Őszi szösszenet

Jó régen írtunk már a blogunkba. Folyamatosan történnek az események- nem unatkozunk ám ;)

Ugyan ez a blog a 2014-es Ultrabalatoni felkészülésünket hívatott dokumentálni . Azt az utat, amit addig bejártunk ,de ha már egyszer elkezdtük, írjuk tovább, hiszen jövőre is lesz Ultrabalaton :D

A nyár az én részemről elég hektikusra sikeredett edzés terén. Az idei nyarunk meleg, párás--sőt mondhatni esőerdei klíma érvényesült a meleg hónapokban. Kevés futás volt benne, de az legalább lelkes  volt . Sikerült egy 18 km-.es edzést is összehozni, ami megerősített abban, hogy nekem ott a helyem a Wizz Air  félmaratonján.

Az augusztus ismét hozta a formáját , parlagfű allergiám az egekben . Hiába van a rengeteg tiltás, küzdelem ,az a fránya pollentartalom valahogy nem tud csökkenni a levegőben ebben a kritikus időszakban .
Nem is igen volt jó futásom kint a szabadban . Maradt a futópad . És az esős idő után való terepfutás.

Eljött a szeptember . Már a csípőm és a térdem  jelezte, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet ismételten . Bizony a testem és a lelkem nem volt összhangban ..

Szeptember 14. Wizz Air félmaraton 
Nagyon sok támogatást kaptam . Sokan ajánlották fel a segítségüket, hogy nem hagynak magamra ezen a hosszú úton. .
 Végh Andi barátnőm rengeteget segített lelkiekben felkészülni. Biztatott , támogatott.

A nagy kavalkádban egy -egyetlen  egy legény--ööö leány maradt mellettem . Tímea  barátnőm , aki a társam volt az UB-n is.
Hihetetlen csajszi. Feláldozta értem a versenyét. Jött velem végig .

Az elején nevetgélve, beszélgetve futottunk . Akkor nem vágytam másra, csak teljesíteni szint időn belül, és nem kihullani ,és nem buszra kényszerülni.

A rakparton instrukcióként megkaptam, hogy tessék nyomni a szőlőcukrot, ha már más csodaszert nem használtam eddig.
Frissítettem is becsületesen minden ponton , volt ahol még a fejemre is jutott a vízből ;)
Jelezte a térdem , majd lassan a csípőm is, hogy nekik ma nem igazán öröm az a futás, amit a lelkem úgy élt meg.
16 km-nél azt mondta a csípőm, neki mára elég volt és köszöni szépen ,de bizony ő nem hajlandó a lábamat rendesen terelgetni ... fogta magát és beállt...
Nem bírtam rálépni a lábamra.
Már addig is néha -néha bele kellett sétálnom , mert nem nagyon ment a futás,de most aztán végkép feladni látszott a futam .
Kicsit tekergettem , kicsit csavargattam a lábamat, közben meg összeszorított foggal szidtam magamat, hogy mi a francot keresek én itt ? Kellett ez nekem ? Tuti nem vagyok normális !
Timi pedig csak beszélt hozzám. Pont úgy , mint a szülőszobán a férj , aki biztatja a felségét , hogy már nincs sok hátra ,és bírja ki azt a fájdalmat a közös gyermekükért, akit nagyon nagy szeretetben várnak .
Valahogy elindultam , sántikálva, sziszegve ..

Közben pedig szebbnél szebb gondolatsorokat osztott meg velem kedvenc barátnőm...
A legszebb , amit sosem fogok elfelejteni :
- Szültél két gyereket ! Fájt  b*meg ? Akkor is meg kellett szülni. Akkor most is meg tudod csinálni -

Persze kicsit vulgáris, de néha már az ember csak ebből ért .

Mentünk, haladtunk. Nekem már csak az járt a fejemben, hogy jó lenne, ha valakinél lenne egy kis fájdalomcsillapító, hogy ne minden egyes lépést késszúrásként érezzek.
Jött a Nyugati felüljáró , ahova felfutottunk , mert természetesen az ember nem gyalogolhat fel :D
Ott pacsiztam Monspart Saroltával...Az dobott a lelkemen.

Nagyon lassúnak tűnt a további pár km-er. Hallottam valahol messziről Timi hangját. Folyamatosan kántálta, hogy mennyire büszke rám, hogy milyen szuper dolog lesz , ha ezt megcsinálom, mekkora teljesítmény ez tőlem rokkantként ( köszi ;) ) ....
Persze én már csak a végét szerettem volna.
A Hősök terénél , már valahogy azt éreztem -meg lesz ez tényleg !!

