22 éves .
Vesebeteg...
Dialízisre szorul már egy jó ideje ...
Hetente 3x 4 órát ül/ fekszik és várakozik. Közben beszélget a veséjével és biztatja, hogy működjön együtt a testével, lelkével.
Fannit ez év elején ismertem meg. Azóta napi szinten beszélgetünk.
Mindenről...
Pont úgy , mint egy anya és lánya.
Igen voltak veszekedések is .. pont úgy, mint ahogy egy anya-lánya kapcsolatban is van.
Volt amikor haragudtam rá, volt amikor kételkedtem benne ...miért is ? ..
Mert Fanni pont úgy viselkedett-viselkedik , mint egy sértett kamasz -kis felnőtt...
Hiszen az emberek nem hittek neki, minden döntését megkérdőjelezték -meghazudtolták .
Mit csinál ilyen helyzetben egy olyan ember , aki messze él a családjától, rokonaitól, barátaitól ?
Aki egyedül van a félelmeivel , a fájdalmaival, aki csak azt szeretné, ha elfogadnák az ő állapotát és nem kérdőjeleznék meg a döntéseit.
Fanni egyetemre jár, gyakornokként dolgozik, angolt tanít és SPORTOL...
Minden téren helyt áll, fejlődik, sikereket ér el. Még is küzdenie kell ,hiszen nem akarja elfogadni, hogy Ő BETEG...
Mert Ő nem betegségként tekint a veseelégtelenségére, hanem egy állapotként. Nagyon bízik abban, hogy sikerül megküzdeni ezzel az állapottal és nem adja fel a küzdelmeit.
Az év folyamán mindketten bekerültünk egy közösségbe, ahol olyan emberek alkották a csoportot ,akik különféle betegségekkel küszködnek, de még is sportolnak. Ebben a csoportban sokáig elismerésre és támogatásra találtunk mind a ketten. Sajnos egy idő után itt is megkérdőjelezték Fanni döntéseit.
Az ember , amikor felnőttként már megállja a helyét a világban, amikor már dolgozik, eltartja magát, amikor a saját útját járja- nehezen viseli, ha még mindig igazolni kell és bizonygatnia a döntéseit.
Fanni is így járt ...ismét...
Makacs lány révén nem is kívánta igazolni -bizonygatni folyamatosan az életét.
Ezért kizárták a csoportból. Mondván HITELTELEN...
Próbáltam nyugtatni , támogatni és megígértem neki, hogy segítek tisztára mosni a nevét a csoport tagjai előtt...
Meg is tettük mindezt - már a kizárását követő nap ...
Sokáig nem jutott a projektünk , mert engem is töröltek a csoportból.
Meg sem hallgatva a mi nézőpontunkat, egyszerűen töröltek.
Így jártunk ketten Fannival..
Mind a ketten küzdünk valamivel, mind a ketten igyekszünk teljes életet élni a betegségünk mellett és közben sportolni ,és ezzel akár példát mutatni másoknak.
Még sem fogadott be a csoport vezetője , hiszen személyes ellentétként kezelt bennünket ,ezért önhatalmúlag távolított el a közösségéből.
Fannit ez nagyon megviselte, de élte tovább a megszokott életét. Suli, munka, dialízis, sport...otthon, család, barátok ... újból és újból.
Régóta álmodozik a félmaraton teljesítéséről. Nagyon szerette volna 21 évesen megfutni a 21 km -et.
Viszont vészesen közeledett a 22 . születésnapja . Egyre távolabbnak érezte ennek az álomnak a megvalósulását.
Megbeszéltük, hogy együtt fogjuk lefutni az első félmaratonját. Nekem az első a wizz airen volt. Azután sajna lerobbantam . Hetekig nem tudtam futni, a testem nem bírta a terhelést.
Kényszerpihenő.
Ezért nem tudtam Fanni vágyát teljesíteni, hogy vele fussak az első félmaratonján . :(
Fanni új híreket , fájdalmakat, veszteségeket kellett, hogy átéljen . Ezek nagyon fájtak neki , nagyon szeretett volna valami sikert elérni . Tudta-tudja, hogy lassan már nem sportolhat kedve szerint , de a félmaraton teljesítése akkor is ott lebegett a szeme előtt..
Egyik nap jött, hogy megy novemberben Siófokra futni ...
Aztán pár nap után, hogy nem is Siófokon fogja teljesíteni az álmát, hanem Budapesten , az egyetemi futáson ...a Tudás útján ...ez pont neki való verseny :D
Aggódtam érte minden nap , minden percében . Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és igyekeztem tartani benne a lelket, mert ismét mindenki ellene fordult.
Néha ellenem is harcba száll...
Néha nem látja a fától az erdőt...
Néha a tiszta szeretetet, az önzetlen támogatást is félreérti , félreismeri...
De Ő Jó ember... Makacs .. De nagyon JÓ EMBER....
Eljött a verseny ideje ...
Volt segítője is . Egy másik angyal ...aki segített neki, aki Fanni állapotát figyelembe véve kísérte, segítette végig a 21 km-en.
Hálás is vagyok Kisgyörgy Mónikának , hogy a társa volt Fanninak ezen a versenyen.
Fanni megküzdött minden méterért. Futott magáért, az életéért , a lelkéért és a veséjéért ...
Futott a családért , az összes beteg társáért akivel hetente 3x 4 órát tölt el a dialízisen.
és futott mindazokért az emberekért , akik kételkedtek benne, akik bántották , akik sértették ...
Azért, hogy megértsék, hogy Ő nem dacból teszi mindezt, hanem azért , mert Ő TELJES ÉLETET SZERETNE ÉLNI .
Ő is pont ugyanazt szeretné mint az összes többi lány...
Szerelemet,
Családot ,
Egészséget
Boldogságot
Kedves emberek !
Ne ítélkezzetek , ne bántsatok ...hiszen nem tudjuk egymás életébe beleélni magunkat. Mindig csak a saját értékrendünk szerint ítélkezünk , döntünk . Hiszen a saját tapasztalataink visznek előre...
Nem tudhatjuk, hogy Fanni mi mindenen megy keresztül ..mit érez ..
Fogadjuk el őt ..
Szeressük ...
Támogassuk...
Mert Fanni egy HŐS ..
Egy ERŐS NŐ
Egy CsodaNŐ
Majka dala pont róla szól ...
