Van amikor csak agyban működnek a dolgok ....

............mert nincs hozzá sem erő, sem idő ... Így marad az agyalás ...a fejben futás :) 

 

Nagyon lassan gyógyulok . Még mindig hamar kifáradok, még mindig rám jön néha egy -egy köhögő roham. Persze munka van bőven -- és egy napra simán 2 napnyi feladat jut. Kinek van ereje ezek után futni ?
Reggel ugye nekem nem megy ...Akkor még össze kell kanalaznom magam és bejáratnom a tagjaimat.
Napközben meg ott a meló, amikor az ember agya szépen azon járhat , hogy miként tudna legalább fél órát elcsenni és elmenni futni egy kicsit.
Persze egész héten halasztódott ez a terv...Egy jógát beiktattam azért , de az édeskevés volt

Pénteken már kezdtem érezni, hogy elvonási tüneteim 

vannak.. Már rám sötétedett , így futni nem mertem elmenni, de a barátnőmmel elmentünk a kertek alatt egy kicsit Nordic Walking-ni.
Nagyon szerettem , szeretem még mindig. Totál a zsírégető tartományban van a pulzusunk. Simán több kalóriát égetek el így, mint futva . Ki érti ezt ??
Sötétben , néha működő közvilágításban botoztunk, Persze megtaláltuk az összes ingoványt, pocsolyát és gödröt. Hazaérve olyanok voltunk, mint akik sárban dagonyáztunk :)

Másnapra mindenem fájt...:)

De jó érzés volt... VÉGRE... VÉGRE ...éreztem, hogy élek, hogy van izomláz az azt jelenti,
hogy JÓL DOLGOZTAM ...                        

Tudom, hogy kéne több edzés -- más edzés,
de most valahogy Pause üzemmódra kapcsoltam...

Olvasom a Fb-on, hogy a lányok is ..csapattársaim is szenvedtek ezen a héten. Ki időhiányban , ki inspirációban , ki meg csak úgy...
De valahogy senkinek nem ment a futás.
Remélem most már kipihentük magunkat és a jövőhét majd új kedvet, erőt és kitartást hoz mindannyiunk számára.
Bár elég hideg időt jósolnak , beköszönt a tél....- jön a hó ..
De mit nekünk hóesés, mit nekünk mínuszok ???

Vasárnap délután , mikor ismét végeztem az egész napos teendőkkel , rájöttem, hogy most vagy SOHA...
Így felpattantam a futópadra és nagyon, de nagyon lassan elkezdtem futni. Majd szépen lassan emeltem a sebességet, kicsit intervalloztam is ... 4 km -t hoztam össze-..
Elfáradtam ...
De nagyon jól esett...
Most azért sem hagyom magam elbizonytalanodni ! Most ennyit bírtam ... majd holnap -holnapután Több lesz a táv....

A héten találtam egy jó motivációt : 

 És most igyekszem megfogadni ezt a Jó Tanácsot... Mert bizony a célra kell összpontosítani , nem pedig a fájdalomra, nem pedig a teendőkre, nem pedig a kifogásokra...
Mert menni fog... Mert Nagyon ,de nagyon SZERETNÉM :)

Az én 10 hónapom ...

............. tudom, hogy ez olyan semmilyen forduló , de nekem most valahogy bekattant, hogy összegzést csináljak . Majd 2 hónap múlva ismét megteszem.
Ép dögrováson vagyok ismét. A hét elején torokfájósan indult a nap , majd megkaptam az égiektől azt ,amire mindenki vágyik ... ( na, persze pont nem azt, de ez egy másik történet )
.
Kedden elmentem egy kicsit futni, hogy könnyítsek a lelkem viharain... Könnyebb lett....de megkoronáztam a nyamvadtságom. Azóta fejgörcsben telnek a napjaim, pluszban köhögök mint egy kehes ló ...