Jött a liget, jöttek a zászlók, futottak körülöttem az emberek. Talán még gyorsítani is tudtam ...
Aztán egyszer csak vége lett... 2h:31p

Vártam valami euforikus élményre , egy könnycseppre, egy megkönnyebbülésre ...bármire..
De nem volt semmi.
Csak beértem ...
Vége..
Nincs tovább...
Megkaptuk az érmet..
Pár méterrel arrébb vadul mosolygott Péterem , kezében a cuccainkkal .És mérhetetlen büszkeséggel fotózgatott bennünket.

Timi barátnőm ép a szokásos -Jól áll a hajam ? - szövegével nevettetett meg minket ...
Lenyújtottunk, persze csak módjával ( újabb hibapont) majd irány haza.
Hazafelé rosszul lettem a kocsiban . Elkapott a hányinger. Rengeteg izot és szőlőcukrot ettem, amit ugye máskor nem igen szoktam. Legalábbis ilyen mennyiségben nem alkalmaztam még soha..
Hazaérve forró fürdőre vágytam.
Felmértem a sérüléseimet, nyalogattam a sebeimet. Pár körmöm ismét odalett, de ez már megszokott a betonos futásaimkor.
Próbáltam végig gondolni a félmaratoni teljesítményemet, de még mindig hihetetlennek éreztem az egészet. Aztán egyszer csak eltört a mécses...kicsit pityeregtem a kádban,és csak a HÁLA lebegett a szemem előtt. Hála Timinek, hogy végig csinálta velem, hála az égieknek, hogy engedték ,hogy véghezvigyem .
Majd szundikáltam egy keveset .....

És ment minden tovább a megszokott módon.

Másnap ugyanúgy felkelt a nap , ugyanúgy történt minden ... az izomlázat leszámítva ;)

A gyógymasszőr és csontkovács Böbém átgyúrta a testem , megtekergetett és új formába rántott...
Igaz a vádlim iszonyatosan fájt és a lépcsőjárás sem okozott eget verő örömöt, de hát még is csak 21.5 km-et futottam (annyit mért az órám )
Nem fájt semmim , teljesen elmúlt minden fájdalmam.

Felfogni még mindig nem tudtam, hogy félmaratonista lettem ...talán majd idővel ez is megérkezik .

Két nap pihenő után már alig vártam, hogy cipőt húzhassak.
Olyan erőt éreztem magamban , hogy a világot is meg tudtam volna váltani .
Egy gyors 4,5 km volt .. Majd még letekertem 20 km bringán is...
Aztán egy reggel nyusziitatás közben belenyilallt a derekamba a fájdalom . Alig bírtam felállni.
Üdv becsípődés...

Bevállalom ................van..

...................bizony az.....
Remélem nem lesz olyan kusza a bejegyzésem, mint ahogy a fejemben a gondolatok cikáznak.

Gondoltam, arra is, hogy azt a címet kéne adni, hogy a
                         HP. korszak -....remélem a menopauza még  messze van :)

Most így délutánra már megvilágosodtam, de azért lekörmölöm a mai gondolatmenetemet.

Semmi sem jó ...

Mindig , mindenben találok hibát -valami mérgelődni valót , annak ellenére, hogy megfogadtam..  

Csak a CÉL lebeg a szemeim előtt.

  Vasárnap a futópadon szenvedtem ..
-melegem volt, pedig nem is ment a fűtés.
-unalmas volt, pedig igen rövid időt töltöttem rajta.
Arra figyeltem
--fáj e valahol , valami ( FÁJT  :) )
--mennyi a pulzus...
--mennyi az idő ...
Nem pedig a futás örömére.




Ma kimerészkedtem terepre.
Kihagytam egy napot..pihentem .
Hordom a mágneses térdpántot, Bandázsban futok,
mint ahogy a nagyok szoktak ...

Kínszenvedés volt a dolog. Barátságtalan időjárás volt. Bár néha a napocska azért rám mosolygott. :)
Felöltöztem , mert nagyon,de nagyon fázós vagyok.
15 fok alatt már begubózom és hagymahéjként halmozom magamra az öltözetet :)

Ma 2.5 fokban indultam neki .
Sokat olvastam róla, hogy nem szabad túlöltözni.
Ezért volt egy dry trikó, egy vastagabb alá öltözetes pulcsi ( természetesen a megfelelő helyeken lukacsos betétekkel :P )
Plusz egy szélkabátka....
Az első km--n szétfagytam ... Annyira, de annyira fáztam, hogy azon gondolkoztam , hogy tényleg NORMÁLIS vagyok -.e ...
Muszáj e ezt nekem csinálnom ?
Tuti, hogy más emberi lény nem tesz ilyet. Mindenki csak henceg, hogy ők ilyen időben is képesek futni :D

