Van amikor csak agyban működnek a dolgok ....

............mert nincs hozzá sem erő, sem idő ... Így marad az agyalás ...a fejben futás :) 

 

Nagyon lassan gyógyulok . Még mindig hamar kifáradok, még mindig rám jön néha egy -egy köhögő roham. Persze munka van bőven -- és egy napra simán 2 napnyi feladat jut. Kinek van ereje ezek után futni ?
Reggel ugye nekem nem megy ...Akkor még össze kell kanalaznom magam és bejáratnom a tagjaimat.
Napközben meg ott a meló, amikor az ember agya szépen azon járhat , hogy miként tudna legalább fél órát elcsenni és elmenni futni egy kicsit.
Persze egész héten halasztódott ez a terv...Egy jógát beiktattam azért , de az édeskevés volt

Pénteken már kezdtem érezni, hogy elvonási tüneteim 

vannak.. Már rám sötétedett , így futni nem mertem elmenni, de a barátnőmmel elmentünk a kertek alatt egy kicsit Nordic Walking-ni.
Nagyon szerettem , szeretem még mindig. Totál a zsírégető tartományban van a pulzusunk. Simán több kalóriát égetek el így, mint futva . Ki érti ezt ??
Sötétben , néha működő közvilágításban botoztunk, Persze megtaláltuk az összes ingoványt, pocsolyát és gödröt. Hazaérve olyanok voltunk, mint akik sárban dagonyáztunk :)

Másnapra mindenem fájt...:)

De jó érzés volt... VÉGRE... VÉGRE ...éreztem, hogy élek, hogy van izomláz az azt jelenti,
hogy JÓL DOLGOZTAM ...                        

Tudom, hogy kéne több edzés -- más edzés,
de most valahogy Pause üzemmódra kapcsoltam...

Olvasom a Fb-on, hogy a lányok is ..csapattársaim is szenvedtek ezen a héten. Ki időhiányban , ki inspirációban , ki meg csak úgy...
De valahogy senkinek nem ment a futás.
Remélem most már kipihentük magunkat és a jövőhét majd új kedvet, erőt és kitartást hoz mindannyiunk számára.
Bár elég hideg időt jósolnak , beköszönt a tél....- jön a hó ..
De mit nekünk hóesés, mit nekünk mínuszok ???

Vasárnap délután , mikor ismét végeztem az egész napos teendőkkel , rájöttem, hogy most vagy SOHA...
Így felpattantam a futópadra és nagyon, de nagyon lassan elkezdtem futni. Majd szépen lassan emeltem a sebességet, kicsit intervalloztam is ... 4 km -t hoztam össze-..
Elfáradtam ...
De nagyon jól esett...
Most azért sem hagyom magam elbizonytalanodni ! Most ennyit bírtam ... majd holnap -holnapután Több lesz a táv....

A héten találtam egy jó motivációt : 

 És most igyekszem megfogadni ezt a Jó Tanácsot... Mert bizony a célra kell összpontosítani , nem pedig a fájdalomra, nem pedig a teendőkre, nem pedig a kifogásokra...
Mert menni fog... Mert Nagyon ,de nagyon SZERETNÉM :)

Nehézségek évszaka van most....

............ szomorúan konstatáltam, hogy az idei ősz bizony nehézségeket okoz nekem is és a családomnak is.
A srácaim már nem kicsi gyerkőcök , de még is folyton beteg valamelyik. Ha nem ők, akkor mi felnőttek ....
Gondoltam hamar kiheverem ezeket a nyavalyákat, mert amíg jó idő van, addig menni kell ( kellene) futni és élvezni a lehetőségeket...

Az előző hónap tök jól alakult mindezek ellenére, most meg csak 2x voltam futni és már 12-e van.
Most is tiszta takony vagyok, fáj a torkom és a fejem is. De elmentem ma egy rövidre. 6.1 km volt terepen. Szenvedtem , mint a kutya , de legalább futottam...
A térdem nyikorog, fáj-- most már a bal térdem is érzékeny..
Mi lesz ebből ???
Most még az sem tud teljesen felvillanyozni, hogy ismét Fortuna kegyeit élvezhettem .
Nyertem egy Iron Man órát a futócipok.com-tól  egy játék keretén belül.

