A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mozgás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mozgás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 11., kedd

A nehézségek legyőzésre várnak !





Bizony ez az év nekem a nehézségek legyőzésével kezdődött ,és úgy néz ki folytatódik is.
Az álmaim megvalósítását nem adják olcsón , keményen kell megdolgoznom értük.

Folyamatos derékfájdalommal küzdöttem már október óta. Februárban végre rászántam magam egy MR vizsgálatra, ahol kiderült, hogy két gerincsérvem van az L4-L5 között és az L5 -S1 között. Ugyan csak mérsékelten nyomja a durát, de az is elég nagy fájdalmat okoz.
Az S3-5 között pedig van egy ciszta , ami nyomja az ideggyököt.

Most már legalább tudom a fájdalom okát. A futásról le kellett mondjak mindaddig, amíg nem leszek teljesen tünetmentes , és még utána is egy darabig igen komolyan kell vegyem a fokozatosságot . Csak rövid távokat futhatok, és azt is csak terepen.
Komoly gerinctornát csinálok . Járok Tb-s gyógytornára is, de az annyira komolytalan .Nagyon negatívan álltak hozzám a gyógytornászok. Közölték : -Normális ember- ilyen lelettel nem FUT.-
Teljesen lelombozódtam az első pár alkalommal. Viszont otthon kemény tornát végzek , napi 2-3 alkalommal.

Közben pedig visszatértem a Nordic Walkingoz ... Hiszen azt engedélyezték. Természetesen szigorúan csak gyaloglás van , bár néha annyira neki lódulnék a futásnak..



Már lemondtam a tavaszi versenyekre való jelentkezésemet és minden időmet és energiámat a gyógyulásnak szentelem !
Nagyon szeretnék felépülni az UB-re . Az még 81 nap ... Addig megteszek mindent , hogy tökéletesen felépüljek és ott tudjak futni.
Tudom, hogy ott betonon visz az út, de nagyon reménykedem abban, hogy nem lesz gondom .

Mert az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket....és én most keményen küzdök érte :D




Sajnos a félmaratonról le kellett mondjak, talán sikerül ősszel teljesítenem ...talán...Nagyon bízom benne!
Tudom, hogy a mozgásra szüksége van az embernek -mind lelkileg-mind testileg !
Ezért nem adom fel ! Azért sem !
Nagy lelki teher van rajtam , de tudom, hogy muszáj figyelnem a testem jelzéseire, mert még sokáig szükségem van rá. Nem tudom, hogy tényleg működik e a karma azon része, ha rossz úton haladunk, akkor megkapjuk a jelzést az élettől.
Volt már egy komoly autóbalesetem, amiből sikerült felállni , sikerült újból megtalálni a boldogságot az életben és a mozgásban . Most új jelzés következett.... és én nem értem miért akar eltántorítani az élet a mozgástól , hiszen nélküle nem kapja meg az ember azt a pluszt, amivel kisimulhatnak a lelki -testi ráncok.!

Rengeteg támogatást kapok futótársaimtól, a facebookon a kilométergyűjtő csoport és a szív bajnokai csoport tartja bennem a lelket .
No és a csodás idő is kedvemre van, mert végre mehetek a szabadba....bár nem futni...csak gyalogolni , de legalább mozoghatok !





2013. november 26., kedd

Bevállalom ................van..

...................bizony az.....
Remélem nem lesz olyan kusza a bejegyzésem, mint ahogy a fejemben a gondolatok cikáznak.

Gondoltam, arra is, hogy azt a címet kéne adni, hogy a
                         HP. korszak -....remélem a menopauza még  messze van :)

Most így délutánra már megvilágosodtam, de azért lekörmölöm a mai gondolatmenetemet.

Semmi sem jó ...


Mindig , mindenben találok hibát -valami mérgelődni valót , annak ellenére, hogy megfogadtam..  

Csak a CÉL lebeg a szemeim előtt.