Hát akkor összegezzünk egy kicsit

Januárban kezdtem el futni ...Január 15 -én álltam fel a padra.
J: 15,5 km
F: 30 km
M: 61 km
Á: 84,5 km
M: 72,4 km 
J: 61 km
J: 65,5 km 
A: 47 km
Sz: 67 km
O: 85 km 
N: 16.5 km

Eddig összesen : 606 km 


Most november 15 van . így pont 10 hónapja futok ...Igen ...futónak nevezem magamat,még, ha ez nagyképűen is hangzik. Hiszen neki indulok minden alkalommal. Még akkor is, ha fáj ... de megyek , mert tudom, hogy a végén CSAK JÓ LEHET ! ( most is azon jár az eszem, így betegen, hogy menni kéne ,de nagyon :) )
Két versenyen is megmérettettem magamat és Magamhoz képest  nagyon jó eredményt értem el.
Nagy álmaim és vágyaim vannak a következő évre, de leginkább azt szeretném, ha én is futhatnék még nagyiként :)

Egyszer fent -egyszer lent .....

............mert az élet ilyen . Hullámzó .
Nagyon megviselte a testemet a 32 km-s hét. Azt hittem, hogy milyen jól fogom majd bírni , hiszen , ha nem is simán ment az a 32 km...de MEG TUDTAM CSINÁLNI ! ..

Aztán jött a következő hét... nincs kihívás. Nincs lefektetett edzésterv. Csak fejben... viszont az örökké változtatom . Természetesen mindig átlépve a szépen kitervelt dolgaimat.
Mert én már csak ilyen vagyok .
Gyerekként is mindig többet akartam , mint amit lehetett.. Akkor most miért változott volna  ez meg  ? Hiszen csak idősebb lettem , de belül ugyanaz maradtam :)

Gondoltam adok magamnak egy kis pihenőt , hiszen a térdem is jelezte, hogy bizony már a járás is fájdalmas a számára, nem hogy a futás..
Ezért egészen csütörtökig pihentem
,( bár jógáztam addig, már amit a térdem engedett).
Akkor a futópadon próbáltam meg futni, mert kint nemszeretem idő volt. Lassan , de biztosan ..... és így sem volt jó ... Fájt a térdem. 
2 km-nél már sajgott rendesen , aztán még elvonszoltam magam 3 km-ig , de utána muszáj volt leállni. Mindenem fájt. Úgy mint régen . Pedig már , hogy elfelejtettem azt a fájdalmat. És mindezt a futásnak köszönhetem ( már a feledést ). Lásd ..most meg visszatért , na de MIÉRT ?
Sajnáltam magam ...és közben dühös is voltam mindenkire és mindenre . Mert mi az, hogy NEM MEGY ? ..
Pihentem, nem ??? akkor most meg MI VAN ?

Hamar odébb dobtam a hisztim  és tudatosítottam magamban , hogy nincs mese... Lassítani kell !
Persze ezt már éreztem a Nike után is. Tudtam, hogy lassítani kell a futásaimon, mert túl magas a pulzusom . Mondjuk ez is csak nézőpont kérdése. Már nem halok bele egy -egy edzésbe , de még nem tudok 160 alá menni átlagpulzusban , ha terepen futok . Padon már sikerült, de ott meg már gyaloglási sebességen futok akkor :)

Nehéz nekem ez a "téli" átállás . Érzem, hogy el vagyok macskásodva, érzem, hogy nem bírom a terhelést úgy , mint eddig.
Mondjuk ez sem igaz, hiszen kihajtottam magamból 32 km -t .
Egy szónak is száz a vége ... vasárnapig lébecolás volt. Viszont vasárnap sikerült Vácról lefutni Sződligetig.. 5.9 km ... kényelmesen , magas pulzussal :) ...de jól esett. Bokáig jártam az avarban , bicajosok kerülgettek , bogárcsapattal ütköztem folyton . Köpködnöm kellett :)
 Viszont nem fájt a térdem !!!

Tegnap pihenőnappal kezdődött a hét... Viszont Dórim benevezett minket a
2014-es Vivicitta félmaratonjára, a 198-as rajtszám az enyém :)
. Most megint teljes a láz. Van mire készülni, várni . 
Most kipróbálom magam, hogy bírom e már a felkészülés első hetét . Ha megy ...akkor duplázva csinálom a felkészülési heteket. Ha nem, hát akkor óvatosan készülgetek , de most már nincs lazsálás !! Most már meló van ezerrel ...

Hiába --egyszer fent--egyszer lent :)

Bár ez a kép még az idei 2013-as félmaraton képe...
de inspirálásnak nagyon jó :)

Mindenkinek JÓ FUTÁST és
JÓ FELKÉSZÜLÉST !

még megfőzöm az ebédet és indulok is ....

nagyon várom már ;)