Majd kezdtem átmelegedni ,de a pulcsi lukacsos részén fújt be a metsző hideg szél ...
 Olyan igazi jó érzésű, pengehasogató jellegű szél .
Nem vittem magammal fejpántot, így csak a fülemben lévő füldugaszos zene segített megvédeni a füllefagyásos opciótól, viszont a baseball sapi simlédere legalább felfogta a szelet, ha lefelé fordítottam a fejem ... ( apró örömök ;)

Amíg emígy agyaltam, a normalitásomat kétségbe vonva, már azt vettem észre, hogy bőszen hazafelé tartok .
Eszem ágában sem volt a surranó pályán eliszkolni. Kerestem a legrövidebb utat hazáig ....

Szépen csúfos kudarcot vallva , haza kocogtam .....

Kérdezte is drága párom... Na , mi történt, hogy ilyen gyorsan hazaértem ??? ...
Elmeséltem a kudarcomat, mire Ő támogatását adván közölte : Ugye megmondtam, hogy nem fogod bírni a hidegben való futást ...
Hiába... ISMER :)

Most itt lehet azt is mondani, hogy rosszindulatú, vagy ép ellenezné a sporttal töltött időm...de nem ez van .
Egyszerűen tudja, hogy én novembertől -márciusig, bizony a szabadban való tartózkodásomat a lehető legrövidebb időre korlátoztam már...
Néha belefér egy-egy séta. Még pár km- Nordic Walking is .. Természetesen hagymahéj szerű öltözékben :)
Na, de hogy FUTNI ???

Hazaérve, alig vártam, hogy egy jó meleg fürdőt vegyek. Ott jól kielemeztem ezt az egész szélmalomharcot.
És úgy döntöttem, hogy majd azért megpróbálom én ezt még ...hátha sikerülni fog :)

Délután böngészgettem és találtam egy érdekes cikket, ahol ép azt taglalták, hogy az embernek a sportossági önleértékelése is okozhat akár térdfájdalmat. Hiszen saját magát húzza le, hiszen saját maga kételkedik a teljesítményében. Így saját maga képes okozni testi fájdalmat pszichésen is...

Rögtön párhuzamot vontam .... hiszen sem a pihenés, sem kencék, sem gyógyszer nem segít az én fájdalmamon .
Ráadásul nem is találtak semmi szervi problémát, max a tartásbeli gondjaimra lehetne fogni a dolgot.
Na, de nyáron nem volt bajom ....:)


Tudom, hogy sok a rizsa és a nyafogás...de ezek nekem most sok-sok fejtőrést okoznak a napjaimban, miközben pedig szeretném megváltani a világot-a világomat.
Szeretnék felkészülni áprilisra, de közben meg nem érzem magam 100%-ban biztosnak...

Hiába ..az a fránya önbizalomhiány mindig learatja a nyamvadt babérjait...

És a mai motiváló , inspiráló mondat :  Mindenki annyi, amennyinek érzi magát   !

De nem felejtettem el a héten talált motiváló képet...
Csak még keveset virtualizáltam :)  

Nehézségek évszaka van most....

............ szomorúan konstatáltam, hogy az idei ősz bizony nehézségeket okoz nekem is és a családomnak is.
A srácaim már nem kicsi gyerkőcök , de még is folyton beteg valamelyik. Ha nem ők, akkor mi felnőttek ....
Gondoltam hamar kiheverem ezeket a nyavalyákat, mert amíg jó idő van, addig menni kell ( kellene) futni és élvezni a lehetőségeket...

Az előző hónap tök jól alakult mindezek ellenére, most meg csak 2x voltam futni és már 12-e van.
Most is tiszta takony vagyok, fáj a torkom és a fejem is. De elmentem ma egy rövidre. 6.1 km volt terepen. Szenvedtem , mint a kutya , de legalább futottam...
A térdem nyikorog, fáj-- most már a bal térdem is érzékeny..
Mi lesz ebből ???
Most még az sem tud teljesen felvillanyozni, hogy ismét Fortuna kegyeit élvezhettem .
Nyertem egy Iron Man órát a futócipok.com-tól  egy játék keretén belül.