  Vasárnap a futópadon szenvedtem ..
-melegem volt, pedig nem is ment a fűtés.
-unalmas volt, pedig igen rövid időt töltöttem rajta.
Arra figyeltem
--fáj e valahol , valami ( FÁJT  :) )
--mennyi a pulzus...
--mennyi az idő ...
Nem pedig a futás örömére.




Ma kimerészkedtem terepre.
Kihagytam egy napot..pihentem .
Hordom a mágneses térdpántot, Bandázsban futok,
mint ahogy a nagyok szoktak ...


Kínszenvedés volt a dolog. Barátságtalan időjárás volt. Bár néha a napocska azért rám mosolygott. :)
Felöltöztem , mert nagyon,de nagyon fázós vagyok.
15 fok alatt már begubózom és hagymahéjként halmozom magamra az öltözetet :)

Ma 2.5 fokban indultam neki .
Sokat olvastam róla, hogy nem szabad túlöltözni.
Ezért volt egy dry trikó, egy vastagabb alá öltözetes pulcsi ( természetesen a megfelelő helyeken lukacsos betétekkel :P )
Plusz egy szélkabátka....
Az első km--n szétfagytam ... Annyira, de annyira fáztam, hogy azon gondolkoztam , hogy tényleg NORMÁLIS vagyok -.e ...
Muszáj e ezt nekem csinálnom ?
Tuti, hogy más emberi lény nem tesz ilyet. Mindenki csak henceg, hogy ők ilyen időben is képesek futni :D

Majd kezdtem átmelegedni ,de a pulcsi lukacsos részén fújt be a metsző hideg szél ...
 Olyan igazi jó érzésű, pengehasogató jellegű szél .
Nem vittem magammal fejpántot, így csak a fülemben lévő füldugaszos zene segített megvédeni a füllefagyásos opciótól, viszont a baseball sapi simlédere legalább felfogta a szelet, ha lefelé fordítottam a fejem ... ( apró örömök ;)

Amíg emígy agyaltam, a normalitásomat kétségbe vonva, már azt vettem észre, hogy bőszen hazafelé tartok .
Eszem ágában sem volt a surranó pályán eliszkolni. Kerestem a legrövidebb utat hazáig ....

Szépen csúfos kudarcot vallva , haza kocogtam .....

Kérdezte is drága párom... Na , mi történt, hogy ilyen gyorsan hazaértem ??? ...
Elmeséltem a kudarcomat, mire Ő támogatását adván közölte : Ugye megmondtam, hogy nem fogod bírni a hidegben való futást ...
Hiába... ISMER :)

Most itt lehet azt is mondani, hogy rosszindulatú, vagy ép ellenezné a sporttal töltött időm...de nem ez van .
Egyszerűen tudja, hogy én novembertől -márciusig, bizony a szabadban való tartózkodásomat a lehető legrövidebb időre korlátoztam már...
Néha belefér egy-egy séta. Még pár km- Nordic Walking is .. Természetesen hagymahéj szerű öltözékben :)
Na, de hogy FUTNI ???

Hazaérve, alig vártam, hogy egy jó meleg fürdőt vegyek. Ott jól kielemeztem ezt az egész szélmalomharcot.
És úgy döntöttem, hogy majd azért megpróbálom én ezt még ...hátha sikerülni fog :)



Délután böngészgettem és találtam egy érdekes cikket, ahol ép azt taglalták, hogy az embernek a sportossági önleértékelése is okozhat akár térdfájdalmat. Hiszen saját magát húzza le, hiszen saját maga kételkedik a teljesítményében. Így saját maga képes okozni testi fájdalmat pszichésen is...

Rögtön párhuzamot vontam .... hiszen sem a pihenés, sem kencék, sem gyógyszer nem segít az én fájdalmamon .
Ráadásul nem is találtak semmi szervi problémát, max a tartásbeli gondjaimra lehetne fogni a dolgot.
Na, de nyáron nem volt bajom ....:)


Tudom, hogy sok a rizsa és a nyafogás...de ezek nekem most sok-sok fejtőrést okoznak a napjaimban, miközben pedig szeretném megváltani a világot-a világomat.
Szeretnék felkészülni áprilisra, de közben meg nem érzem magam 100%-ban biztosnak...

