideg amúgy is az ellensége) , sosem vágytam a téli sportokra ;)
(kezdetekről  itt olvashatsz )

Azóta sok minden történt .. A 2014-es évet 700 km -futással zártam , volt 128 km gyaloglás , és 89 km bringa...
Volt két 10 km -es versenyem, majd az UB-n kb 23 km ,és ősszel sikerült kicsikarni magamból egy szenvedős Félmaratont .
Fény derült két gerincsérvre és egy gyöki cisztára. Az évem tartogatott 3 idegbecsípődést , ami legalább 4 hónapnyi kényszerpihenőre ítélt.
Na, de innen szép nyerni :D

Az idei évben lassítani szeretnék, nem készülni versenyekre . Nem hajtani . Egészséges maradni és sérülésmentesen futni.
Bár egy álmot megtartottam és ez az Ultrabalaton versenye...

6 fős csapatban teljesítjük idén  a 220 km -t ,   mi  a --MiCsodaNős és a MiCsodanők  csapata
Miért pont ez a verseny az álom ??
Ez egy leírhatatlan érzést okozó megmérettetés . Embert nem kímélő , mentálisan és fizikálisan is hatalmas megpróbáltatást igénylő futam .
Mindez idén 220 km -es Kör keretein belül.
Természetesen ez egy Ultra verseny, ahol az igazi Hősök az egyéniben -párosban indulók ...
Na,de Ők számomra az UFÓ kategóriába tartoznak és minden tiszteletem az övék .



Karácsonykor történt egy számomra megmagyarázhatatlan dolog .
A futó csoport, aminek tagja vagyok ,olyan emberségről tett tanúbizonyságot , hogy az a mai napig hihetetlen számomra.
Egy kedves ismerősömnek összedobtak egy új futócipőt és kapott pluszban egy alig használt cipőt is , sőt annyi pénzt dobtak össze pár nap alatt ezek a remek emberek , hogy még két másik társunknak is tudtunk meglepetés  Spuri ajándékutalvánnyal kedveskedni.
Önzetlenül adtak , pont úgy, ahogy önzetlenül segítenek minden társuknak , akik a csoport tagjai .
Ők a kilométergyűjtők csapata .
Büszke vagyok , hogy közéjük tartozhatok !

 Decemberben kezdtem ismét futni , kicsiket , rövideket, lassan . Majd az időjárás beszorított ismét a futópadra . Próbáltam lassan futni, alacsony pulzussal. A padon sikerült is , de terepen képtelen vagyok tartani. Futok , lassan ..emelkedőnek felfele, de a pulzusom csak vihog rajtam és vígan az egekben táncol :D
Na, de majd ezt is megoldom ...
A futás mentes napok bringázással és nyújtással telnek , no és néha pihenek is.




                                    Légy üdvözölve 2015... legyünk barátok , rendben?

Fannim Győztes Vasárnapja .........

........... Van egy fiatal lány--hölgy ( talán még gyerek ? ) ......... Ő Fanni ........CsodaNő !
22 éves .
Vesebeteg...
Dialízisre szorul már egy jó ideje ...
Hetente 3x 4 órát ül/ fekszik és várakozik. Közben beszélget a veséjével és biztatja, hogy működjön együtt a  testével, lelkével.


Fannit  ez év elején  ismertem meg. Azóta napi szinten beszélgetünk.
Mindenről...
Pont úgy , mint egy anya és lánya.
Igen voltak veszekedések is .. pont úgy, mint ahogy egy anya-lánya kapcsolatban is van.
Volt amikor haragudtam rá, volt amikor kételkedtem benne ...miért is ? ..
Mert Fanni pont úgy viselkedett-viselkedik , mint egy sértett kamasz -kis felnőtt...
Hiszen az emberek nem hittek neki, minden döntését megkérdőjelezték -meghazudtolták  .
Mit csinál ilyen helyzetben egy olyan ember , aki messze él a családjától, rokonaitól, barátaitól ?
Aki egyedül van a félelmeivel , a fájdalmaival, aki csak azt szeretné, ha elfogadnák az ő állapotát és nem kérdőjeleznék meg a döntéseit.
Fanni egyetemre jár, gyakornokként dolgozik, angolt tanít és SPORTOL...
Minden téren helyt áll, fejlődik, sikereket ér el. Még is küzdenie kell ,hiszen nem akarja elfogadni, hogy Ő BETEG...
Mert Ő nem betegségként tekint a veseelégtelenségére, hanem egy állapotként. Nagyon bízik abban, hogy sikerül megküzdeni ezzel az állapottal és nem adja fel a küzdelmeit.


Az év folyamán mindketten bekerültünk egy közösségbe, ahol olyan emberek alkották a csoportot ,akik  különféle betegségekkel küszködnek, de még is sportolnak. Ebben a csoportban sokáig elismerésre és támogatásra találtunk mind a ketten. Sajnos egy idő után itt is megkérdőjelezték Fanni döntéseit.
Az ember , amikor felnőttként már megállja a helyét a világban, amikor már dolgozik, eltartja magát, amikor a saját útját járja- nehezen viseli, ha még mindig igazolni kell és bizonygatnia a döntéseit.
Fanni is így járt ...ismét...
Makacs lány révén nem is kívánta  igazolni -bizonygatni folyamatosan  az életét.
Ezért kizárták a csoportból. Mondván HITELTELEN...
Próbáltam nyugtatni , támogatni és megígértem neki, hogy segítek tisztára mosni a nevét a csoport tagjai előtt...
Meg is tettük mindezt - már a kizárását követő nap ...
Sokáig nem jutott a projektünk , mert engem is töröltek a csoportból.
Meg sem hallgatva a mi nézőpontunkat, egyszerűen töröltek.
Így jártunk ketten Fannival..
Mind a ketten küzdünk valamivel, mind a ketten igyekszünk teljes életet élni a betegségünk mellett és közben sportolni ,és ezzel akár példát mutatni másoknak.
Még sem fogadott be a csoport vezetője , hiszen személyes ellentétként kezelt bennünket ,ezért önhatalmúlag távolított el a közösségéből.

Fannit ez nagyon megviselte, de élte tovább a megszokott életét. Suli, munka, dialízis, sport...otthon, család, barátok ... újból és újból.

Régóta álmodozik a félmaraton teljesítéséről. Nagyon szerette volna 21 évesen megfutni a 21 km -et.
Viszont vészesen közeledett a 22 . születésnapja . Egyre távolabbnak érezte  ennek az álomnak a megvalósulását.
Megbeszéltük, hogy együtt fogjuk lefutni az első félmaratonját. Nekem az első a wizz airen volt. Azután sajna lerobbantam . Hetekig nem tudtam futni, a testem nem bírta a terhelést.
Kényszerpihenő.
Ezért nem tudtam Fanni vágyát teljesíteni, hogy vele fussak az első félmaratonján . :(

Fanni új híreket , fájdalmakat, veszteségeket kellett, hogy átéljen . Ezek nagyon fájtak neki , nagyon szeretett volna valami sikert elérni . Tudta-tudja, hogy lassan már nem sportolhat kedve szerint , de a félmaraton teljesítése akkor is ott lebegett a szeme előtt..
Egyik nap jött, hogy megy novemberben Siófokra futni ...
Aztán pár nap után, hogy nem is Siófokon fogja teljesíteni az álmát, hanem Budapesten  , az egyetemi futáson ...a Tudás útján ...ez pont neki való verseny :D

Aggódtam érte minden nap , minden percében . Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és igyekeztem tartani benne a lelket, mert ismét mindenki ellene fordult.
Néha ellenem is harcba száll...
Néha nem látja a fától az erdőt...
Néha a tiszta szeretetet, az önzetlen támogatást is félreérti , félreismeri...
De  Ő Jó ember... Makacs .. De nagyon JÓ EMBER....

Eljött a verseny ideje ...
Volt segítője is . Egy másik angyal ...aki segített neki, aki Fanni állapotát figyelembe véve kísérte, segítette végig a 21 km-en.
Hálás is vagyok Kisgyörgy Mónikának , hogy a társa volt Fanninak ezen a versenyen.

Fanni megküzdött minden méterért. Futott magáért, az életéért , a lelkéért és a veséjéért ...
Futott a családért , az összes beteg társáért akivel hetente 3x 4 órát tölt el a dialízisen.
és futott mindazokért az emberekért , akik kételkedtek benne, akik bántották , akik sértették ...
Azért, hogy megértsék, hogy Ő nem dacból teszi mindezt, hanem azért , mert Ő TELJES ÉLETET SZERETNE ÉLNI .
Ő is pont ugyanazt szeretné mint az összes többi lány...
Szerelemet,
Családot ,
Egészséget
Boldogságot

Kedves emberek !
Ne ítélkezzetek , ne bántsatok ...hiszen nem tudjuk egymás életébe beleélni magunkat. Mindig csak a saját értékrendünk szerint ítélkezünk , döntünk . Hiszen a saját tapasztalataink visznek előre...
Nem tudhatjuk, hogy Fanni mi mindenen megy keresztül ..mit érez ..
Fogadjuk el őt ..
Szeressük ...
Támogassuk...
Mert Fanni egy HŐS ..
Egy ERŐS NŐ
Egy CsodaNŐ

Majka dala pont róla szól ...

Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!

BLR:
Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!

Felismertem már, és meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!

Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben!

https://www.youtube.com/watch?v=UylZ_e2mAFk

Őszi szösszenet

Jó régen írtunk már a blogunkba. Folyamatosan történnek az események- nem unatkozunk ám ;)

Ugyan ez a blog a 2014-es Ultrabalatoni felkészülésünket hívatott dokumentálni . Azt az utat, amit addig bejártunk ,de ha már egyszer elkezdtük, írjuk tovább, hiszen jövőre is lesz Ultrabalaton :D

A nyár az én részemről elég hektikusra sikeredett edzés terén. Az idei nyarunk meleg, párás--sőt mondhatni esőerdei klíma érvényesült a meleg hónapokban. Kevés futás volt benne, de az legalább lelkes  volt . Sikerült egy 18 km-.es edzést is összehozni, ami megerősített abban, hogy nekem ott a helyem a Wizz Air  félmaratonján.

Az augusztus ismét hozta a formáját , parlagfű allergiám az egekben . Hiába van a rengeteg tiltás, küzdelem ,az a fránya pollentartalom valahogy nem tud csökkenni a levegőben ebben a kritikus időszakban .
Nem is igen volt jó futásom kint a szabadban . Maradt a futópad . És az esős idő után való terepfutás.

Eljött a szeptember . Már a csípőm és a térdem  jelezte, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet ismételten . Bizony a testem és a lelkem nem volt összhangban ..

Szeptember 14. Wizz Air félmaraton 
Nagyon sok támogatást kaptam . Sokan ajánlották fel a segítségüket, hogy nem hagynak magamra ezen a hosszú úton. .
 Végh Andi barátnőm rengeteget segített lelkiekben felkészülni. Biztatott , támogatott.

A nagy kavalkádban egy -egyetlen  egy legény--ööö leány maradt mellettem . Tímea  barátnőm , aki a társam volt az UB-n is.
Hihetetlen csajszi. Feláldozta értem a versenyét. Jött velem végig .

Az elején nevetgélve, beszélgetve futottunk . Akkor nem vágytam másra, csak teljesíteni szint időn belül, és nem kihullani ,és nem buszra kényszerülni.

A rakparton instrukcióként megkaptam, hogy tessék nyomni a szőlőcukrot, ha már más csodaszert nem használtam eddig.
Frissítettem is becsületesen minden ponton , volt ahol még a fejemre is jutott a vízből ;)
Jelezte a térdem , majd lassan a csípőm is, hogy nekik ma nem igazán öröm az a futás, amit a lelkem úgy élt meg.
16 km-nél azt mondta a csípőm, neki mára elég volt és köszöni szépen ,de bizony ő nem hajlandó a lábamat rendesen terelgetni ... fogta magát és beállt...
Nem bírtam rálépni a lábamra.
Már addig is néha -néha bele kellett sétálnom , mert nem nagyon ment a futás,de most aztán végkép feladni látszott a futam .
Kicsit tekergettem , kicsit csavargattam a lábamat, közben meg összeszorított foggal szidtam magamat, hogy mi a francot keresek én itt ? Kellett ez nekem ? Tuti nem vagyok normális !
Timi pedig csak beszélt hozzám. Pont úgy , mint a szülőszobán a férj , aki biztatja a felségét , hogy már nincs sok hátra ,és bírja ki azt a fájdalmat a közös gyermekükért, akit nagyon nagy szeretetben várnak .
Valahogy elindultam , sántikálva, sziszegve ..

Közben pedig szebbnél szebb gondolatsorokat osztott meg velem kedvenc barátnőm...
A legszebb , amit sosem fogok elfelejteni :
- Szültél két gyereket ! Fájt  b*meg ? Akkor is meg kellett szülni. Akkor most is meg tudod csinálni -

Persze kicsit vulgáris, de néha már az ember csak ebből ért .

Mentünk, haladtunk. Nekem már csak az járt a fejemben, hogy jó lenne, ha valakinél lenne egy kis fájdalomcsillapító, hogy ne minden egyes lépést késszúrásként érezzek.
Jött a Nyugati felüljáró , ahova felfutottunk , mert természetesen az ember nem gyalogolhat fel :D
Ott pacsiztam Monspart Saroltával...Az dobott a lelkemen.

Nagyon lassúnak tűnt a további pár km-er. Hallottam valahol messziről Timi hangját. Folyamatosan kántálta, hogy mennyire büszke rám, hogy milyen szuper dolog lesz , ha ezt megcsinálom, mekkora teljesítmény ez tőlem rokkantként ( köszi ;) ) ....
Persze én már csak a végét szerettem volna.
A Hősök terénél , már valahogy azt éreztem -meg lesz ez tényleg !!

Jött a liget, jöttek a zászlók, futottak körülöttem az emberek. Talán még gyorsítani is tudtam ...
Aztán egyszer csak vége lett... 2h:31p

Vártam valami euforikus élményre , egy könnycseppre, egy megkönnyebbülésre ...bármire..
De nem volt semmi.
Csak beértem ...
Vége..
Nincs tovább...
Megkaptuk az érmet..
Pár méterrel arrébb vadul mosolygott Péterem , kezében a cuccainkkal .És mérhetetlen büszkeséggel fotózgatott bennünket.

Timi barátnőm ép a szokásos -Jól áll a hajam ? - szövegével nevettetett meg minket ...
Lenyújtottunk, persze csak módjával ( újabb hibapont) majd irány haza.
Hazafelé rosszul lettem a kocsiban . Elkapott a hányinger. Rengeteg izot és szőlőcukrot ettem, amit ugye máskor nem igen szoktam. Legalábbis ilyen mennyiségben nem alkalmaztam még soha..
Hazaérve forró fürdőre vágytam.
Felmértem a sérüléseimet, nyalogattam a sebeimet. Pár körmöm ismét odalett, de ez már megszokott a betonos futásaimkor.
Próbáltam végig gondolni a félmaratoni teljesítményemet, de még mindig hihetetlennek éreztem az egészet. Aztán egyszer csak eltört a mécses...kicsit pityeregtem a kádban,és csak a HÁLA lebegett a szemem előtt. Hála Timinek, hogy végig csinálta velem, hála az égieknek, hogy engedték ,hogy véghezvigyem .
Majd szundikáltam egy keveset .....

És ment minden tovább a megszokott módon.

Másnap ugyanúgy felkelt a nap , ugyanúgy történt minden ... az izomlázat leszámítva ;)

A gyógymasszőr és csontkovács Böbém átgyúrta a testem , megtekergetett és új formába rántott...
Igaz a vádlim iszonyatosan fájt és a lépcsőjárás sem okozott eget verő örömöt, de hát még is csak 21.5 km-et futottam (annyit mért az órám )
Nem fájt semmim , teljesen elmúlt minden fájdalmam.

Felfogni még mindig nem tudtam, hogy félmaratonista lettem ...talán majd idővel ez is megérkezik .

Két nap pihenő után már alig vártam, hogy cipőt húzhassak.
Olyan erőt éreztem magamban , hogy a világot is meg tudtam volna váltani .
Egy gyors 4,5 km volt .. Majd még letekertem 20 km bringán is...
Aztán egy reggel nyusziitatás közben belenyilallt a derekamba a fájdalom . Alig bírtam felállni.
Üdv becsípődés...

A nehézségek legyőzésre várnak !

Bizony ez az év nekem a nehézségek legyőzésével kezdődött ,és úgy néz ki folytatódik is.
Az álmaim megvalósítását nem adják olcsón , keményen kell megdolgoznom értük.

Folyamatos derékfájdalommal küzdöttem már október óta. Februárban végre rászántam magam egy MR vizsgálatra, ahol kiderült, hogy két gerincsérvem van az L4-L5 között és az L5 -S1 között. Ugyan csak mérsékelten nyomja a durát, de az is elég nagy fájdalmat okoz.
Az S3-5 között pedig van egy ciszta , ami nyomja az ideggyököt.

Most már legalább tudom a fájdalom okát. A futásról le kellett mondjak mindaddig, amíg nem leszek teljesen tünetmentes , és még utána is egy darabig igen komolyan kell vegyem a fokozatosságot . Csak rövid távokat futhatok, és azt is csak terepen.
Komoly gerinctornát csinálok . Járok Tb-s gyógytornára is, de az annyira komolytalan .Nagyon negatívan álltak hozzám a gyógytornászok. Közölték : -Normális ember- ilyen lelettel nem FUT.-
Teljesen lelombozódtam az első pár alkalommal. Viszont otthon kemény tornát végzek , napi 2-3 alkalommal.

Közben pedig visszatértem a Nordic Walkingoz ... Hiszen azt engedélyezték. Természetesen szigorúan csak gyaloglás van , bár néha annyira neki lódulnék a futásnak..



Már lemondtam a tavaszi versenyekre való jelentkezésemet és minden időmet és energiámat a gyógyulásnak szentelem !
Nagyon szeretnék felépülni az UB-re . Az még 81 nap ... Addig megteszek mindent , hogy tökéletesen felépüljek és ott tudjak futni.
Tudom, hogy ott betonon visz az út, de nagyon reménykedem abban, hogy nem lesz gondom .