Csodás narancssárga... Nagyon szeretem a színét :)
Nem pulzusmérős, "csak" köröket mér, stopper idős és még mindenféle kütyüs ... 200 m-ig vízálló ..szóval egyszer búvárkodáshoz is jó lehet.
Persze sokan vannak , akik szerint -Már megint Te nyerted az órát ?  Minek az neked ? -véleményen vannak ..
Pedig én sem tettem többet érte, mint bármelyikük.
Kitöltöttem a kérdőívet, ezáltal jelentkeztem --és kész ..
Vártam a sorsolást.
És életem második nyereménye került a kezembe.
Eddig az évig még soha nem nyertem semmit.
Na jó , tombolán néha, de ott is elenyésző dolgokat.
Most idén meg ez a második sport órám :)

Játszom még cipőért is ....hónapok óta .. Még sem nyertem :P
Pedig milyen szuper volna, ha minden ilyet bevonzhatna az ember lánya :D

Na viccet félre téve ... Azt még szeretném elmondani, hogy nagyon motivál egy kedves hölgytársam kitartása. Néha kételkedem magamban . Néha azt érzem, hogy az az áprilisi 21 km túl nagy falat számomra , de minden alkalommal, amikor olvasom  B.Monikát , rá kell jöjjek, hogy bizony semmi más nem hiányzik belőlem --csak a kitartás :)

Monika a maga betegségével együtt fut..... Tudja, hogy vigyáznia kell magára, de szépen lassan halad az útján. Ezért CSODÁLOM   érte...
Nekem meg most az jutott osztályrészül, hogy minden nap fáj valami , minden nap van valami nyavalyogni valóm ...ezáltal csökken a bizodalmam is önmagamban. De talán egyszer nálam is véget ér ez a sorozat és megrázhatom magam . Na akkor már tudatosan tudok készülni a megmérettetésekre. Viszont addig sem hagyom magam ! Nem lehet....
Kicsit nyalogatom a sebeimet, legyen az testi vagy lelki --aztán már indulok is futni :)
Hiszen  már csak 152 nap van a vivicittáig

Viszlát októberi meleg ősz .......

...............csodás napjaink voltak. Imádom ezeket a szép napokat, a finom illatokat, a gyönyörű színeket.
Napról napra megmelengetik az ember szívét.
A napnak még van ereje, de már az árnyékban fázunk , ha nincs nálunk egy pulcsi...Na,de sajna októberrel ez is bevégeztetett.. November veszi kezdetét és jön az ősz szomorúbb időjárása...

Nagyon jó volt  futni ebben az  októberi időben.
Már nincs melege az embernek, bár rólam még ilyenkor is folyik a víz rendesen .
Simán lehet még capri naciban és pólóban futni , még nem kell felöltözni nagyon .
Napközben indulok neki futni, én ezeket még élvezhetem így ...ilyen szerkóban ;)

Volt ebben a hónapban minden ...gödör, lelki összeomlás, ízületi fájdalmak , teljesítmény és távcsökkenés .Kétségbeesés a köbön ...Na ,de volt saját rekord megdöntés is ...mind távban , mind össz km-ben .
Ezért a végére egész jól zártam a hónapot.  :)
Nem volt szokásom soha statisztikát készíteni, de amióta futok ez valahogy mániámmá vált :) Folyton dokumentálok és folyton összehasonlítok ..természetesen a saját teljesítményeimet.
Mert csak magamhoz tudom viszonyítani az elért eredményeimet. Ebben a szép októberben  megleptem magam a hónap elején egy új terep cipővel....Már nagy szükségem volt egy jó cipőre. Bár nem panaszkodhatom a Pegasusomra sem, de az még sem terep cipő. Sikerült bemérettetni a lábam, majd szakember segítségével kiválasztani egy számomra megfelelő szuper csukát. 

Ebben a szép októberben 13 alkalommal voltam futni  és 85.5 km raktam a cipőmbe. Statisztikailag ez a legjobb hónapom :) Bár sokat nyavalyogtam , és sok volt a kényszerpihenő is ,de valahogy a végén még is ilyen jól sikerült. Ma is szerettem volna kimenni futni, bár ma pihenő nap lenne.... de gondoltam egy nagyot , és még egy 4,5-5 km ..lenyomtam volna, hogy kerek szám legyen  a végén ,de hamar lehűlt a levegő és meggyőztem maga, hogy elég volt mára a jóga...Majd a következő hónapban megint versenghetek magammal.

Egyre nagyobb elégedettséggel szemlélem ezt a hónapot ...Bár eléggé megviselt az átállás, de amint látom még sem olyan rossz ez az ősz, mint ahogy én azt eleinte éreztem ...

Most győzködöm magam, hogy jó lesz nekem a hidegben is futni ...
Tegnap fázott a fejem .... Nagyon megizzadtam és fújt a szél. Féltem is, hogy meg fogok fázni, de hála az égnek nem így lett...
Ki kell még tapasztalnom, hogyan is kell öltözködni a hűvösebb napokban.Tavasszal amikor kimerészkedtem már terepre szépen benne jártunk a márciusban. Akkor már nem volt olyan metsző hideg.