Hiába ..az a fránya önbizalomhiány mindig learatja a nyamvadt babérjait...

És a mai motiváló , inspiráló mondat :  Mindenki annyi, amennyinek érzi magát   !

De nem felejtettem el a héten talált motiváló képet...
Csak még keveset virtualizáltam :)  



2013. november 14., csütörtök

Valami elkezdődött ......:)




......................... de el ám :) !!!!!!
 November 12-én megnyitották a honlapot ismét ...feltöltöttek számunkra rengeteg fontos információt ,
DE NEM ELEGET :P

Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennünk napról napra. Szervezés, intézkedés, keresgélés , kutakodás. Információk -tapasztalatok begyűjtése...
Ami számomra teljesen érdekes, és szinte érthetetlen, hogy akárhol kopogtatok , mindenütt szűken bánnak az infókkal. Persze megértem én, hogy csínján bánnak az értékes , szinte titkosnak vélt infókkal, de nem azt kértem, hogy névvel és címmel ellátva adják a kezembe a dolgokat.
Megszervezzük mi magunknak az utat is , a szállást is és minden egyéb más dolgot, de mondjuk jól esne, ha valaki elmesélné az általuk megtapasztalt buktatókat.
Na, de innen szép NYERNI!


Mert bizony...Mi 2014. május 31-én lebonyolított versenyen nyerni fogunk ! Ha ,nem is a szó legszorosabb értelemében véve,
de leküzdjük a saját korlátainkat, és félelmeinket.
Megküzdünk az akadályokkal és bebizonyítjuk elsősorban magunknak ...másodsorban a világnak ! Hogy bizony nekünk, akiknek nehéz a mindennapokban is megküzdenünk a saját korlátainkkal , még ezt is bevállaljuk ...

Jó lesz ez --ÉRZEM !

Szépen összeállt már a csapat, lassan elérkezik a nevezési díj összeszedése is , ami így év végén nem ép könnyű és egyszerű feladat egyik családnak sem ...
A többi költségre meg gyűjtünk. Ki, hogy tudja megoldani . Perselyben ? Számlán ?   Esetleg a párnája alá dugdossa a forintokat. ??? Majd kiderül . 
Természetesen nekünk is jó volna valamiféle támogatás. Na,de ebben a nehéz időszakban igen szűk az emberek tartalékos cihája... De nem adjuk fel ...és minden segítséget elfogadunk , megköszönünk és méltón megküzdünk érte a versenyen !
                                                                                                                                                                                  
24 óra folyamatos futás nem kis megmérettetés .A tó megkerülése sem az , akár futva, akár kocogva, vagy ép gyalogolva.
Természetesen edzeni is muszáj ... Folyamatosan . Fejlődni .
.Mind időben , mind távban . Gyakorolni, esőben, szélben , hóban, sárban.
Mindenre fel kell készülni .

Jó , májusban már nem kell hóvihartól tartani, de hideg, eső ,de akár kánikula is megörvendeztethet bennünket.
Na és akkor a km-ről még nem is beszéltünk.Mert bizony a ...212.km ... az nagyon hosszú táv... még, ha 10-en is futjuk le ...Itt életre szóló barátságok köttethetnek . Hiszen együtt küzdünk, együtt csináljuk végig ezt a majd 7 hónapot. Támogatjuk egymást, segítünk egymásnak a felkészülésben mind fizikálisan , mint mentálisan .
De bízunk magunkban , és tudjuk , hogy menni fog nekünk !

Együtt ... a csapattal... Mert Mi CSODANŐK ..együtt ezt is meg fogjuk tudni csinálni !
 


 

2013. október 28., hétfő

Szelek szárnyán

........... A múlt hét a pihenésé volt-.. Ez valahogy mostanában így megy. Egy hét hajtás, egy hét pihi..

