Egy Hétköznapi Nő, nem hétköznapi csodái, avagy hogyan hangoljuk össze a munkát, a családot és a futást. Ez a blog egy hétköznapi nőről szól, olyanoról, mint Te, az Édesanyád, a Feleséged, a Barátnőd. Több dologban vagyunk MiCsodaNők, de ami biztosan összeköt bennünket az a FUTÁS. A megtett kilométerek számával pedig egyenes arányban nő a barátok száma, és a boldogság.
2013. november 1., péntek
Helló November ................
ÓÓÓ Szia -Helló :)
Ma gyorsban kellett futni .
Későn keltek fel a srácok ,ép reggeliztek amikor kitalálták, hogy akkor menjünk be a Papához, mert a telefonálás után kiderült, hogy átvitték az intenzívről az őrzőbe. Ott meg már a gyerekeink is meglátogathatják.
Jaj, de akkor mikor érünk vissza ? Mikor tudok elmenni futni ?
Gyorsan magamra kaptam a gönceimet és elindultam .......
Gondoltam , mire összeszedi magát a család, addigra én is lefutom az adagomat. Hip-hop tekertem-csavartam magamon -ez volt a bemelegítés -. És már indultam is ...
Lobogott a hajam :)
Majd nézem az órám .... persze egekben a pulzusom ...és olyan tempót diktáltam magamnak, hogy még én is megijedtem az adatok láttán.
Lassítás..majd ismét galoppozás...
Egy idő után éreztem, hogy ég a mellkasom is...
Bele kellett gyalogoljak ....
Hova ez a rohanás ? Nem is értem én ezt.....
Ugyanazt a km-t próbáltam belepréselni sokkal kevesebb időbe , mint amit eddig megszoktam . Hiszen nem értem rá ..mert sietni kellett... Na, de a távot meg meg akartam futni ;)
A vége 4.7 km lett. 32.54 alatt... terepen dombnak-völgynek fel-le... bele kellett gyalogolnom , ezért lett hosszabb az idő ...
Nem volt őszinte a mosolyom , de azért túléltem a dolgot. Az órám gratulált, hogy ismét sokat tettem ezzel az edzéssel az állóképességemért , mert most maximum pulzuson toltam végig az edzést..
Hát én így üdvözöltem a novembert :)
Holnap majd lassabb leszek ...vasárnapra esőt mondanak ....azt nem szeretem ...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése