A pénteki napunk csupa nevetéssel telt . Kaptunk egy édesfinomságos meglepetést Katánktól. Örök emlék lesz
Szombaton nagyon későn rajtoltunk 12:40-kor . Tűkön ültünk...futottunk volna ....
Anno nem kapkodtuk el a szervezést. Neveztünk, szállást foglaltunk, majd pénteken a rajt előtti napon beosztottuk a szakaszokat. és VÁRTUNK ...
Ráértünk ... nézelődtünk...pihentünk ... és már mentünk volna nagyon ...
Aztán eljött a mi időnk :D
És elindult a mandula ..
Elindultunk a 220,9 km-re ...
Tudtuk, hogy nehéz lesz, hogy kemény egy nap áll előttünk és bíztunk magunkban és egymásban .
Első szakasz Timinké volt... Azé a Tímeáé ,aki tavaly Vászolynál lefutott mindenkit hegynek felfelé .. Azé a Timié , aki végig nyulazott nekem a wiz airen félmaratoni távon tavaly ősszel, aki fogta a kezem, aki biztatott és nem engedte, hogy feladjam a csípőfájdalmaim ellenére.
Most ő volt sérült , most neki fájt a csípője. Nem kicsit..alig tudott menni és bizony a futás is nehezére esett, de Ő jött a csapattal és FUTOTT.
Igyekeztünk a fájdalmait enyhíteni ... kapott nyújtást , csontkovácsolást az első 10,7 km-e után, hogy bírja tovább a megpróbáltatásokat. Megcsinálta hősiesen , hiszen tudta, hogy a csapat álma múlik rajta is .
Kingánk volt a második futónk. Most is pont olyan megszállottan teljesítette a szakaszait , mint eddig. Odaállt és olyat futott, hogy öröm volt nézni .
Mit neki meleg ? Tűző nap ?? Csak tolta ..
Péterem lenyújtott a szakaszom végén, mert bizony a pörgést már megérezte a csípőm
...hálás voltam érte. Timink addig aludt egy jót ;)
Azért az ember egy jó futás után vágyna egy zuhanyra, ami tudtuk, hogy nem mostanában lesz.
Irdatlan szaga tud lenni az embernek egy jó nyári futás után :D
A nedves törlőkendő, ha nem is csodákra képes, de egy kis felüdülést tud nyújtani az izzadt futó számára :D
Cicamosdás és új szerkó átvétele után, elindultunk étkezni, mert már a reggeli régen volt.
Megálltunk Akalin egy jó kis halászlére és pihentünk a strandon egy kicsit.
Csongorunk, a mi Hős -Nősünk :D kicsit ráncba szedte a csapat idejét ..mint, ahogy a továbbiakban minden alkalommal . Katánk a HősNőnk.... mit neki hegymenet ?
Szókimondóan és csodás idővel érkezett a hegy tetejére :D
Nikánk a hosszútávok szerelmese :P Nem aprózza el , azt mondta nem szereti a rövid etapokat. így rögtön egy 20-s sal kezdett...
Neki is kijutott a melegből , de már estébe hajlott mire befutott a váltópontjára. Útközben elromlott a fülhallgatója... megkerestük... újat kapott, hogy ne csüggedjen ;)
Új emelkedőt Kata kapta , aki már alig tudta a lovait kordában tartani és az este 9 óra sem vette kedvét - vágtázott keményen a korom sötét felé...
Ezen a váltóponton Nika kapott egy kis kényeztetést, hogy bírja a következő hosszúját az éjszaka . Péterem ..a csapat masszőrre gyúrta a vak sötétben
Kinga váltotta Katánkat, aki ismét megmutatta milyen fegyelmezetten képes futni szélviharban , dombnak felfelé a Varga pincészethez .
A Vargapincében már ismét én futottam ... Nagy élmény volt keresztül vágtatni a pincén . Miért is ? Nem is tudnám megmondani, de fura érzés fogott el, hogy ott az ódon és vadonatúj hordók között trappolhatok .