Mert az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket....és én most keményen küzdök érte :D

Sajnos a félmaratonról le kellett mondjak, talán sikerül ősszel teljesítenem ...talán...Nagyon bízom benne!

Tudom, hogy a mozgásra szüksége van az embernek -mind lelkileg-mind testileg !
Ezért nem adom fel ! Azért sem !
Nagy lelki teher van rajtam , de tudom, hogy muszáj figyelnem a testem jelzéseire, mert még sokáig szükségem van rá. Nem tudom, hogy tényleg működik e a karma azon része, ha rossz úton haladunk, akkor megkapjuk a jelzést az élettől.
Volt már egy komoly autóbalesetem, amiből sikerült felállni , sikerült újból megtalálni a boldogságot az életben és a mozgásban . Most új jelzés következett.... és én nem értem miért akar eltántorítani az élet a mozgástól , hiszen nélküle nem kapja meg az ember azt a pluszt, amivel kisimulhatnak a lelki -testi ráncok.!

Rengeteg támogatást kapok futótársaimtól, a facebookon a kilométergyűjtő csoport és a szív bajnokai csoport tartja bennem a lelket .
No és a csodás idő is kedvemre van, mert végre mehetek a szabadba....bár nem futni...csak gyalogolni , de legalább mozoghatok !

Viszlát Január .....

                                                           .... Gyorsan eltelt ez a hónap .
Bár ép tegnapi 10 km-en gondolkoztam azon, hogy számomra a Január a legnemszeretettebb hónap minden évben ...no meg a november ,de az még odébb van ..azon még ráérünk nyafogni akkor :)

Végre ...???... leesett a hó is. Aztán gyorsan jégpálya is alakult belőle, ezért nem igen volt lehetőségem a hóban futásra.Hideg van ..fúj a hideg, metsző szél is..számomra ez maga a pokol ilyenkor
De van , aki -ami nem adja fel ....Sok futótársam szeli a km-eket kint a hidegben ..és íme a tavasz hírnöke is feszít a jeges időjárás ellenére is.

Maradt a pad számomra..
Tavaly is ott kezdtem , ott edzegettem ...idén is ide szorultam :)
 A derekam alakul , bár még mindig fájdogál. Igyekszem a gyógytornát csinálgatni és közben fejben nagyokat futok ..
A Januárt 60 km futással zártam és 20 km bringával.

Vannak kétségeim az április 13-i Félmaraton teljesítésével, de tudom, ha nagyon akarom és a derekam is partner ebben, akkor megtudjuk csinálni Ő meg én :D
Közben meg igyekszem edzeni ...

Ma is futással ünnepeltem Február elejét.... 3,3km nyomtam le a padon Hill -ként.
Első tudatos Hill-em ...
Eddig mindig csak véletlenszerűen futkostam dombra. Most meg kifejezettem hegymenet programot választottam . Rémesen elfáradtam ...
Nem tudtam, hogy ez ilyen nehéz ;)

Viszont ami nagy változás , sikerült annyira lelassulnom, hogy a pulzusom is remek tartományban van. Viszont ez már olyan lassú, hogy a csigák röhögnének rajtam a tóparton, ha látnának futni .
Sikerült rájönnöm, hogy a futótechnikám sem a legjobb..igyekszem azon is változtatni, így is támogatom a jó pulzustartományom.

Hát üdvözöllek Február ... remélem jóban leszünk és boldogan zárhatom majd ezt a hónapot. 

Nehézségek évszaka van most....

............ szomorúan konstatáltam, hogy az idei ősz bizony nehézségeket okoz nekem is és a családomnak is.
A srácaim már nem kicsi gyerkőcök , de még is folyton beteg valamelyik. Ha nem ők, akkor mi felnőttek ....
Gondoltam hamar kiheverem ezeket a nyavalyákat, mert amíg jó idő van, addig menni kell ( kellene) futni és élvezni a lehetőségeket...

Az előző hónap tök jól alakult mindezek ellenére, most meg csak 2x voltam futni és már 12-e van.
Most is tiszta takony vagyok, fáj a torkom és a fejem is. De elmentem ma egy rövidre. 6.1 km volt terepen. Szenvedtem , mint a kutya , de legalább futottam...
A térdem nyikorog, fáj-- most már a bal térdem is érzékeny..
Mi lesz ebből ???
Most még az sem tud teljesen felvillanyozni, hogy ismét Fortuna kegyeit élvezhettem .
Nyertem egy Iron Man órát a futócipok.com-tól  egy játék keretén belül.

