Egy Hétköznapi Nő, nem hétköznapi csodái, avagy hogyan hangoljuk össze a munkát, a családot és a futást. Ez a blog egy hétköznapi nőről szól, olyanoról, mint Te, az Édesanyád, a Feleséged, a Barátnőd. Több dologban vagyunk MiCsodaNők, de ami biztosan összeköt bennünket az a FUTÁS. A megtett kilométerek számával pedig egyenes arányban nő a barátok száma, és a boldogság.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pulzus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pulzus. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. november 1., péntek
Helló November ................
ÓÓÓ Szia -Helló :)
Ma gyorsban kellett futni .
Későn keltek fel a srácok ,ép reggeliztek amikor kitalálták, hogy akkor menjünk be a Papához, mert a telefonálás után kiderült, hogy átvitték az intenzívről az őrzőbe. Ott meg már a gyerekeink is meglátogathatják.
Jaj, de akkor mikor érünk vissza ? Mikor tudok elmenni futni ?
Gyorsan magamra kaptam a gönceimet és elindultam .......
Gondoltam , mire összeszedi magát a család, addigra én is lefutom az adagomat. Hip-hop tekertem-csavartam magamon -ez volt a bemelegítés -. És már indultam is ...
Lobogott a hajam :)
Majd nézem az órám .... persze egekben a pulzusom ...és olyan tempót diktáltam magamnak, hogy még én is megijedtem az adatok láttán.
Lassítás..majd ismét galoppozás...
Egy idő után éreztem, hogy ég a mellkasom is...
Bele kellett gyalogoljak ....
Hova ez a rohanás ? Nem is értem én ezt.....
Ugyanazt a km-t próbáltam belepréselni sokkal kevesebb időbe , mint amit eddig megszoktam . Hiszen nem értem rá ..mert sietni kellett... Na, de a távot meg meg akartam futni ;)
A vége 4.7 km lett. 32.54 alatt... terepen dombnak-völgynek fel-le... bele kellett gyalogolnom , ezért lett hosszabb az idő ...
Nem volt őszinte a mosolyom , de azért túléltem a dolgot. Az órám gratulált, hogy ismét sokat tettem ezzel az edzéssel az állóképességemért , mert most maximum pulzuson toltam végig az edzést..
Hát én így üdvözöltem a novembert :)
Holnap majd lassabb leszek ...vasárnapra esőt mondanak ....azt nem szeretem ...
Címkék:
család,
elszántság,
észnélküliség,
futás,
ősz,
pulzus
2013. október 22., kedd
Egyszer fent -egyszer lent .....
............mert az élet ilyen . Hullámzó .
Nagyon megviselte a testemet a 32 km-s hét. Azt hittem, hogy milyen jól fogom majd bírni , hiszen , ha nem is simán ment az a 32 km...de MEG TUDTAM CSINÁLNI ! ..
Aztán jött a következő hét... nincs kihívás. Nincs lefektetett edzésterv. Csak fejben... viszont az örökké változtatom . Természetesen mindig átlépve a szépen kitervelt dolgaimat.
Mert én már csak ilyen vagyok .
Gyerekként is mindig többet akartam , mint amit lehetett.. Akkor most miért változott volna ez meg ? Hiszen csak idősebb lettem , de belül ugyanaz maradtam :)
Gondoltam adok magamnak egy kis pihenőt , hiszen a térdem is jelezte, hogy bizony már a járás is fájdalmas a számára, nem hogy a futás..
Ezért egészen csütörtökig pihentem
,( bár jógáztam addig, már amit a térdem engedett).
Akkor a futópadon próbáltam meg futni, mert kint nemszeretem idő volt. Lassan , de biztosan ..... és így sem volt jó ... Fájt a térdem.
2 km-nél már sajgott rendesen , aztán még elvonszoltam magam 3 km-ig , de utána muszáj volt leállni. Mindenem fájt. Úgy mint régen . Pedig már , hogy elfelejtettem azt a fájdalmat. És mindezt a futásnak köszönhetem ( már a feledést ). Lásd ..most meg visszatért , na de MIÉRT ?
Sajnáltam magam ...és közben dühös is voltam mindenkire és mindenre . Mert mi az, hogy NEM MEGY ? ..
Pihentem, nem ??? akkor most meg MI VAN ?
Hamar odébb dobtam a hisztim és tudatosítottam magamban , hogy nincs mese... Lassítani kell !
Persze ezt már éreztem a Nike után is. Tudtam, hogy lassítani kell a futásaimon, mert túl magas a pulzusom . Mondjuk ez is csak nézőpont kérdése. Már nem halok bele egy -egy edzésbe , de még nem tudok 160 alá menni átlagpulzusban , ha terepen futok . Padon már sikerült, de ott meg már gyaloglási sebességen futok akkor :)
Nehéz nekem ez a "téli" átállás . Érzem, hogy el vagyok macskásodva, érzem, hogy nem bírom a terhelést úgy , mint eddig.