Mivel én a fokozatosság híve vagyok , ezért csapjunk bele a lecsóba filling indult be ma. :)
A mai nap amúgy is a feszültség jegyében telik el. Ma műtik apósomat 78 évesen szívbillentyű cserével. Bár az elmúlt hetekben már megjárta a hadak útját és  pár napja  a szívklinikán csodájára jártak a medikusok ...hiszen olyan szívzöreje van -volt, hogy bizony elvileg ilyet élő ember ( mondjuk holt sem ) produkált még eddig...
Szóval a család összes tagja feszülten mászkál a házban . Próbálunk egymásra tekintettel lenni és nem szétmarni egymást.. Eddig ez egész jól sikerült.
De ez egy futó blog .---így inkább térjünk az edzésre, a többi feszültség meg majd csak alábbhagy.

Elindultam dél környékén . Gondoltam futok egy rövidet-közepeset--na jó egy hosszút !
És szorgalmasan szedtem a lábamat. Többször megfutottam a tó partján lévő utat ...
Szeretek itt futni . Jó a talaj, jó a levegő és a kilátásról ugye nem is kell szót ejteni.
Imádom a kacsákat, a nádasban neszező állatkákat. A halászni-vadászni járó macskákat.
Tavasszal óriási béka koncert van .Néha pár horgászt is találni a parton .
Ma ismét sokan köszöntek és hajráztak.

Gondolom a sokadik kör után már vakargatták a fejüket, hogy bizony nem vagyok normális, hogy ennyit futkosok :)
Kétszer meg is kellett álljak, mert kavicsot kaptam a cipőmbe , sajna nem akart arrább menni, így szúrta a lábam minden lépésnél . Ezért megállás...cipő le..kiráz , felvétel...kicsi nyújtás ..aztán indulás tovább.

Frissítésnek egy almasűrítményt és 2-3 gyümölcscukor volt. Indulás előtt egy Kalcium-magnzium-cink tablettát nyomtam be.(Futás után pedig egy adag izotóniás ital volt a jutalmam )
Mint feljebb írtam első körben rövid távra gondoltam, mondván, hogy majd holnap ismét rövid távot tudok futni. Mostanában zenével futok.
Azaz rádióval. Ép hírek következtek,
Ahol azt mondták melegfronti hatás és ingerlékenység, feszültség hat az emberekre.
Legjobb oldás a SPORT...
Na akkor amúgy is extrém feszültség van bennem . Néha sírhatnék is...
Hát akkor oldjuk egy kicsit és fussunk többet.

Aztán még többet ...
És még többet....
Ez a nap 13.1 km lett... 1h 35p 09mp
Még soha nem futottam ennyit egyszerre..Pláne nem terepen . Dombnak fel, le ... Kavicsokat, gödröket kerülgetve.Ma kuka nap van . Mind a két faluban ( ahol én futok az pont az a terület, ami a két falut összeköti ) . Majd minden utcában kerülgettük egymást. Hol a kukás autó tolatott és figyelt merről jövök, hol én kerültem ki őket, ahogy a szemeteskukákat összehúzva emelgették be a kocsiba.
Amikor hazaértem pont a mi utcánkban voltak. A sofőr tisztelgett, ahogy beléptem a kapunkon :)
Gondolom ez volt az elismerés tőle, hiszen 1.5 órán keresztül végig kísérték az utamat ...
Hihetetlen élmény volt ennyit megfutni . Hiszen 10 hónapja még fogalmam sem volt, hogy én egyáltalán futni is tudok . Aztán az elmúlt hetek ízületi kínlódásai után egy ilyen távot megfutni , ez maga volt a léleksimogatás. Bár a feszültség még mindig tart , még mindig pattanásig vagyok feszülve... De közben meg ott a jóleső fáradtság és a büszkeség.... MERT ez MA JÓL SIKERÜLT!

Remélem ez már a gödör széle...és sikerül lassan kiérnem belőle. Bár még nagy út van a családunk előtt , hiszen még hátra van a hír..... a bármilyen hír....amitől félünk, rettegünk és közben bizakodunk....

Hiszen a szelek szárnyán suhan az ember az élete minden pillanatában. Hol lebeg, hol suhan, hol orkán erejű tempóban utazik .... hol szélcsendben stagnál...