Csodás narancssárga... Nagyon szeretem a színét :)
Nem pulzusmérős, "csak" köröket mér, stopper idős és még mindenféle kütyüs ... 200 m-ig vízálló ..szóval egyszer búvárkodáshoz is jó lehet.
Persze sokan vannak , akik szerint -Már megint Te nyerted az órát ?  Minek az neked ? -véleményen vannak ..
Pedig én sem tettem többet érte, mint bármelyikük.
Kitöltöttem a kérdőívet, ezáltal jelentkeztem --és kész ..
Vártam a sorsolást.
És életem második nyereménye került a kezembe.
Eddig az évig még soha nem nyertem semmit.
Na jó , tombolán néha, de ott is elenyésző dolgokat.
Most idén meg ez a második sport órám :)

Játszom még cipőért is ....hónapok óta .. Még sem nyertem :P
Pedig milyen szuper volna, ha minden ilyet bevonzhatna az ember lánya :D

Na viccet félre téve ... Azt még szeretném elmondani, hogy nagyon motivál egy kedves hölgytársam kitartása. Néha kételkedem magamban . Néha azt érzem, hogy az az áprilisi 21 km túl nagy falat számomra , de minden alkalommal, amikor olvasom  B.Monikát , rá kell jöjjek, hogy bizony semmi más nem hiányzik belőlem --csak a kitartás :)

Monika a maga betegségével együtt fut..... Tudja, hogy vigyáznia kell magára, de szépen lassan halad az útján. Ezért CSODÁLOM   érte...
Nekem meg most az jutott osztályrészül, hogy minden nap fáj valami , minden nap van valami nyavalyogni valóm ...ezáltal csökken a bizodalmam is önmagamban. De talán egyszer nálam is véget ér ez a sorozat és megrázhatom magam . Na akkor már tudatosan tudok készülni a megmérettetésekre. Viszont addig sem hagyom magam ! Nem lehet....
Kicsit nyalogatom a sebeimet, legyen az testi vagy lelki --aztán már indulok is futni :)
Hiszen  már csak 152 nap van a vivicittáig

Szelek szárnyán

........... A múlt hét a pihenésé volt-.. Ez valahogy mostanában így megy. Egy hét hajtás, egy hét pihi..

Mivel én a fokozatosság híve vagyok , ezért csapjunk bele a lecsóba filling indult be ma. :)
A mai nap amúgy is a feszültség jegyében telik el. Ma műtik apósomat 78 évesen szívbillentyű cserével. Bár az elmúlt hetekben már megjárta a hadak útját és  pár napja  a szívklinikán csodájára jártak a medikusok ...hiszen olyan szívzöreje van -volt, hogy bizony elvileg ilyet élő ember ( mondjuk holt sem ) produkált még eddig...
Szóval a család összes tagja feszülten mászkál a házban . Próbálunk egymásra tekintettel lenni és nem szétmarni egymást.. Eddig ez egész jól sikerült.
De ez egy futó blog .---így inkább térjünk az edzésre, a többi feszültség meg majd csak alábbhagy.

Elindultam dél környékén . Gondoltam futok egy rövidet-közepeset--na jó egy hosszút !
És szorgalmasan szedtem a lábamat. Többször megfutottam a tó partján lévő utat ...

Szeretek itt futni . Jó a talaj, jó a levegő és a kilátásról ugye nem is kell szót ejteni.
Imádom a kacsákat, a nádasban neszező állatkákat. A halászni-vadászni járó macskákat.
Tavasszal óriási béka koncert van .Néha pár horgászt is találni a parton .
Ma ismét sokan köszöntek és hajráztak.
Gondolom a sokadik kör után már vakargatták a fejüket, hogy bizony nem vagyok normális, hogy ennyit futkosok :)
Kétszer meg is kellett álljak, mert kavicsot kaptam a cipőmbe , sajna nem akart arrább menni, így szúrta a lábam minden lépésnél . Ezért megállás...cipő le..kiráz , felvétel...kicsi nyújtás ..aztán indulás tovább.

Frissítésnek egy almasűrítményt és 2-3 gyümölcscukor volt. Indulás előtt egy Kalcium-magnzium-cink tablettát nyomtam be.(Futás után pedig egy adag izotóniás ital volt a jutalmam )
Mint feljebb írtam első körben rövid távra gondoltam, mondván, hogy majd holnap ismét rövid távot tudok futni. Mostanában zenével futok.
Azaz rádióval. Ép hírek következtek,
Ahol azt mondták melegfronti hatás és ingerlékenység, feszültség hat az emberekre. Legjobb oldás a SPORT...
Na akkor amúgy is extrém feszültség van bennem . Néha sírhatnék is...
Hát akkor oldjuk egy kicsit és fussunk többet.
Aztán még többet ...
És még többet....
Ez a nap 13.1 km lett... 1h 35p 09mp
Még soha nem futottam ennyit egyszerre..Pláne nem terepen . Dombnak fel, le ... Kavicsokat, gödröket kerülgetve.Ma kuka nap van . Mind a két faluban ( ahol én futok az pont az a terület, ami a két falut összeköti ) . Majd minden utcában kerülgettük egymást. Hol a kukás autó tolatott és figyelt merről jövök, hol én kerültem ki őket, ahogy a szemeteskukákat összehúzva emelgették be a kocsiba.
Amikor hazaértem pont a mi utcánkban voltak. A sofőr tisztelgett, ahogy beléptem a kapunkon :)
Gondolom ez volt az elismerés tőle, hiszen 1.5 órán keresztül végig kísérték az utamat ...
Hihetetlen élmény volt ennyit megfutni . Hiszen 10 hónapja még fogalmam sem volt, hogy én egyáltalán futni is tudok . Aztán az elmúlt hetek ízületi kínlódásai után egy ilyen távot megfutni , ez maga volt a léleksimogatás. Bár a feszültség még mindig tart , még mindig pattanásig vagyok feszülve... De közben meg ott a jóleső fáradtság és a büszkeség.... MERT ez MA JÓL SIKERÜLT!