Mondjuk ez sem igaz, hiszen kihajtottam magamból 32 km -t .
Egy szónak is száz a vége ... vasárnapig lébecolás volt. Viszont vasárnap sikerült Vácról lefutni Sződligetig.. 5.9 km ... kényelmesen , magas pulzussal :) ...de jól esett. Bokáig jártam az avarban , bicajosok kerülgettek , bogárcsapattal ütköztem folyton . Köpködnöm kellett :)
Viszont nem fájt a térdem !!!
Tegnap pihenőnappal kezdődött a hét... Viszont Dórim benevezett minket a
2014-es Vivicitta félmaratonjára, a 198-as rajtszám az enyém :)
. Most megint teljes a láz. Van mire készülni, várni .
Most kipróbálom magam, hogy bírom e már a felkészülés első hetét . Ha megy ...akkor duplázva csinálom a felkészülési heteket. Ha nem, hát akkor óvatosan készülgetek , de most már nincs lazsálás !! Most már meló van ezerrel ...
Hiába --egyszer fent--egyszer lent :)
Bár ez a kép még az idei 2013-as félmaraton képe...
de inspirálásnak nagyon jó :)
Mindenkinek JÓ FUTÁST és
JÓ FELKÉSZÜLÉST !
még megfőzöm az ebédet és indulok is ....
nagyon várom már ;)
Nagyon megviselte a testemet a 32 km-s hét. Azt hittem, hogy milyen jól fogom majd bírni , hiszen , ha nem is simán ment az a 32 km...de MEG TUDTAM CSINÁLNI ! ..
Aztán jött a következő hét... nincs kihívás. Nincs lefektetett edzésterv. Csak fejben... viszont az örökké változtatom . Természetesen mindig átlépve a szépen kitervelt dolgaimat.
Mert én már csak ilyen vagyok .
Gyerekként is mindig többet akartam , mint amit lehetett.. Akkor most miért változott volna ez meg ? Hiszen csak idősebb lettem , de belül ugyanaz maradtam :)
Ezért egészen csütörtökig pihentem
,( bár jógáztam addig, már amit a térdem engedett).
Akkor a futópadon próbáltam meg futni, mert kint nemszeretem idő volt. Lassan , de biztosan ..... és így sem volt jó ... Fájt a térdem.
2 km-nél már sajgott rendesen , aztán még elvonszoltam magam 3 km-ig , de utána muszáj volt leállni. Mindenem fájt. Úgy mint régen . Pedig már , hogy elfelejtettem azt a fájdalmat. És mindezt a futásnak köszönhetem ( már a feledést ). Lásd ..most meg visszatért , na de MIÉRT ?
Sajnáltam magam ...és közben dühös is voltam mindenkire és mindenre . Mert mi az, hogy NEM MEGY ? ..
Pihentem, nem ??? akkor most meg MI VAN ?
Persze ezt már éreztem a Nike után is. Tudtam, hogy lassítani kell a futásaimon, mert túl magas a pulzusom . Mondjuk ez is csak nézőpont kérdése. Már nem halok bele egy -egy edzésbe , de még nem tudok 160 alá menni átlagpulzusban , ha terepen futok . Padon már sikerült, de ott meg már gyaloglási sebességen futok akkor :)
Nehéz nekem ez a "téli" átállás . Érzem, hogy el vagyok macskásodva, érzem, hogy nem bírom a terhelést úgy , mint eddig.
Mondjuk ez sem igaz, hiszen kihajtottam magamból 32 km -t .
Egy szónak is száz a vége ... vasárnapig lébecolás volt. Viszont vasárnap sikerült Vácról lefutni Sződligetig.. 5.9 km ... kényelmesen , magas pulzussal :) ...de jól esett. Bokáig jártam az avarban , bicajosok kerülgettek , bogárcsapattal ütköztem folyton . Köpködnöm kellett :)
Viszont nem fájt a térdem !!!
Tegnap pihenőnappal kezdődött a hét... Viszont Dórim benevezett minket a
2014-es Vivicitta félmaratonjára, a 198-as rajtszám az enyém :)
. Most megint teljes a láz. Van mire készülni, várni .
Most kipróbálom magam, hogy bírom e már a felkészülés első hetét . Ha megy ...akkor duplázva csinálom a felkészülési heteket. Ha nem, hát akkor óvatosan készülgetek , de most már nincs lazsálás !! Most már meló van ezerrel ...
Hiába --egyszer fent--egyszer lent :)
Bár ez a kép még az idei 2013-as félmaraton képe...
de inspirálásnak nagyon jó :)
Mindenkinek JÓ FUTÁST és
JÓ FELKÉSZÜLÉST !
még megfőzöm az ebédet és indulok is ....
nagyon várom már ;)
Címkék:
elszántság,
erdő,
fejlődés,
félmaraton,
futás,
Nike,
ősz,
pulzus,
rendszeresség,
sírás,
térd,
túlélés,
vágy
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