Holnap már November ... új hónap ...új kihívás ... ( új statisztika :P )

Szelek szárnyán

........... A múlt hét a pihenésé volt-.. Ez valahogy mostanában így megy. Egy hét hajtás, egy hét pihi..

Mivel én a fokozatosság híve vagyok , ezért csapjunk bele a lecsóba filling indult be ma. :)
A mai nap amúgy is a feszültség jegyében telik el. Ma műtik apósomat 78 évesen szívbillentyű cserével. Bár az elmúlt hetekben már megjárta a hadak útját és  pár napja  a szívklinikán csodájára jártak a medikusok ...hiszen olyan szívzöreje van -volt, hogy bizony elvileg ilyet élő ember ( mondjuk holt sem ) produkált még eddig...
Szóval a család összes tagja feszülten mászkál a házban . Próbálunk egymásra tekintettel lenni és nem szétmarni egymást.. Eddig ez egész jól sikerült.
De ez egy futó blog .---így inkább térjünk az edzésre, a többi feszültség meg majd csak alábbhagy.

Elindultam dél környékén . Gondoltam futok egy rövidet-közepeset--na jó egy hosszút !
És szorgalmasan szedtem a lábamat. Többször megfutottam a tó partján lévő utat ...

Szeretek itt futni . Jó a talaj, jó a levegő és a kilátásról ugye nem is kell szót ejteni.
Imádom a kacsákat, a nádasban neszező állatkákat. A halászni-vadászni járó macskákat.
Tavasszal óriási béka koncert van .Néha pár horgászt is találni a parton .
Ma ismét sokan köszöntek és hajráztak.
Gondolom a sokadik kör után már vakargatták a fejüket, hogy bizony nem vagyok normális, hogy ennyit futkosok :)
Kétszer meg is kellett álljak, mert kavicsot kaptam a cipőmbe , sajna nem akart arrább menni, így szúrta a lábam minden lépésnél . Ezért megállás...cipő le..kiráz , felvétel...kicsi nyújtás ..aztán indulás tovább.

Frissítésnek egy almasűrítményt és 2-3 gyümölcscukor volt. Indulás előtt egy Kalcium-magnzium-cink tablettát nyomtam be.(Futás után pedig egy adag izotóniás ital volt a jutalmam )
Mint feljebb írtam első körben rövid távra gondoltam, mondván, hogy majd holnap ismét rövid távot tudok futni. Mostanában zenével futok.
Azaz rádióval. Ép hírek következtek,
Ahol azt mondták melegfronti hatás és ingerlékenység, feszültség hat az emberekre. Legjobb oldás a SPORT...
Na akkor amúgy is extrém feszültség van bennem . Néha sírhatnék is...
Hát akkor oldjuk egy kicsit és fussunk többet.
Aztán még többet ...
És még többet....
Ez a nap 13.1 km lett... 1h 35p 09mp
Még soha nem futottam ennyit egyszerre..Pláne nem terepen . Dombnak fel, le ... Kavicsokat, gödröket kerülgetve.Ma kuka nap van . Mind a két faluban ( ahol én futok az pont az a terület, ami a két falut összeköti ) . Majd minden utcában kerülgettük egymást. Hol a kukás autó tolatott és figyelt merről jövök, hol én kerültem ki őket, ahogy a szemeteskukákat összehúzva emelgették be a kocsiba.
Amikor hazaértem pont a mi utcánkban voltak. A sofőr tisztelgett, ahogy beléptem a kapunkon :)
Gondolom ez volt az elismerés tőle, hiszen 1.5 órán keresztül végig kísérték az utamat ...
Hihetetlen élmény volt ennyit megfutni . Hiszen 10 hónapja még fogalmam sem volt, hogy én egyáltalán futni is tudok . Aztán az elmúlt hetek ízületi kínlódásai után egy ilyen távot megfutni , ez maga volt a léleksimogatás. Bár a feszültség még mindig tart , még mindig pattanásig vagyok feszülve... De közben meg ott a jóleső fáradtság és a büszkeség.... MERT ez MA JÓL SIKERÜLT!

Remélem ez már a gödör széle...és sikerül lassan kiérnem belőle. Bár még nagy út van a családunk előtt , hiszen még hátra van a hír..... a bármilyen hír....amitől félünk, rettegünk és közben bizakodunk....

Hiszen a szelek szárnyán suhan az ember az élete minden pillanatában. Hol lebeg, hol suhan, hol orkán erejű tempóban utazik .... hol szélcsendben stagnál...