2013. október 15., kedd

Nincs lehetetlen- csak tehetetlen .... avagy, ha nem megy a gyaloglás akkor futni kell :)

Fiatalon, gyerekként mi még sportoltunk . Nekünk életformánk volt, nem úgy mint a mai fiataloknak. Akkor még könnyű volt. Minden ingyen, és minden helyben az iskolában . Ma már ez sokkal nehezebb...

Két kamasz , majdnem felnőtt gyermek anyukájaként mondom ezt, akik vidéken laknak , elszigetelve a központtól. Minden nagyon messze , de azért elég közel, hogy még ne legyen a napi ingázás teher. 


Persze a szülés után nekem is a család és a gyermekeim voltak az első helyen. Néha tornázgattam, de azt csak a móka kedvéért tettem. Sokat sétáltam a gyermekeimmel , de ennyi -nem voltak nagyobb kihívások az életemben . Bevallom nem is hiányzott, hiszen ott volt a háztartás és a kert is . Ez kimerítette a mozgás utáni vágyamat.

8 évvel ezelőtt volt egy csúnya autóbalesetem , amiből 2 év után tudtam lábra állni . Maradandó sérüléseim miatt korlátozott és beszűkült a mozgásom . Viszont a gyógyulási idő alatt keményen megtanultam, hogy Nincs lehetetlen !
Nagyon  akarni kell mindent és akkor elérhetjük ..
1.5-2 évig Nordic Walking-tam . Nagyon szerettem, de sokszor szólt közbe a derék és csípőfájdalom . Időjárás változás alkalmával, bizony volt , hogy lábra sem tudtam állni a fájdalomtól.
Így volt ez 2013 januárjában is . Amikor ép Dóri barátnőmnek panaszkodtam, hogy nem megy a gyaloglás. Akkor ő nemes lazasággal csak annyit mondott --- HÁT AKKOR FUSS BEÁM :)--- ha nekem megy, neked is fog !


És MENT ! Igaz futópadon próbálkoztam . Először gyalogolni , de akkor nagy fájdalmaim voltak, majd lassan kocogni kezdtem, és akkor csökkent a fájdalom .
Gondoltam, ha ez ilyen jól megy, akkor a táv sem lehet akadály. De bizony az volt !!!

Ide nekem az Oroszlánt ! Rögtön km-ben gondolkoztam. Majd szépen lassan rá kellett jöjjek, hogy ez bizony nem fog menni . 3 hétig ész nélkül edzettem . Kisajtoltam magamból a lehető legtöbbet. Majd miután utána olvastam a dolgoknak és segítséget is kaptam nálam okosabb emberektől , visszavettem az elképzeléseimből és elkezdtem a kezdők edzésprogramját. Hamar sikerült a folyamatos futást elérnem .Páromtól kaptam egy pulzusmérő órát ami segített a tudatosabb felkészülésben . Márciusra már sikerült egyben 3-4 km -t lefutni futópadon . Nagyon büszke voltam a teljesítményemre.
Hosszú tél volt, így nagy sokára jutottam ki a szabadba . Mélységes csalódás volt a részemről, hogy 300 méter után fulladtam , hogy 1 lefutott terep kör után (1.6 km ) mentőért ziháltam .
Mérhetetlenül elkeseredtem, hiszen rengeteg munkát fektettem bele hónapokon keresztül. Viszont rengeteg támogatást kaptam és ezért NEM ADTAM FEL !
Újból és újból kimentem terepre futni . Mert még betonra a faluba nem merészkedtem , ezért maradt a terep.Szépen lassan sikerült "meghalás " nélkül teljesíteni az első kört, majd a másodikat-harmadikat.
Áprilisban Dórival és Lilla barátnőmmel lefutottuk a Coca-cola testébresztő futáson a 6 km -t. Életem addigi legjobbját futottam akkor . Bár verseny előtt 4 nappal beállt a derekam  és deréktámasszal, fájdalomcsillapítóval és izomlazítóval futottam . DE MEGCSINÁLTAM ...és ez volt a lényeg. Az bizony hab a tortán, hogy még a teljesítményem is a legjobb volt a verseny során ...Mire képes az adrenalin :) 


Hihetetlen ajándékot kaptam a nyáron a sorstól --de leginkább Németh Györgyitől(gödi futónagykövet) és rajta keresztül a Polar Hungary-tól . Ez megerősített abban, hogy jó úton járok és nem szabad feladnom sosem .
Németh Györgyi (  http://futasvelem.blogspot.hu/)játékot hirdetett , aminek én lettem a nyertese .Egy hiper szuper Gps Polár órát nyertem . Azóta lelkes használója vagyok ...