Majd a zenével voltam elfoglalva , amit nem tudtam az istenért sem kicsikarni a telefonomból. Így csak fel-fel pillantottam, hogy kövessem a többieket. Egyszer csak eltűnt a lábam alól a beton . Mondom magamban , az jó, hogy én terephez vagyok szokva, de nem hinném , hogy az UB- útvonala a vasúti töltésen vezetne. Előttem futottak, bringáztak a többiek .. hát mondom baj nem lehet, hiszen nem egyedül vagyok. Majd pár méter után már biztos voltam, hogy eltévedtünk a vak sötétben . Hangos felkiáltással adtam tudtára a többieknek is, hogy biza rossz úton haladunk és próbáljunk kiverekedni a dzsindzsából. Hamar rátaláltunk a bringa útra és ott folytattuk felfelé az utunkat.
A többieknek nem volt gond gyorsabbra váltaniuk, de nekem még hátra volt majd 9 km ..így nem igyekeztem sehova....
El is tűntek gyorsan a szemem elől... Futottam egymagam a bringa úton, reménykedtem benne, hogy hamarosan megpillantok előttem-mögöttem valakit, aki igazolja jó fele futok, de nem jött senki :(
Jobbról egy kis utcából jött egy autós, aki megkérdezte, hogy UB-.s futó vagyok e... Hát mondom , ha jól emlékszem még igen :D
Így megkaptam az útbaigazítást , hogy 2 utcával feljebb fussak, mert ott van a kijelölt út :D
Végre megtaláltam a hadak útját,és rögtön el is kezdtem vetkőzni, mert az orkán erejű szél mellett még is vert a víz rendesen .
Jött az északi part jellegzetessége....a dombok ..mit dombok ? "hegyek " :D
Fel futottam ..majd leee...majd megint fel...majd megint leee...majd fel.-.-.majd leee..stb
Hullámvasút effektus . Gyönyörű házak, majd szőlős kertek ... valahol főznek -...grilleznek ...
rohadt éhes vagyok ....
Jönnek a futók -bringások . Mindnek van egy -egy kedves szava aki megelőz...
Majd mikor visszaelőzöm őket a következő emelkedőn hálásan tovább biztatom őket.
Korom sötét van , ...
Hol az a rohadt váltópont ? Fáj a hasam az izótól ...
Sűrűsödnek az autók az út mellett.... akkor már lassan elérem a chekpointot.
Keresem a saját autónkat... egyszer csak feltűnik a férjem és mosolyogva üdvözöl .
- Jó voltál szívem ...Jót futottál !!
Ki váltott ?? Már azt sem tudom !!!
De aztán rájöttem, hogy Timinknek kell a következő 10 kilivel megküzdeni
Nagyon bizakodunk, hogy menni fog neki .
Nyomás a következő pontra. Letoltam 2 kekszet, ittam egy kis kólát ..és vártunk. és vártunk.
Csongink már útra készen Iron Maiden-nek a fülében várta, hogy mehessen . Lovacskáit kordában tartotta , de Timink csak nem jött..
Ellenben a szél őrjöngve tépte rólunk a kabátot..Vak sötétben ...mit vak sötétben ?? HÓT NEM LÁTUNK SEMMIT sötétben futottak embereink. Körülöttünk mindenki kérdezte a fejlámpával érkezőtől kit is tisztelhetünk a személyében, mert bizony csak a mozgásáról, és a fényöltözetükről ismerhettük fel az érkezőket .
Végre megérkezett...azaz besántikált Tímeánk is ..
Csongi is kiengedte a lovait a karámból (hiába...Katával egy párt alkotnak ) és elvágtatott :D
Nekünk eljött az éjszakai pihenés ideje próbáltunk aludni, de hát ez nem igazán kivitelezhető ebben a forgatagban ;) Most a másik autóban ülők futnak egy ideig .
Csongit Nika váltja...aki megint hosszút futott. Kemény menet volt számára, hiszen alig pihenhetett az előző húszaska után, aztán Kinga jött ....szegény esőben rótta a kilométereket, de ismét megállíthatatlan volt . A napfelkeltében ő gyönyörködhetett, bár csak világos lett, mert bizony a nap az csak a felhők mögött ébredezett.