Csodás narancssárga... Nagyon szeretem a színét :)
Nem pulzusmérős, "csak" köröket mér, stopper idős és még mindenféle kütyüs ... 200 m-ig vízálló ..szóval egyszer búvárkodáshoz is jó lehet.
Persze sokan vannak , akik szerint -Már megint Te nyerted az órát ?  Minek az neked ? -véleményen vannak ..
Pedig én sem tettem többet érte, mint bármelyikük.
Kitöltöttem a kérdőívet, ezáltal jelentkeztem --és kész ..
Vártam a sorsolást.
És életem második nyereménye került a kezembe.
Eddig az évig még soha nem nyertem semmit.
Na jó , tombolán néha, de ott is elenyésző dolgokat.
Most idén meg ez a második sport órám :)

Játszom még cipőért is ....hónapok óta .. Még sem nyertem :P
Pedig milyen szuper volna, ha minden ilyet bevonzhatna az ember lánya :D

Na viccet félre téve ... Azt még szeretném elmondani, hogy nagyon motivál egy kedves hölgytársam kitartása. Néha kételkedem magamban . Néha azt érzem, hogy az az áprilisi 21 km túl nagy falat számomra , de minden alkalommal, amikor olvasom  B.Monikát , rá kell jöjjek, hogy bizony semmi más nem hiányzik belőlem --csak a kitartás :)

Monika a maga betegségével együtt fut..... Tudja, hogy vigyáznia kell magára, de szépen lassan halad az útján. Ezért CSODÁLOM   érte...
Nekem meg most az jutott osztályrészül, hogy minden nap fáj valami , minden nap van valami nyavalyogni valóm ...ezáltal csökken a bizodalmam is önmagamban. De talán egyszer nálam is véget ér ez a sorozat és megrázhatom magam . Na akkor már tudatosan tudok készülni a megmérettetésekre. Viszont addig sem hagyom magam ! Nem lehet....
Kicsit nyalogatom a sebeimet, legyen az testi vagy lelki --aztán már indulok is futni :)
Hiszen  már csak 152 nap van a vivicittáig

Egyszer fent -egyszer lent .....

............mert az élet ilyen . Hullámzó .
Nagyon megviselte a testemet a 32 km-s hét. Azt hittem, hogy milyen jól fogom majd bírni , hiszen , ha nem is simán ment az a 32 km...de MEG TUDTAM CSINÁLNI ! ..

Aztán jött a következő hét... nincs kihívás. Nincs lefektetett edzésterv. Csak fejben... viszont az örökké változtatom . Természetesen mindig átlépve a szépen kitervelt dolgaimat.
Mert én már csak ilyen vagyok .
Gyerekként is mindig többet akartam , mint amit lehetett.. Akkor most miért változott volna  ez meg  ? Hiszen csak idősebb lettem , de belül ugyanaz maradtam :)

Gondoltam adok magamnak egy kis pihenőt , hiszen a térdem is jelezte, hogy bizony már a járás is fájdalmas a számára, nem hogy a futás..
Ezért egészen csütörtökig pihentem
,( bár jógáztam addig, már amit a térdem engedett).
Akkor a futópadon próbáltam meg futni, mert kint nemszeretem idő volt. Lassan , de biztosan ..... és így sem volt jó ... Fájt a térdem. 
2 km-nél már sajgott rendesen , aztán még elvonszoltam magam 3 km-ig , de utána muszáj volt leállni. Mindenem fájt. Úgy mint régen . Pedig már , hogy elfelejtettem azt a fájdalmat. És mindezt a futásnak köszönhetem ( már a feledést ). Lásd ..most meg visszatért , na de MIÉRT ?
Sajnáltam magam ...és közben dühös is voltam mindenkire és mindenre . Mert mi az, hogy NEM MEGY ? ..
Pihentem, nem ??? akkor most meg MI VAN ?

Hamar odébb dobtam a hisztim  és tudatosítottam magamban , hogy nincs mese... Lassítani kell !
Persze ezt már éreztem a Nike után is. Tudtam, hogy lassítani kell a futásaimon, mert túl magas a pulzusom . Mondjuk ez is csak nézőpont kérdése. Már nem halok bele egy -egy edzésbe , de még nem tudok 160 alá menni átlagpulzusban , ha terepen futok . Padon már sikerült, de ott meg már gyaloglási sebességen futok akkor :)

Nehéz nekem ez a "téli" átállás . Érzem, hogy el vagyok macskásodva, érzem, hogy nem bírom a terhelést úgy , mint eddig.
Mondjuk ez sem igaz, hiszen kihajtottam magamból 32 km -t .
Egy szónak is száz a vége ... vasárnapig lébecolás volt. Viszont vasárnap sikerült Vácról lefutni Sződligetig.. 5.9 km ... kényelmesen , magas pulzussal :) ...de jól esett. Bokáig jártam az avarban , bicajosok kerülgettek , bogárcsapattal ütköztem folyton . Köpködnöm kellett :)
 Viszont nem fájt a térdem !!!