Remélem ez már a gödör széle...és sikerül lassan kiérnem belőle. Bár még nagy út van a családunk előtt , hiszen még hátra van a hír..... a bármilyen hír....amitől félünk, rettegünk és közben bizakodunk....

Hiszen a szelek szárnyán suhan az ember az élete minden pillanatában. Hol lebeg, hol suhan, hol orkán erejű tempóban utazik .... hol szélcsendben stagnál...

Helyzetjelentés a gödör aljáról ...........

..............igen onnan , mert most ép ott leledzek éppen. Nem tudom, hogy melyik fázisnál tartok--ép ások -e még lefele, vagy már csak gubbasztok és gyűjtöm az erőt a kimászáshoz,de majd holnapra kiderül .......

 

Próbálok nem negatív lenni, de valami minden napra jut, ami egy kicsit taszajt rajtam , így stabil gödörlakóvá váltam az elmúlt hetekben. Talán még magamnak sem mertem bevallani.
Természetesen nem kizárólag a futásaim kudarca lökött le a mélybe. Válságként élem meg az anyai szerepemet is , hiszen nem tudok segíteni a gyerekeim problémáján.
Már túl nőttek rajtam .(mind a gyerekeim -mind a problémáik ) Persze tudom, hogy nem az én dolgom megoldani mindent, de sajna rá kellett ébredjek, hogy azon túl, hogy ez már nem az én dolgom ...sajnos már erőm és hozzáértésem sincs...
A fiam kész felnőtt , és nem igazán érdekli már ,hogy mi mit beszélünk. Csak az a baj, hogy a mai világhoz kevés az Ő gondolatmenete ..én már ennyi idősen ép őt hordtam a szívem alatt és bizony baromira önálló voltam, hiszen felelősségteljesen döntöttem az anyaság mellett ( ja... terhes lettem és kész :P --na jó , azért nem ép így volt, de ha lesarkítjuk a dolgokat, akár így is értelmezhető )
Lányom is az egyik válságból a másikba lép . Keresi az útját és közben szenved és minden lépése fájdalommal jár .( mind neki -mind nekünk ) 

Szóval kemény menet ez a leválás. Amikor kicsik voltak jöttek azzal az ismert dumával
 "Kis gyerek-kis gond, Nagy gyerek -nagy gond !"
Na akkor azt hittem, hogy csak azért mondják ezt, mert már elfelejtették, hogy milyen is volt a kicsi gyerekekkel... Ezért felnagyítják a kamaszos problémákat...
Most van itt ,a TAPASZTALÁS ideje .
Nem panaszkodhatom , mert jó fej srácaim vannak. Rendes gyerkőcök ... csak az anyjuknak nehéz elfogadni a tehetetlenséget.

Közben vannak más stresszhelyzetek is , de kinek nincs ? Munka, család ... mindig van valami , ami miatt az ember feszült ,ideges.
A futás is nyögvenyelős. Nem tudom sem a tempót , sem a távot tartani úgy, ahogy régen . Szeretnék jót futni , rákészülök testben és lélekben . Még sem megy. Jön a lábgörcs, jön a zihálás -magas pulzus, majd a térdfájdalom. Pedig ugyanaz az útvonal, ismert a terep ...
Ismét előkerültek a régi mozgásszervi bajaim . Hol a térdem, hogy a csípőm ...most ép a derekam van soron . Minden napra jut valami . Persze ez kizárja a futás lehetőségét. Közben meg sóvárgok utána, és fejben lefutom az útvonalat , számolgatom a kilométereket .
Elfáradtam a harcokban már...
Szeretnék csak úgy futni .... futni ...futni ... nem foglalkozni a pulzussal, az idővel és a távval sem .
Csak úgy a magam örömére.
Persze könnyen mondjátok ...na és mi tart vissza ???
Hát minden ... de majd ezen is túllendülök, mint minden máson ....és meg lesz az a spontán futás is ...
Csak ki kell bekkelni ...



Itt is szeretném megköszönni Györgyi mai napi blogbejegyzését . Jól jött az ázott lelkemnek...
http://futasvelem.blogspot.hu/2013/10/a-rozsaszin-kod-es-ami-mogotte-van.html