Csongi ismét húzott egy nagyot az időnkön, pedig még egy szemhunyásnyit sem aludt.
Kata következett, majd Csongi ,majd Kata ... Még mindig jó formában voltak és keményen tolták a kilométereket , pihenés nélkül.
Az utolsó 21 km- már ismét a mi autónké volt.. Timink küzdött. Péterem futott vele, hogy tudja tartani a lelket benne. Én addig készültem a következő távra.
Jött az unalmas egyenes Balatonszéplak-Siófok között... rémes útviszonyokkal . Már rossz volt kerülgetni a felgyűrődésekét - lukakat. Egy kereszteződésben megint elbambultam (elaludtam ?) , de már nem mentem vissza, vártam, hogy a többiek kanyarodnak e ,vagy jönnek egyenesen .. Hála az égnek nem tévedtem el ismét :P
Timi már lógó nyelvvel , lábát húzva vágott neki az utolsó etapnak, Péterem társaságában .
Péteremmel, aki már szintén a 28. óra ébrenlét , vezetés, támogatás után volt, teljesen felkészületlenül állt oda futni egy sérült társunk mellé.. Tavaly szeptemberben futott utoljára , térdfájdalmai parkoló pályára állították...
És mentek ..és megcsinálták..!!!!!
Elérkezett az utolsó váltópont ...
Már csak 3,2 km van hátra..
Számoltuk az időt...
--------talán meg tudjuk csinálni ---------.
Talán beleférünk a 24 órába.
Megkaptam az órát és FUTÁS...
Nyomtam ami a csövön kifért, már szúrt az oldalam, már hányingerem volt...
Már nem tudtam válaszolni a hajrázásra, már csak V -betűt tudtam formázni ...és már csak azt vártam, hogy feltűnjön a chekpoint.
ÉÉÉSSS megláttam a férjem ....elöntött a forróság.... Ott lesz a vége !!!
És akkor elindult futva az én emberem ....ment előre ...futott... Azt hittem ott megállok, hogy nem megy tovább.... Már csak azt hajtogattam magamban ...hol az a rohadt chekpoint ???
Oldalról hatalmas ováció fogadott ... Pont úgy mint a fociban a "B" közép
- BEFUTÓ JÖN ! TOLD NEKI! HAJRÁÁÁÁÁÁ-
Sosem tudtam sírni befutás után , Most könnybe lábadt a szemem és a lábaim vittek ... a testem meg repült utána , a lelkem ujjongott , de a bensőm ép haldoklott , levegő után kiabált és egy kis vízért ...
És megláttam a CSAPATOMAT ... a MiCSodaNős és MiCsodaNők csapatát.
Ott álltak és vártak.
Rám..
Arra, hogy beteljesítsem az álmunkat.
A közös álmunkat.
Arra, hogy együtt futhassunk be !!!
és csak rohantunk ..összevissza.... mert tudtuk, hogy már megcsináltuk
6 ember... akik így- csak egyszer találkoznak egy évben .. MEGCSINÁLTUK ...
220,9km 24:06'
Büszke vagyok a csapatomra !! Jó kis buli volt !
Jövőre is jövünk ...de már férjem is a csapatunk tagja lesz ... Mert Ő is megérdemli , hogy a 10. UB érem a nyakában lógjon, hiszen Ő is a csapatunk oszlopos tagja már 2 éve...
Imádom és ezerszeres hálával tartozom neki, hogy ismét örök élményt élhettünk át ketten együtt.
Köszönöm a bizalmát, azt, hogy a kishitűségem ellenére Ő hitt bennem és tudta, hogy képes vagyok megcsinálni amit idén elterveztem !
<3
Minden elismerésem az egyedül indulóké . ŐK IGAZI HŐSÖK!
Minden indulónak külön gratulációm és ezer hála és köszönet a SEGÍTŐKNEK !
Nélkülük ez a verseny nem jöhetett volna létre ! <3