Tegnap pihenőnappal kezdődött a hét... Viszont Dórim benevezett minket a
2014-es Vivicitta félmaratonjára, a 198-as rajtszám az enyém :)
. Most megint teljes a láz. Van mire készülni, várni . 
Most kipróbálom magam, hogy bírom e már a felkészülés első hetét . Ha megy ...akkor duplázva csinálom a felkészülési heteket. Ha nem, hát akkor óvatosan készülgetek , de most már nincs lazsálás !! Most már meló van ezerrel ...

Hiába --egyszer fent--egyszer lent :)

Bár ez a kép még az idei 2013-as félmaraton képe...
de inspirálásnak nagyon jó :)

Mindenkinek JÓ FUTÁST és
JÓ FELKÉSZÜLÉST !

még megfőzöm az ebédet és indulok is ....

nagyon várom már ;)

Nincs lehetetlen- csak tehetetlen .... avagy, ha nem megy a gyaloglás akkor futni kell :)

Fiatalon, gyerekként mi még sportoltunk . Nekünk életformánk volt, nem úgy mint a mai fiataloknak. Akkor még könnyű volt. Minden ingyen, és minden helyben az iskolában . Ma már ez sokkal nehezebb...

Két kamasz , majdnem felnőtt gyermek anyukájaként mondom ezt, akik vidéken laknak , elszigetelve a központtól. Minden nagyon messze , de azért elég közel, hogy még ne legyen a napi ingázás teher. 

Persze a szülés után nekem is a család és a gyermekeim voltak az első helyen. Néha tornázgattam, de azt csak a móka kedvéért tettem. Sokat sétáltam a gyermekeimmel , de ennyi -nem voltak nagyobb kihívások az életemben . Bevallom nem is hiányzott, hiszen ott volt a háztartás és a kert is . Ez kimerítette a mozgás utáni vágyamat.

8 évvel ezelőtt volt egy csúnya autóbalesetem , amiből 2 év után tudtam lábra állni . Maradandó sérüléseim miatt korlátozott és beszűkült a mozgásom . Viszont a gyógyulási idő alatt keményen megtanultam, hogy Nincs lehetetlen ! Nagyon  akarni kell mindent és akkor elérhetjük ..
1.5-2 évig Nordic Walking-tam . Nagyon szerettem, de sokszor szólt közbe a derék és csípőfájdalom . Időjárás változás alkalmával, bizony volt , hogy lábra sem tudtam állni a fájdalomtól.
Így volt ez 2013 januárjában is . Amikor ép Dóri barátnőmnek panaszkodtam, hogy nem megy a gyaloglás. Akkor ő nemes lazasággal csak annyit mondott --- HÁT AKKOR FUSS BEÁM :)--- ha nekem megy, neked is fog !

És MENT ! Igaz futópadon próbálkoztam . Először gyalogolni , de akkor nagy fájdalmaim voltak, majd lassan kocogni kezdtem, és akkor csökkent a fájdalom .
Gondoltam, ha ez ilyen jól megy, akkor a táv sem lehet akadály. De bizony az volt !!!

Ide nekem az Oroszlánt ! Rögtön km-ben gondolkoztam. Majd szépen lassan rá kellett jöjjek, hogy ez bizony nem fog menni . 3 hétig ész nélkül edzettem . Kisajtoltam magamból a lehető legtöbbet. Majd miután utána olvastam a dolgoknak és segítséget is kaptam nálam okosabb emberektől , visszavettem az elképzeléseimből és elkezdtem a kezdők edzésprogramját. Hamar sikerült a folyamatos futást elérnem .Páromtól kaptam egy pulzusmérő órát ami segített a tudatosabb felkészülésben . Márciusra már sikerült egyben 3-4 km -t lefutni futópadon . Nagyon büszke voltam a teljesítményemre.
Hosszú tél volt, így nagy sokára jutottam ki a szabadba . Mélységes csalódás volt a részemről, hogy 300 méter után fulladtam , hogy 1 lefutott terep kör után (1.6 km ) mentőért ziháltam .
Mérhetetlenül elkeseredtem, hiszen rengeteg munkát fektettem bele hónapokon keresztül. Viszont rengeteg támogatást kaptam és ezért NEM ADTAM FEL !
Újból és újból kimentem terepre futni . Mert még betonra a faluba nem merészkedtem , ezért maradt a terep.Szépen lassan sikerült "meghalás " nélkül teljesíteni az első kört, majd a másodikat-harmadikat.
Áprilisban Dórival és Lilla barátnőmmel lefutottuk a Coca-cola testébresztő futáson a 6 km -t. Életem addigi legjobbját futottam akkor . Bár verseny előtt 4 nappal beállt a derekam  és deréktámasszal, fájdalomcsillapítóval és izomlazítóval futottam . DE MEGCSINÁLTAM ...és ez volt a lényeg. Az bizony hab a tortán, hogy még a teljesítményem is a legjobb volt a verseny során ...Mire képes az adrenalin :) 