Nagyon élvezem , hogy minden edzésem külön-külön adatait tárolja az óra és bármikor tudom követni az edzéseim alakulását.
Nehezen barátkozom meg a kütyükkel.
Ezzel is meg kellett küzdenem, de ma már bátran kijelenthetem, hogy Jó Barátok lettünk :)
Fontos a pulzuskontrollos edzés, mert nem ész nélkül hajtja magát az ember. Persze ehhez az is kell, hogy tudatosan használjuk ki a testünk adta jelzéseket és lehetőségeket.




Folyamatosan edzek azóta is . A nyári melegben esti futások voltak. Az őszi hűvösben pedig napközben járok ki a szabadba. Szeptemberben indultunk Dórival és Timivel a Nike félmaratonon hármas váltóban . Itt is az addigi legjobbamat futottam a saját távomon (8.3 km ) de , ha jól emlékszem mindannyian a legjobbat futottuk :)

Én rajtoltam és amikor az Andrásin futhattam a tömeggel , elkapott egy szentimentális érzés . Könnybe lábadt a szemem és élveztem a nagy tömeget, hogy részese lehetek én is egy olyan eseménynek, ahol minden embernek ugyanaz a célja --teljesíteni a legjobb tudása szerint a kitűzött távot---
Élveztem a szurkoló tömeget, láttam a mosolyt és az elismerést az arcukon . Pedig még alig 2 km-nél jártunk.
A rakpart kicsit megviselt, mert ott tűzött a nap . Láttam, hogy más is szenved, de egy egy mosoly mindenkitől jutott a másiknak és ez bizony nagy erőt adott a továbbiakhoz.
A befutó után pedig euforikus hangulatban voltam . Napokig tartott ez a lelki feltöltődés.
Sajnos utána elkapott egy megfázásos nyavalya, amiből nehezen tudtam kilábalni. Utána nagyon rossz eredménnyel és pulzussal jártak az edzéseim . Nagyon szerettem volna kimenni a Spar maratonra váltóban futni, de az eredményeimet látva rá kellett jöjjek, hogy most itt az ideje  a lassításnak .
Bár az elmúlt hetem nem ép a lassításról szólt, mert ismét játékot hirdetett Györgyi, ahol nagyot vállaltam ..De ezt is megcsináltam !


Nem győzök elégszer hálás lenni Dórinak, aki mindig segített és inspirált az elmúlt 10 hónapban. Természetesen a családomnak is hálával tartozok. Főleg férjemnek, aki minden lépésemet követi és támogatja .
Már átléptem az 500 lefutott km-t és megvettem az első terep cipőmet is, hiszen a terepen érnek meglepetések :) 



Rengeteg új embert ismerhettem meg idén , rájöttem, hogy majd 40 évesen is lehet újat kihozni magunkból és nem szabad beletörődnünk abba, hogy valami akadályozza az életünket. Mert , ha én beletörődök abba, hogy az egyszerű gyaloglás nem megy a fájdalom miatt...akkor sosem jövök rá, hogy micsoda élmények érhetnek FUTÁS közben . Sosem ismerek meg számtalan CsodaNőt !
Hálás vagyok az életemért , hálás vagyok a Futásért !



Nagy terveim vannak 2014-re. Szeretnék félmaratont futni tavasszal és ősszel ,Ultrabalatonon részt venni a MiCsodaFutóNők csapatával. Addig pedig tudatosan készülök és nem engedem meg magamnak, hogy újra lenyomjon a fájdalom ...