Hihetetlen ajándékot kaptam a nyáron a sorstól --de leginkább Németh Györgyitől(gödi futónagykövet) és rajta keresztül a Polar Hungary-tól . Ez megerősített abban, hogy jó úton járok és nem szabad feladnom sosem .
Németh Györgyi (  http://futasvelem.blogspot.hu/)játékot hirdetett , aminek én lettem a nyertese .Egy hiper szuper Gps Polár órát nyertem . Azóta lelkes használója vagyok ...

Nagyon élvezem , hogy minden edzésem külön-külön adatait tárolja az óra és bármikor tudom követni az edzéseim alakulását.
Nehezen barátkozom meg a kütyükkel.
Ezzel is meg kellett küzdenem, de ma már bátran kijelenthetem, hogy Jó Barátok lettünk :)
Fontos a pulzuskontrollos edzés, mert nem ész nélkül hajtja magát az ember. Persze ehhez az is kell, hogy tudatosan használjuk ki a testünk adta jelzéseket és lehetőségeket.




Folyamatosan edzek azóta is . A nyári melegben esti futások voltak. Az őszi hűvösben pedig napközben járok ki a szabadba. Szeptemberben indultunk Dórival és Timivel a Nike félmaratonon hármas váltóban . Itt is az addigi legjobbamat futottam a saját távomon (8.3 km ) de , ha jól emlékszem mindannyian a legjobbat futottuk :)

Én rajtoltam és amikor az Andrásin futhattam a tömeggel , elkapott egy szentimentális érzés . Könnybe lábadt a szemem és élveztem a nagy tömeget, hogy részese lehetek én is egy olyan eseménynek, ahol minden embernek ugyanaz a célja --teljesíteni a legjobb tudása szerint a kitűzött távot---
Élveztem a szurkoló tömeget, láttam a mosolyt és az elismerést az arcukon . Pedig még alig 2 km-nél jártunk.
A rakpart kicsit megviselt, mert ott tűzött a nap . Láttam, hogy más is szenved, de egy egy mosoly mindenkitől jutott a másiknak és ez bizony nagy erőt adott a továbbiakhoz.
A befutó után pedig euforikus hangulatban voltam . Napokig tartott ez a lelki feltöltődés.
Sajnos utána elkapott egy megfázásos nyavalya, amiből nehezen tudtam kilábalni. Utána nagyon rossz eredménnyel és pulzussal jártak az edzéseim . Nagyon szerettem volna kimenni a Spar maratonra váltóban futni, de az eredményeimet látva rá kellett jöjjek, hogy most itt az ideje  a lassításnak .
Bár az elmúlt hetem nem ép a lassításról szólt, mert ismét játékot hirdetett Györgyi, ahol nagyot vállaltam ..De ezt is megcsináltam !

Nem győzök elégszer hálás lenni Dórinak, aki mindig segített és inspirált az elmúlt 10 hónapban. Természetesen a családomnak is hálával tartozok. Főleg férjemnek, aki minden lépésemet követi és támogatja .
Már átléptem az 500 lefutott km-t és megvettem az első terep cipőmet is, hiszen a terepen érnek meglepetések :) 


Rengeteg új embert ismerhettem meg idén , rájöttem, hogy majd 40 évesen is lehet újat kihozni magunkból és nem szabad beletörődnünk abba, hogy valami akadályozza az életünket. Mert , ha én beletörődök abba, hogy az egyszerű gyaloglás nem megy a fájdalom miatt...akkor sosem jövök rá, hogy micsoda élmények érhetnek FUTÁS közben . Sosem ismerek meg számtalan CsodaNőt !
Hálás vagyok az életemért , hálás vagyok a Futásért !


Nagy terveim vannak 2014-re. Szeretnék félmaratont futni tavasszal és ősszel ,Ultrabalatonon részt venni a MiCsodaFutóNők csapatával. Addig pedig tudatosan készülök és nem engedem meg magamnak, hogy újra lenyomjon a fájdalom ...